Fiatal vagy, miért lennél magányos?
Sokan azt hiszik, csak az időseket érinti a magány, pedig egyre több fiatal érzi magát elszigeteltnek, mert kevés valódi barátjuk van, nincs párkapcsolatuk, családi viszonyaik sem annyira kielégítők. Az elmagányosodás tönkre teheti a társadalom egy részét nem csak lelkileg, de fizikailag is. Nehéz annak a társadalmi nyomásnak megfelelni, miszerint a fiatalság együtt jár a pörgéssel, aktív szociális élettel. Ugyanakkor a kapcsolattartás, ismerkedés lehetőségét nyújtó közösségi média ellenére sokan úgy érzik, alig történnek velük valódi dolgok, nem elég népszerűek, nem színes az életük, s alig van támaszt nyújtó társas kapcsolatuk.
Egyszemélyes háztartások
(Egy 2018-as országos felmérés alapján) hazánkban az emberek közel 43 százaléka él egyedül, házas- vagy élettársi kapcsolat nélkül. A mai 18-34 év közötti fiatalok pedig gyakrabban érzik magukat magányosnak, mint az idősebb generáció, akiknek szintén meg van az okuk a magányra. Azok a fiatalok, akik középiskolai, gimnáziumi éveik alatt nem alakítottak ki maguknak egy baráti kört, a leterheltség, az “életkezdés” miatt a magánnyal és az egyedülléttel találhatják szemben magukat. Azon fiatalok akik egyetemre kerülnek, ott folytathatják a kapcsolataik kiépítést, de itt is nagy kérdés, hogy ha egyszer eltűnik az intézményesítés, amely úgymond összezárta őket, akkor az egyének, majd tartják-e a kapcsolatot.
Az 55 év felettiek között is nagymértékben jelen van a magány, és ez “kezelés” nélkül az egyén teljes bezárkózásához vezet. Az idősebbek körében előfordulhat, hogy megözvegyültek, elköltöztek a gyerekek, s egyedül maradtak, emiatt ők is egyedül maradnak, és a saját korosztályukban próbálnak támaszra lelni.
Mit lehet tenni a magány ellen?
Az elmagányosodás elleni küzdelem egyik legalapvetőbb eleme az, hogy hobbikat, szabadidős tevékenységeket kell keresni legyen az a főzés, kertészkedés, sportolás. Emellett a régi kapcsolatokat újjáéleszteni, összejárni az ismerősökkel sokkal egyszerűbb és jobb, mint új kapcsolatok, ismeretségek után rohanni, vagy pedig elzárkózni mindenki elől.
Tévhit, hogy például a Facebook vagy az internet világa nagymértékben segítene leküzdeni a magányt. Sőt sokaknak az internet ad egy olyan lehetőséget, amelybe elmenekülhetnek a személyes kapcsolatok elől. Aki kínzó egyedüllétében felmegy a közösségi oldalakra, az ott található posztokból hamar arra a következtetésre jut, hogy mindenkinek jobb és szebb az élete, vagy pedig csak értékelhetetlen tartalmakkal találkozik. Ettől az önértékelése elkezd csökkenni, a személyes hibák felnagyítódnak, végül a saját emberi értékek, a szerethetőség kérdőjeleződik meg a személyben. Tehát a digitalizációtól nem kapja meg azt, amitől kibújhatna a magány páncéljából.
A magány kialakulásában, majd kezelésében az egyik legfontosabb tényező, hogy zárkózottabb, vagy nyitottabb családban szocializálódtunk-e, azaz gyermekkorunkban milyen szociális mintákat, készségeket sajátítottunk el. A most felnőtt generáció szülei olyan sokat dolgoztak és dolgoznak, hogy alig jutott idő otthon rájuk, az egykori gyerekekre, azonban ez a tendencia ma már valamelyest megváltozott, a mai fiatalok körében sokszor az egyre több szabadidő rossz kihasználása okozza a magányt és az egyedüllétet. Azonban ezt a szabadidőt a józan gondolkodással pozitív dolgokra is fordíthatjuk
A magány és az elmagányosodás egy súlyos probléma, amely klasszikusan nem nevezhető mentális betegségnek. Azonban aki hosszú ideig magányosan él, sajnos azzal találhatja szembe magát, hogy nincsenek barátai, nincs párkapcsolata, boldogtalan, depressziós, kerülik az emberek és valójában az egyedüllét a saját csapdájába zárja az embert. Ebből kilépni leginkább úgy lehet, ha a bezárkózás helyett a barátainkat és a társasági életet választjuk, és tudatosan leküzdjük az időközönként ránk települő magányt.
Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?
Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.
Az edzőtermi szorongás lélektana
Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.
Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?
A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.
„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?
Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?
Hogyan küzdjünk a téli szorongás és depresszió ellen?
A hideg, rövid nappalok és a kevés természetes fény sok embert érintő problémát, a téli szorongást vagy depressziót okozhatnak. Bár a jelenség gyakran enyhébb formában jelentkezik, hosszabb távon jelentősen ronthatja az életminőséget.