Menü

Fiatal vagy, miért lennél magányos?

Sokan azt hiszik, csak az időseket érinti a magány, pedig egyre több fiatal érzi magát elszigeteltnek, mert kevés valódi barátjuk van, nincs párkapcsolatuk, családi viszonyaik sem annyira kielégítők. Az elmagányosodás tönkre teheti a társadalom egy részét nem csak lelkileg, de fizikailag is. Nehéz annak a társadalmi nyomásnak megfelelni, miszerint a fiatalság együtt jár a pörgéssel, aktív szociális élettel. Ugyanakkor a kapcsolattartás, ismerkedés lehetőségét nyújtó közösségi média ellenére sokan úgy érzik, alig történnek velük valódi dolgok, nem elég népszerűek, nem színes az életük, s alig van támaszt nyújtó társas kapcsolatuk.

Egyszemélyes háztartások

(Egy 2018-as országos felmérés alapján) hazánkban az emberek közel 43 százaléka él egyedül, házas- vagy élettársi kapcsolat nélkül. A mai 18-34 év közötti fiatalok pedig gyakrabban érzik magukat magányosnak, mint az idősebb generáció, akiknek szintén meg van az okuk a magányra. Azok a fiatalok, akik középiskolai, gimnáziumi éveik alatt nem alakítottak ki maguknak egy baráti kört, a leterheltség, az “életkezdés” miatt a magánnyal és az egyedülléttel találhatják szemben magukat. Azon fiatalok akik egyetemre kerülnek, ott folytathatják a kapcsolataik kiépítést, de itt is nagy kérdés, hogy ha egyszer eltűnik az intézményesítés, amely úgymond összezárta őket, akkor az egyének, majd tartják-e a kapcsolatot.

Az 55 év felettiek között is nagymértékben jelen van a magány, és ez “kezelés” nélkül az egyén teljes bezárkózásához vezet. Az idősebbek körében előfordulhat, hogy megözvegyültek, elköltöztek a gyerekek, s egyedül maradtak, emiatt ők is egyedül maradnak, és a saját korosztályukban próbálnak támaszra lelni.

Mit lehet tenni a magány ellen?

Az elmagányosodás elleni küzdelem egyik legalapvetőbb eleme az, hogy hobbikat, szabadidős tevékenységeket kell keresni legyen az a főzés, kertészkedés, sportolás. Emellett a régi kapcsolatokat újjáéleszteni, összejárni az ismerősökkel sokkal egyszerűbb és jobb, mint új kapcsolatok, ismeretségek után rohanni, vagy pedig elzárkózni mindenki elől.

Tévhit, hogy például a Facebook vagy az internet világa nagymértékben segítene leküzdeni a magányt. Sőt sokaknak az internet ad egy olyan lehetőséget, amelybe elmenekülhetnek a személyes kapcsolatok elől. Aki kínzó egyedüllétében felmegy a közösségi oldalakra, az ott található posztokból hamar arra a következtetésre jut, hogy mindenkinek jobb és szebb az élete, vagy pedig csak értékelhetetlen tartalmakkal találkozik. Ettől az önértékelése elkezd csökkenni, a személyes hibák felnagyítódnak, végül a saját emberi értékek, a szerethetőség kérdőjeleződik meg a személyben. Tehát a digitalizációtól nem kapja meg azt, amitől kibújhatna a magány páncéljából.

A magány kialakulásában, majd kezelésében az egyik legfontosabb tényező, hogy zárkózottabb, vagy nyitottabb családban szocializálódtunk-e, azaz gyermekkorunkban milyen szociális mintákat, készségeket sajátítottunk el. A most felnőtt generáció szülei olyan sokat dolgoztak és dolgoznak, hogy alig jutott idő otthon rájuk, az egykori gyerekekre, azonban ez a tendencia ma már valamelyest megváltozott, a mai fiatalok körében sokszor az egyre több szabadidő rossz kihasználása okozza a magányt és az egyedüllétet. Azonban ezt a szabadidőt a józan gondolkodással pozitív dolgokra is fordíthatjuk

A magány és az elmagányosodás egy súlyos probléma, amely klasszikusan nem nevezhető mentális betegségnek. Azonban aki hosszú ideig magányosan él, sajnos azzal találhatja szembe magát, hogy nincsenek barátai, nincs párkapcsolata, boldogtalan, depressziós, kerülik az emberek és valójában az egyedüllét a saját csapdájába zárja az embert. Ebből kilépni leginkább úgy lehet, ha a bezárkózás helyett a barátainkat és a társasági életet választjuk, és tudatosan leküzdjük az időközönként ránk települő magányt.

Az énerő miértje és fejlesztése

Az életben számos olyan kérdés van miszerint: milyen tulajdonságokat szeretünk leginkább magunkban? Mely képességeinkre támaszkodhatunk a nehéz helyzetekben? Úgymond mindenki életében vannak krízisek, mélypontok, amelyekkel akkor is meg kell küzdeni, ha az számunkra nem komfortos. Ehhez a küzdéshez énerőre van szükség, amelyet leggyakrabban a múltbéli helyzetekből, és tapasztalatokból merítünk. Ebben a cikkben arra kaphatunk választ, hogy miből táplálkozhat a belső énünk, vagyis miből meríthetünk erőt a mindennapi stresszhelyzetekkel való megküzdéshez.

A betegségtudat valós okai

Az egészségszorongás kapcsán fontos kiemelni annak két „végpontját”: amikor a személy nem észleli testi jelzéseit, vagy nem veszi tudomásul azokat, illetve amikor felnagyítja őket olyannyira, hogy akár ennek hatására halálfélelmet is átél.

Lélekerősítő technikák

Van, hogy minden összejön: szerelmi csalódás, fejmosás a főnöktől, apró baleset, betegség, balul sikerült ötlet, oktalan felszólító levél. Mindenkinek vannak jobb és rosszabb periódusai az életben. Van, aki könnyen túlteszi magát a problémákon, másnak meg gombóc nő a torkában és összeszorul a gyomra, és a legszívesebben meglapulna, elbújna a főnök, a kollégák, a család elől.

Szorongásos kórképek

A szorongásos zavarok az emberiség leggyakoribb betegségei. Élete folyamán a népesség legalább 25%-a fog megélni valamilyen szorongásos betegséget. Világszerte a családorvosi rendelőkben jelentkezők 30-40%-a szenved szorongásos betegségben. A szorongásos kórképek nőknél 2-4-szer gyakoribbak.

Hogyan tegyünk szert a pozitív kisugárzásra?

A belső kisugárzás, ha van, ha észrevehető, szerintem soha nem lehet igazán negatív. Úgy képzelem el, mint valamiféle fényt, valamilyen bizsergető, vonzerővel bíró aurát, ami körül lengi a tulajdonosát. Ráadásul mindenkinek nyitva áll az út ahhoz, hogy ilyen belső fénnyel, vonzerővel rendelkezhessen. Igen, mindenkinek.