Mit takar a gyümölcsre ragasztott címke?

Valószínűleg mindenki találkozott már azzal a bizonyos matricával, amit a gyümölcsökre ragasztanak a nagyáruházakban. Ezek, a szimpla vásárlóknak nem mondanak sokat, hiszen egy számot és néha a gyümölcs nevét tartalmazza. Gondolhatnánk, hogy ezek szimpla díszek, vagy az ott dolgozóknak nyújt segítséget. De tudjuk-e, hogy mit jelentenek pontosan? A legtöbb publikáció arról szól, hogy a cédulán található pár számból, milyen információkat dekódolhatunk, és ezáltal plusz információkat kaphatunk a terméssel kapcsolatban. Mennyire bio, mivel permetezték, honnan származik stb. Azonban, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal arra hívja fel a figyelmet, hogy ezek csak álhírek, és a kis cetliről ilyen információkat nem tudunk meg.

A Price look-up Code (röviden:PLU) a hivatalos neve a gyümölcsökön található matricáknak és magyarul talán úgy fordíthatjuk, hogy árkereső kód. Ezeknek igen csak fontos szerep jut az egész ellátási láncban. A csomagolástól, a szállításon át, a boltokban való értékesítésig. Több országban is használják ezt a módszer, főleg olyan termékek esetében, amin nincs vonalkód. A számsort beüti a pénztáros a kasszánál, ezzel gyorsabbá téve a vásárlás folyamatát. Tehát szimplán technikai jelentősége van, egyéb többletinformációt nem tartalmaz. A PLU számokat a Nemzetközi Termelési Szabványok Szövetség határozza meg, és világszerte egységesek.

Ezek a címkék lehetővé teszik a termékek azonosítását, a készlet nyomon követését, valamint a fajta és a származási ország megkülönböztetését. Gondoljunk csak bele, mikor beérkezik több kamionnyi termék, számtalan fajta gyümölccsel és zöldséggel. Ezeket mind, azonosítani, szortírozni kell. Emellett az ilyen cetlik a termékeken, egyben élelmiszer-biztonsági eszközök is, így termékvisszahívás esetén is nagy segítséget jelentenek.

Vegyük példának a piros almát. Ha betérünk egy nagyáruházba, biztosak lehetünk benne, hogy minimum négy féle piros almát találunk a polcokon és ember legyen a talpán,aki ránézésre megtudja különböztetni őket. Azonban a rájuk ragasztott vignettával megtudhatjuk a nevét, és gyakran azt is, hogy édes, félédes, vagy savanyú fajtáról van-e szó.

Jogosan merülhet fel a kérdés bennünk, hogy oké oké, de van olyan is, amelyiken nincs ilyen címke. Ennek az a magyarázata, hogy a csomagolás helyétől és módjától függ, hogy kap-e számot az adott termék, sőt, a termék mérete is befolyásolja.. A zacskós vagy dobozos termékeken nem lesz matrica, mert másként árulják, és általában saját vonalkóddal rendelkeznek, szóval ezeken ne is keressük.

De vajon honnan jöhetett az-az ötlet, hogy ezek a számok üzenni akarnak valamit a vásárlóknak? Elképzelhető, hogy onnan eredeztethető, hogy korábban felmerült az ötlet a termelői egyesületeket összefogó Nemzetközi Termelési Szabványok Szövetségében, hogy a ma már világszerte használt PLU kódokat egységesíthetnék. Mégpedig úgy, hogy az általában 2-5 karakterből álló számsorokat 8 számjegyesre terjesztenék ki, és ezekben többletinformációkat is rögzítenének, például arról, hogy az adott termékek génmódosítottak vagy bioélelmiszerek-e.

Ez azonban a mai napig csak egy felvetés, tehát ez az egységesítés egyelőre nem történt meg. Úgyhogy bármennyire is szeretnénk tudatos vásárlók lenni ilyen téren, Magyarországon ezen kódok dekódolása során ilyen mértékű többlet információt nem tudhatunk meg. Viszont abban segíthet nekünk, ha a mérlegnél tanácstalanok vagyunk, hogy melyik fajtából is választottunk. Hiszen gyakran az is bosszúságot okoz nekünk.