Menü

A párkapcsolati válság jelei

Ha nem szeretnéd, hogy váratlanul, derült égből villámcsapásként érjen egy szakítás vagy megcsalás, nem árt, ha ismered a párkapcsolati válság jeleit. Sokan olyan családban nőttek fel, ahol természetes volt az állandó veszekedés, krízishelyzet, így aztán teljesen normálisnak tartják, hogy ilyen egy párkapcsolat, ezért aztán nem is figyelnek fel időben az intő jelekre.

1. A párkapcsolati válság jele: Állandó veszekedések

A párok ezt úgy szokták megfogalmazni, hogy „semmit nem tudunk megbeszélni, a legegyszerűbb beszélgetés is gyorsan heves veszekedéssé válik”. Azzal még önmagában semmi baj nincs, ha egy pár nem ért egyet mindenben. Ez teljesen természetes, hiszen normális esetben a pár mindkét tagjának van saját véleménye, szükséglete, akarata, és ez néha ütközik a párjáéval. Gond akkor van, ha ezt nem tudják hatékonyan, a probléma megoldására fókuszálva megbeszélni. Ha ez hosszú távon így megy tovább, könnyen előfordulhat, hogy előbb-utóbb véget ér az a kapcsolat, ahol állandó feszültségben, örökös viták tüzében élnek a felek.

Ezt teheted: Nem működhet egyetlen párkapcsolat sem anélkül, hogy a felek ne tanulnának meg konfliktust kezelni! Nem az a kérdés, hogy kell-e tanulnod valamilyen konfliktuskezelési módszert, hanem az, hogy mikor szánod rá magad!

2. A párkapcsolati válság jele: Nagy csendek, napokig tartó hallgatás

Sok pár esetében a párkapcsolati válság fontos jele, hogy egy-egy veszekedés vagy sértődés után a pár egyik tagja csenddel veréssel bünteti a másikat. Lehet, hogy nem tudatosan dönt így, de az biztos, hogy órákig, esetleg napokig nem szól a másikhoz, elvárja, hogy a párja menjen, pitizzen, kérjen bocsánatot, és akkor esetleg, talán, nagy kegyesen megbocsát neki. Kevés dolog pusztítja ennél jobban a párkapcsolatot. A csenddel vert fél kitaszítva, elhagyatva érzi magát, és lehet, hogy egy idő után belefárad abba, hogy ő menjen, kérjen bocsánatot valamiért, amit lehet, hogy nem is érez bűnnek.

Ezt teheted: Ha már kialakult köztetek ez a fajta működésmód, nagyon nehéz abbahagyni. Sőt a duzzogó, hallgató fél általában nem is érzi ezt olyan nagy problémának, egyáltalán nem motivált abban, hogy változtasson a viselkedésén.

3. A párkapcsolati válság jele: Egymás hibáztatása, folyamatos kritizálás

A párkapcsolati válság jele lehet az is, amikor az egyik vagy mindkét fél folyamatosan hibáztatja, kritizálja a másikat. Emögött rendszerint valamiféle óriási belső hiányérzet áll, de az is lehet, hogy a másik folyamatos bírálatával az egyik fél a saját önbecsülését akarja fenntartani. Tulajdonképpen mindegy is, hogy mi áll a kritizálás hátterében, a bíráló felet szinte lehetetlenség meggyőzni arról, hogy mennyire pusztító, amit csinál, és hogy hagyja abba a kritizálást. Neki szent meggyőződése, hogy a társa elképesztő hülyeségeket csinál, neki kellene megváltoznia.

Az a fél, akit folyamatosan bírálnak, egy idő után eljut oda, hogy elege lesz a kritikából, és egyáltalán nem lesz motivált a változásban, egyre kevésbé lesz jó neki belenézni abba a tükörbe, amit a párja tart neki, így egy idő után elgondolkodik a váláson, szakításon.

Ezt teheted: akár bíráló, akár kritizált fél vagy, érdemes párkapcsolati coachingra, párterápiára menni, mert magatoktól szinte lehetetlen változtatni ezen a helyzeten.

4. Eltávolodás

Kevesen gondolják, hogy a párkapcsolati válság jele lehet az eltávolodás. Amikor ez történik egy párral, ott nagyjából béke van, nincsenek viták, hangos veszekedések, még csak súlyos csöndek sem. Inkább valamiféle érdektelenség, közöny jelenik meg. Mindegy, hogy ott van-e a másik, a felek szinte már külön életet élnek, nem sokat szólnak egymáshoz. Már nem osztják meg egymással a napjuk eseményeit, örömeit, bánatait. Olyan, mintha lakótársak lennének. Amikor ilyen párral találkozom egy párkapcsolati coaching során, már csak nagyon ritkán lehet megmenteni a kapcsolatot, akkora az érzelmi távolság a két fél között.

Amit tehetsz: ha észleled a távolodást, minél előbb keressetek közös programokat, közös érdeklődési kört, hobbit, amit együtt tudtok gyakorolni. A közös élmények segítenek újrakapcsolódni.

Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki

Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?

Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van

Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.