Az „osztatlan szent idő”- világa

A mese fontos kapocs lehet gyermek és szülő között. Mindkét irányban működő közvetítő, összekötőkapocs, a felnőtt taníthat és tanulhat is, főleg a gyermeki gondolkodás sajátosságairól.

A mese egyszerre jelent külső és belső folyamatot. A mesélés hangulata, rítusa egy bizalmi légkört teremt, a gyermek belső vágyai felé fordulhat, miközben fantáziaképek segítségével csendesítheti le a zajos külvilág keltette feszültségeket.

A mesének fontos szerepe lehet a gyermek személyiség fejlődésében, és az érzelmi intelligencia kialakulására is rendkívül pozitív hatással van. Ahhoz, hogy megértsük a mesék világának ilyen jellegű jelentőségét, a gyermeki gondolkodás sajátosságaiból kell kiindulnunk.

Akárcsak a természeti népek gondolkodására, a gyermekekre is jellemzőek a következő sajátosságok.  Megfigyelhető az önkényes szabályalkotás, furcsa úgy nevezett „varázslatos” oksági viszonyok. Ez azonban nem logikátlanságot jelent, hanem arra a specifikus folyamatra utal, ahogy a gyermekek már meglévő tapasztalataikat, ismereteiket alkalmazzák az ismeretlen dolgok megértésére, számukra nincsen megmagyarázhatatlan. Ebben a rendszerben jól megférnek egymás mellett az ellentmondások, a szélek preferenciája (például valami vagy jó, vagy rossz) jellemző. Megfigyelhető az én-központúság, képtelen más, egyszerre több szempont figyelembevételére, nem tud nézőpontot változtatni. Ebből adódóan igazából nem is érvényes rá a felnőttek részéről érkező értékítélet, mi szerint irigy, ha nem „kéri” a kistesót, vagy ha nem adja oda játékát másoknak.

A sajátos gondolkodás következménye az is, hogy a gyermekek a legnagyobb nyelvújítók, és hogy tapasztalataik feldolgozásakor az úgynevezett élménysűrítés technikája figyelhető meg. Ők összekapcsolják ismereteiket és élményeiket az érzelmeikkel. Kádár Annamária Mesepszichológia című könyvében Szabó Lőrinc idézetével foglalja össze a gyermekekre 7 éves korig meghatározó sajátos világot: „Szép volt, Isten volt. Egy volt a világ”. Vagyis ahogyan Kádár Annamária is magyarázza, erre a korszakra a tér és időn-kívüliség, az „osztatlan szent idő” jellemző.

Ezekből kiindulva érhető meg a mese jelentősége a gyermekek számára. Hiszen a mese képi világa, válaszai, megoldás ötletei, valóságábrázolása megfelel a gyermeki gondolkodásnak. A mesék világára is jellemző, hogy leegyszerűsített, szélsőséges. Az állandó jó végkifejlet feszültségcsökkentő szereppel bír, és megerősíti, hogy a világban rend uralkodik. A mesei kettős tudat azt jelenti, hogy a gyerek elfogadja a mese „válaszait”, hisz benne, de képes visszalépni a valóságba. Ezt szolgálják a mesékben szokványos kezdő és záró formulák. A mesék optimista világképe későbbi megküzdési stratégia alapja lehet, hiszen elősegíti annak a belső hitnek kialakulását, hogy a látszólag leküzdhetetlen akadályoknak is van megoldása. A gyermekeknek tehát nem tudományos ismeretekre van szükségük, hanem elfogadásra és arra, hogy nyugodtan élvezhessék annak az ősbizalomnak a kialakulását, amelyet a mesék is közvetítenek.

A meséknek tehát kiemelkedő szerepe van a gyermeki fejlődés során. Azoknak a szülőknek illetve érdeklődőknek, akik többet szeretnének megtudni a mesepszichológia eszköztáráról, ajánlatos elolvasnia Kádár Annamária Mesepszichológia című könyvét. A műben a hasznos ismertek mellett tíz mese is olvasható, amelyek segítségével kezelhető többek között: testvérféltékenység, veszteségek elfogadása, frusztrációk csökkentése.

Fotó: sxc.hu