Menü

„Hűséget fogadtam, nem vakságot”

Vajon a címben idézett kijelentést, miért csak az erősebb nem képviselői bizonygatják párjuknak, miközben megbámulnak idegen nőket az utcán?

Nem mindegyik nő szereti, ha az utcán idegen férfiak tüntetik ki figyelmükkel, hangot adva tetszésüknek. Sokakat ez kimondottan zavarba hoz, főleg ha a tetszésnyilvánítás közönséges formában (például fütty szólam) történik.

Az sem ritka eset, hogy a férfiak oldalukon párjukkal sétálva is megnézik a szebbik nem csinos képviselőit. Ez fordított esetben nem ilyen gyakori jelenség, a nők szeme ugyanis kevésbé kalandozik el idegen férfiak testén, főleg akkor nem, ha párjukkal vannak.

Egy skóciai egyetemen végzett kutatás szerint a fentiekben leírt jelenségnek tudományos magyarázata is van. Kimutatták, hogy a férfiak tudattalanul is jobban vonzódnak újonnan látott női arcokhoz, a nők pedig inkább az ismerős férfiarcokat preferálják. A vizsgálat során férfiaknak női arcképeket mutattak, nőknek pedig férfiak fényképeit. A nők azokat a férfiakat értékelték vonzóbbnak, akiknek fényképeit többször látták, vagyis ismerősebbnek találták. Ezzel szemben a férfiak kevésbé ítélték vonzónak azokat a nőket, akiknek arcképeit többször látták.

Az evolúciós szemmel nézve, semmi nem véletlen. Az evolúció során a férfiak szaporodási stratégiájának sajátossága úgy alakult ki, hogy a főcél reproduktív siker nagymértékű növelése. Ennek eszköze leegyszerűsítve, minél több partnerrel történő párosodás. A nőknél ez evolúciósan másképp alakult ki, számukra fontos egy olyan megbízható partner megtalálása, aki alkalmas az utód gondozására, ez a gondolkodás egy hosszabb távú stratégiába illeszkedik.

Összességében persze annak, hogy a férfiak össze- vissza csapongva, sok nőtől nemzenek gyereket, nincs értelme gyakorlati szempontból. Mégis az evolúciós örökségek gyakran tudattalanul is hatnak viselkedésünkre. 

Fotó:
pixabay.com

Az elmúlás emlékezete – a múltban és a jelenben

Minden ősz végén, amikor elérkezik november elseje, a temetőkben lassan feltűnnek a gyertyafények. Virágárusok lepik el a sarkokat, a bejáratnál mécsesek sora csillog. A látvány egyszerre meghitt és ismétlődő, valami, amit már megszoktunk. Azonban miben változott ez az időszak az elmúlt évekhez képest?

Logoterápia – hogy megtaláljuk a boldogságot

Sokféle terápiát ismerünk, amivel könnyebbé vagy jobbá tehetjük az életünket, de van egy igazán különleges ezek között. Ez a logterápia.

Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról

Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.

A hipochondria lélektana

A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?