A gabonák anyja

A gabonákkal foglalkozó sorozatunkban ezúttal a quionát szeretnénk bemutatni. Az inkák egyik szent növényét, ami pontosan nem is gabona, csak ahhoz hasonló.

A quionát sokan gabonának gondolják, apró magocskái miatt, azonban legközelebb a céklához, illetve a mángoldhoz hasonlít rendszertanilag. Pontosabban a libatopfélék családjába tartozik. A quionát ismerők azonban mindezek dacára pszeudogabonának nevezik.

A quionát már kilenc ezer éve! termesztették Dél-Amerikában. Az inkák szent növénynek tartották, úgy nevezték, a gabonák anyja. Egészen a XVI. század közepéig az indiánok egyik legfontosabb tápanyagforrása volt és valójában sokrétű felhasználása miatt alapélelmiszernek számított. Sajnos azonban a spanyol és portugál hódítók megtiltották az inkáknak a quiona termesztését. Persze az őslakosok nem hagyták annyiban a dolgot és olyan helyen – pontosabban a hegyek magaslatain - folytatták a veteményezést, ahol már nem tudták ellenőrizni a megszállók. Ez az áttelepítés olyannyira jól sikerült, hogy az 1970-es évekig nagyjából el is tűnt a köztudatból a quiona. Aztán két amerikainak köszönhetően ismét megismerte a világ és Colorádóban megkezdődött a termelése. Manapság nagyjából 100-120 ezer kilót termelnek belőle évente.

A quiona igen gazdag B-, C-, E-vitamin forrás. Rengeteg foszfort, vasat, magnéziumot, cinket tartalmaz, valamint a szervezet működéséhez elengedhetetlen valamennyi esszenciális aminosav is megtalálható benne. A sok-sok értékes tápanyag és ásványi anyag miatt gyakorlatilag mindenkinek ajánlott a fogyasztása.

Lassan lebomló szénhidrát, amely glutén mentes. Lisztérzékenyek, cukorbetegek is fogyaszthatják. Erősen lúgosító hatású, a daganatmegelőző étrend szerves része lehet.

A quiona egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy a magot úgynevezett szaponin borítja, mi kissé csúszós, ugyanakkor kesernyés ízű, ezért a felhasználás előtt alaposan meg kell mosni. Főzhetünk belőle kását, de köretként is használhatjuk. Érdekes, hogy már pattogatni való quiona is kapható, ami jóval egészségesebb, mint a kukorica.

Fotó:
pixabay.com