Menü

Vujity Tvrtko motiváló és megindító előadása Bikalon

Bár a népszerű tévés fő műsora, a Napló 17 évnyi adás után megszűnt, a megható, megrendítő, motiváló történetei velünk maradnak, hiszen Vujity Tvrtko előadásokat tart szerte az országban, és a határon túl is, májusig több, mint ötven alkalommal.

Március 28-án a bikali Puchner Kastély konferenciatermében gyűltek össze szép számmal az érdeklődők, hogy személyesen is láthassák a most 42 éves riporter-újságírót, aki nem véletlenül kapott ennyi szakmai elismerést, például Pulitzer-emlékdíjat. Munkája során számtalan alkalommal megtörtént vele a „lehetetlen”, legalábbis lehetetlen helyeken járt, lehetetlen helyzeteket oldott meg. Bár a munkássága iránt érdeklődők már ismerték ezeket a történeteket a Naplóból, valamint a könyveiből, mégis érdekes volt így egy füzéren meghallgatni őket, ráadásul személyesen.

Az előadások nem titkolt célja, hogy a magyar embereket egy kicsit elgondolkodtassa: tényleg annyira rossz az életük, mint ahogy azt állítják, mint ahogy azt érzik? Nyilvánvalóan megvannak kis hazánk sajátságos nehézségei, de talán nem indokolt, hogy a világ legpesszimistább nemzetei között szerepeljünk, megelőzve hozzánk képest összehasonlíthatatlanul rosszabb helyzetben lévő országokat.

Érdekes volt belegondolni, hogy a legtöbb magyar szinte folyamatosan panaszkodik, ezzel szemben volt egy félig magyar származású lány, akinek élete legnagyobb vágya volt itt Magyarországon élni. Szomáliából érkezett ide, hiszen félig szomáliai származású. Az a világ legveszélyesebb országa, ahol az állam semmilyen jogot, ellátást nem tud biztosítani az állampolgárainak. Nincs egészségügy, vagy személyes okmányok, csak veszély, éhezés, betegségek és öldöklés.

Meghallgathattuk még például Tvrtko észak-koreai és türkmenisztáni kalandjait, ahol elképesztő diktatúrák uralkodnak, volt szó az utolsó világháborús hadifogolyról, aki egy oroszországi elmegyógyintézetben élte le szinte a teljes életét, valamint a lehetetlent vállaló sportolókról és a kezek és lábak nélküli Nick Vujicicről. A megható, mégis humorosan előadott sztorik közös mondanivalója az volt, hogy higgyünk magunkban, miszerint bármire képesek vagyunk, és legyünk kicsit derűlátóbbak. Bár közhellyé vált, hogy az etióp kisgyerekek éheznek, de néha érdemes megállni egy pillanatra és elgondolkodni, például ezeknek a történeteknek a tükrében, hogy bár mindenkinek megvan a maga keresztje, azért nincs is olyan rossz dolgunk. Ha fedett helyen ülünk, és cipő van a lábunkon, nem is beszélve az ivóvízről, valamint az egészségügyi ellátásról, akkor máris jobb helyzetben vagyunk, mint a Föld népességének nagyobb része. 

Fotó:
wikipédia

Az elmúlás emlékezete – a múltban és a jelenben

Minden ősz végén, amikor elérkezik november elseje, a temetőkben lassan feltűnnek a gyertyafények. Virágárusok lepik el a sarkokat, a bejáratnál mécsesek sora csillog. A látvány egyszerre meghitt és ismétlődő, valami, amit már megszoktunk. Azonban miben változott ez az időszak az elmúlt évekhez képest?

Logoterápia – hogy megtaláljuk a boldogságot

Sokféle terápiát ismerünk, amivel könnyebbé vagy jobbá tehetjük az életünket, de van egy igazán különleges ezek között. Ez a logterápia.

Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról

Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.

A hipochondria lélektana

A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?