Menü

Vujity Tvrtko motiváló és megindító előadása Bikalon

Bár a népszerű tévés fő műsora, a Napló 17 évnyi adás után megszűnt, a megható, megrendítő, motiváló történetei velünk maradnak, hiszen Vujity Tvrtko előadásokat tart szerte az országban, és a határon túl is, májusig több, mint ötven alkalommal.

Március 28-án a bikali Puchner Kastély konferenciatermében gyűltek össze szép számmal az érdeklődők, hogy személyesen is láthassák a most 42 éves riporter-újságírót, aki nem véletlenül kapott ennyi szakmai elismerést, például Pulitzer-emlékdíjat. Munkája során számtalan alkalommal megtörtént vele a „lehetetlen”, legalábbis lehetetlen helyeken járt, lehetetlen helyzeteket oldott meg. Bár a munkássága iránt érdeklődők már ismerték ezeket a történeteket a Naplóból, valamint a könyveiből, mégis érdekes volt így egy füzéren meghallgatni őket, ráadásul személyesen.

Az előadások nem titkolt célja, hogy a magyar embereket egy kicsit elgondolkodtassa: tényleg annyira rossz az életük, mint ahogy azt állítják, mint ahogy azt érzik? Nyilvánvalóan megvannak kis hazánk sajátságos nehézségei, de talán nem indokolt, hogy a világ legpesszimistább nemzetei között szerepeljünk, megelőzve hozzánk képest összehasonlíthatatlanul rosszabb helyzetben lévő országokat.

Érdekes volt belegondolni, hogy a legtöbb magyar szinte folyamatosan panaszkodik, ezzel szemben volt egy félig magyar származású lány, akinek élete legnagyobb vágya volt itt Magyarországon élni. Szomáliából érkezett ide, hiszen félig szomáliai származású. Az a világ legveszélyesebb országa, ahol az állam semmilyen jogot, ellátást nem tud biztosítani az állampolgárainak. Nincs egészségügy, vagy személyes okmányok, csak veszély, éhezés, betegségek és öldöklés.

Meghallgathattuk még például Tvrtko észak-koreai és türkmenisztáni kalandjait, ahol elképesztő diktatúrák uralkodnak, volt szó az utolsó világháborús hadifogolyról, aki egy oroszországi elmegyógyintézetben élte le szinte a teljes életét, valamint a lehetetlent vállaló sportolókról és a kezek és lábak nélküli Nick Vujicicről. A megható, mégis humorosan előadott sztorik közös mondanivalója az volt, hogy higgyünk magunkban, miszerint bármire képesek vagyunk, és legyünk kicsit derűlátóbbak. Bár közhellyé vált, hogy az etióp kisgyerekek éheznek, de néha érdemes megállni egy pillanatra és elgondolkodni, például ezeknek a történeteknek a tükrében, hogy bár mindenkinek megvan a maga keresztje, azért nincs is olyan rossz dolgunk. Ha fedett helyen ülünk, és cipő van a lábunkon, nem is beszélve az ivóvízről, valamint az egészségügyi ellátásról, akkor máris jobb helyzetben vagyunk, mint a Föld népességének nagyobb része. 

Fotó:
wikipédia

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.

Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké

Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.

A lelki bántalmazás láthatatlan pszichológiája

A bántalmazás nem mindig jár kiabálással, fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal. Néha éppen a csend válik a legfájdalmasabb fegyverré. A kimondatlan szavak, a szándékos elutasítás, az érzelmi megvonás és a következetes semmibevétel olyan mély lelki sebeket okozhatnak, amelyek kívülről láthatatlanok. A pszichológia ezt a jelenséget többek között érzelmi bántalmazásként, illetve büntető hallgatásként (silent treatment) írja le.