A féltékenységről
- Dátum: 2018.07.03., 21:44
- Varga Ágnes Kata
- állat, barátság, birtoklás, biztonság, cél, egészség, elismerés, ellenség, ember, emberi kapcsolatok, féltékenység, férfi, gyűlölet, munka, nő, párkapcsolat, szakma, szeretet, szükséglet, társaság, törtető, vélemény, viselkedés
Az emberek birtoklási vágya ösztönös. A birtoklási vágy a biztonságérzettel függ össze.Minél többet birtokol valaki, annál biztosabb, hogy meg tud oldani egy krízishelyzetet, vagy lesz a tulajdonában olyan dolog, ami az életben maradását segíti. Ezért, aki sok dologgal bírt, annak sokszor támadt (olykor hamis) biztonságérzete. A biztonság utáni vágy, pedig magával vonzotta a biztonságban élők életére való irigykedést.
Ma a magántulajdon nagy része, nem a túlélést szolgálja, inkább az egzisztencia megteremtését és fenntartását. Nagy szerepe van azonban annak, hogy ki hogyan látja ezt kívülről. Ugyanis az ember megőrizte a minél több, minél szebb dolgok birtoklásának kielégíthetetlen vágyát. Minél többel rendelkezik az ember, annál többet akar, minél harmonikusabb egy ember élete, a másik annál irigyebb rá. És természetesen a tökéletes élet látszatában nagy szerepe van a munkának, a barátok jelenlétének, és egy stabil párkapcsolatnak.

Az az ember, akinek a szakmai előmenetele mindennél fontosabb, mindenkire féltékeny, aki sikeres, esetleg nála sikeresebb. Ha valaki azt akarja, hogy mindenki szeresse, akkor arra lesz féltékeny, akit többen szeretnek, mint őt. Ezek a mechanizmusok, gyakran ellentétes hatást váltanak ki. Ezért a görcsös ragaszkodás és törtetés sem a munkában, sem az emberi kapcsolatok terén nem visz előrébb.
De mi a helyzet a párkapcsolatokkal? Ha a párunk szavaival és tetteivel is igazolja, hogy teljesen elkötelezett felénk, miért nem tudjuk egyszerűen elhinni? A kulcs a féltékenység tárgyában van, vagyis abban, hogy mire irányul az érzés. Nem mindegy, hogy arra a nőre vagyunk féltékenyek, akikkel a párunk, minden kérdésben tud beszélni, arra a férfira, akiről a barátnőnk mindig azt mondja, hogy milyen erős és izmos, esetleg arra az illetőre, aki a társunk szerint gyönyörűen énekel. Egy barátra való féltékenység gyökere mindig az, hogy sok dologban eltér a véleményünk a párunkétól, esetleg vannak dolgok, amelyekről velünk nem beszél, míg másokkal igen.
Szerencsére ennek leküzdésére sok megoldás létezik: először is éreztetnünk kell, hogy mi is pont ugyanolyan nyitottak vagyunk, mint a szerelmünk (lány) barátai. A saját véleményünket finoman, nem erőltetve kell közölni, és a másikat is meghallgatni, hiszen könnyen előfordulhat, hogy a párunk azért nem nyílik meg előttünk, mert úgy érzi, nem számít az ő szava. Ha pedig, a problémánk még ezek után is fennáll, akkor el kell fogadnunk, hogy van, amit az ember csak a barátaival beszél meg. Persze, ha ez már túlzott formát ölt, akkor nem árt elbeszélgetni róla, hiszen a bizalmatlanság bármelyik fél részéről könnyen megölheti a kapcsolatot. Ha pedig valamilyen képessége miatt vagyunk féltékenyek a párunk egyik ismerősére, akkor érdemes tudatosítani magunkban, hogy egy kapcsolat nem a birtoklásról szól, nem kell, hogy mindenben minket tartson a legjobbnak, és nem szabad arra kérni, hogy soha senki másról ne beszéljen. A mi türelmünk és megértésünk is lehet egy olyan tulajdonság, ami a társunknak tetszik, és ezt talán pont ugyanúgy fogja később emlegetni, mint ahogy azt a bizonyos irigyelt tulajdonságot.

A baráti kapcsolatokban előforduló féltékenység a ráerőltetett, féltő, kisajátító szeretetből fakad. Az ember legjobb barátot akar, egy stabil, viszonylag népes baráti társaságot, minél több embert, akit érdekel, és aki értékeli. Ezért mindenki, aki népszerűbb nálunk, esetleg azok kedvelik, akiket mi is, azt ellenségnek tekintjük, és ebből származik az ellenséges, gyűlölettel teli viselkedés, ami a napjainkat is képes meghatározni. Ezért fontos, hogy minél előbb tisztázzuk a helyzetet, mert a törtetés és a rossz emberi kapcsolatok is forrásai a stressznek, ami hosszú távon a lelki és testi egészségünkre is nagyon rossz hatással van.
Tehát a féltékenység érzése arról tanúskodik, hogy emberek vagyunk, és természetes, hogy bizonyos helyzetekben elönt minket. A probléma: a túl gyakori és túlzott mértékű előfordulásából adódik. Ha tehát azon kapjuk magunkat, hogy bennünk irreális mértéket öltött, akkor igyekezzünk rajta minél előbb változtatni. Ha pedig nem megy, még mindig kérhetünk segítséget.
/Szerző: Varga Ágnes Kata/
Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban
Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.
Mit csinál egy párkapcsolati coach?
A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.
Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?
A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?