Menü

Egy szuperhős család mindennapjai

A Pixar az egyetlen olyan stúdió, aminek a puszta neve garancia a mindenkit lenyűgöző animációra és szórakozásra egyaránt. A mostani alanyunk A hihetetlen család 2 immáron a trendnek megfelelően 3-D-ben jött-látott és még mindig nem győzünk csodálkozni.

Aki a Némó nyomában stílusát szerette, a Verdák kedves rajzait kedvelte, A hihetetlen család látványorgiájától padlót fogott, a Wall-E-től, Fel-től vagy épp a Cocotól elérzékenyült az most sem fog csalódni. A szuperhős család, eléggé frapánsan tér vissza. A fókuszban ezúttal a mindennapok kihivásai vannak, illetve a család és a hivatás összeegyeztethetőségének problematikája.

Kép forrása: IMDB

A sztori egyszerre átélhető felnőtt fejjel és remek szórakozás a gyerekeknek is. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy nem is akar mindenáron a karakterek mélyebb ábrázolásán túl több lenni, mint ami. A sztori bot egyenes. A hősök ideje lejárt és az illegalitásban akciózó Mr. Irdatlanra és Nyúlánkára csupán unalmas mindennapok jutnak. Azonban, egy különc milliárdos megpróbálja elérni, hogy újra rájuk figyeljen a világ. Eközben a legfiatalabb kisgyerekükön is kijönnek a szupergének miatti képességek. Nem is érdemes többet előzetesen tudni erről a történetről. A matekot nem értő családfő kínlódása, a karrierista anyuka kálváriája és a tinédzserkori randizás rejtelmein át, sok, bárki által átélhető téma kerül előtérbe.

A képi világ remekül összerakott, a szinkron megállja a helyét és a sztori 12 éven felülieknek, kiskorú felügyelete nélkül is értelmezhető. A család intézménye, tehát még mindig szent és sérthetetlen. A kalandok csak a szuperhősökre várnak és a rosszfiút pedig garantáltan elkapják és rács mögé juttatják. Mesére fel!

/Szerző: Vass Attila/

/Képek forrása: IMDB/

Egy nélkülöző nemzet szülöttei

Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.

Del Toro újraéleszti a Frankensteint

„Él-váltás” – a modern Frankenstein-történet új kiadását láttuk a minap férjemmel, a Frankenstein (2025) című filmet, amelyet Guillermo del Toro maga írta és rendezte, és amely a klasszikus Frankenstein; or, The Modern Prometheus-regény most már nemcsak adaptációja, hanem – részben – újragondolása is.

Az ember, aki az USA-ban született

Reneszánszukat élik a szélesvásznon a zenész életrajzok és az egy-egy híres énekes legismertebb albumának készítéséről szóló filmek, e kettő keveréke a legújabb mozi, a beszédes című, Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől. Nem árul zsákbamacskát. Remek zenéket, nagy emberi vívódásokat ígér egy kissé szürkének ható főhőssel, aki a múlt démonjaival küzd, de végül a teljes nihil helyett a szupersztárság lesz osztályrésze.

Izland a melankólia szigete is

A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.

Imposztorra várva

Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.