Menü

Róbert Gida és az örök gyerekkor

A tévés emlékfoszlányok láthatatlan életfaluvá varázsolták egy generáció minden tagját. Az amerikai akcióhulladékok, a tévésorozatok és a youtube dömping előtt a közös vizuális ingeradag alapjait a rajzfilmek tették ki. A Tom és Jerry, a Flinstone család és a Disney mozi délután olyan homogén élményt adott, hogy most is önfeledt mosollyal emlékszünk vissza mozgóképes rácsodálkozásunk eme ártatlan időszakára. A producerek ebből merítkezve már piacra dobták a Hupikék törpikék és a Maci Laci élőszereplős animációját is. A Disney sem akar kimaradni és A.A.Milne világhírű Micimackójának is újabb része jelentkezik a mozikban.

Ezúttal meglepő módon egy élőszereplős darab készült. Az előjelek kiválóak voltak. Először is megnyerték a filmnek az Én, a Pán Péter rendezőjét és a legprofibb skót színészveteránt, Ewan McGregort az idős Róbert Gida szerepére. Az animációs bevezető is elég hangulatosra sikerült. Az alapfelállás azonban csavart egyet a dolgon és meghagyta plüssállatoknak a Százholdas Pagony lakóit. Ami egyrészt tisztelgés az eredeti mű felé, hiszen ott is valós otthoni, az író fiának, gyerekjátékai jelentették a karakterek alapját. Azonban ez a vásznon roppant furán hat. Habár már nem tudok és nem is akarnék egy 6-10 éves fejével gondolkodni, de talán jobb lett volna ha vagy csak animáció vagy csak élőszereplős feldolgozást láthatnánk a moziban.

Nagyon bizarrul hatnak a beszélő plüssfigurák főleg a történet londoni részeinél. A sztori mondanom se kell túlontúl amerikaira sikerült. A munkája és a családja közti őrlődő immáron felnőtt Róbert Gida apaként próbál helytállni. A helyzet fokozódik és hirtelen feltűnik az örök ifjú Micimackó a színen, aki több kárt csinál, mint hasznot. Főhősünk meghasonlik és kezdetét veszi a kaland a gyerekkori emlékeken keresztül egy jobb jelenbe. A történet bájosan cuki, de semmi több. Igazán a legkisebbeket célozza meg, akik még tudják tiszta szívvel felfedezni újra és újra a látottakat. A korombeliek nosztalgiája elmarad. Ebbe a világban szinte csak a kicsik érezhetik jól magukat. Ennek az együgyű mackó kalandnak a megtekintése nekünk már csak kiskorú felügyelete mellett vállalható, de vele/velük örömest.

fotók:www.imdb.com szerző: Vass Attila

Szerencsejáték az élet? - Nyerd meg az életed sorozatkritika

A Netflix új Squid Game című sorozata hatalmasat tarolt. Milyen lenne életre-halálra szóló gyerekjátékokban részt venni? És milyen emberek mennének bele realistán ebbe? A Netflix teljesen koreai színészekkel kiadott alkotása, ezekkel a kérdésfeltevésekkel fordul a nézők felé. A Nyerd meg az életed, nagyon jól beletenyerelt a jelenlegi a korszellembe. Azonban kár, hogy az orbitális közhelyek és elcsépelt fordulatok, valamint az európai szemmel túljátszott színészi játék, rengeteget elvesznek a sorozat érdemeiből.

Lélektani gourmet John Wick? - Pig-filmkritika

Nemrégiben debütált a Pig Nicolas Cage főszereplésével, amely talán a színész egész pályafutásának legjobb alakítása lett. Az elsőfilmes rendező Michael Sarnoski, nagy fába vágta fejszéjét mikor belekezdett ebbe az igencsak bizarr történetbe.

Tíz gyűrű a világ felett

A Marvel Studio ismét valami újba fogott mikor elkezdte forgatni a Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája című filmet. A film egyértelműen a távol keleti harcművészetek világából táplálkozik, és azt is próbálja bemutatni. Méghozzá egészen jól.

Mindenképpen érdemes megnézni a Toxikomát

Herendi Gábor keze alatt ügyesen futnak a sötét anyagok is: ezt bizonyítja a szeptembertől a mozikban is látható Toxikoma. A Szabó Győző drogmemoárja alapján készült filmet mindenképpen érdemes megnézni.

Mi történt Budapesten? – kritika a Fekete Özvegyről

A Marvel rajongók már egy éve várhatták a Fekete Özvegy megjelenését. Főleg a magyar rajongók várhattak türelmetlenül, ugyanis a Fekete Özvegyet nagyrészt Magyarországon, Budapesten forgatták. Egy év csúszással, de már a mozik vásznán nézhetjük az orosz bérgyilkos történetét.