Menü
  • Ajánló
  • Róbert Gida és az örök gyerekkor

Róbert Gida és az örök gyerekkor

A tévés emlékfoszlányok láthatatlan életfaluvá varázsolták egy generáció minden tagját. Az amerikai akcióhulladékok, a tévésorozatok és a youtube dömping előtt a közös vizuális ingeradag alapjait a rajzfilmek tették ki. A Tom és Jerry, a Flinstone család és a Disney mozi délután olyan homogén élményt adott, hogy most is önfeledt mosollyal emlékszünk vissza mozgóképes rácsodálkozásunk eme ártatlan időszakára. A producerek ebből merítkezve már piacra dobták a Hupikék törpikék és a Maci Laci élőszereplős animációját is. A Disney sem akar kimaradni és A.A.Milne világhírű Micimackójának is újabb része jelentkezik a mozikban.

Ezúttal meglepő módon egy élőszereplős darab készült. Az előjelek kiválóak voltak. Először is megnyerték a filmnek az Én, a Pán Péter rendezőjét és a legprofibb skót színészveteránt, Ewan McGregort az idős Róbert Gida szerepére. Az animációs bevezető is elég hangulatosra sikerült. Az alapfelállás azonban csavart egyet a dolgon és meghagyta plüssállatoknak a Százholdas Pagony lakóit. Ami egyrészt tisztelgés az eredeti mű felé, hiszen ott is valós otthoni, az író fiának, gyerekjátékai jelentették a karakterek alapját. Azonban ez a vásznon roppant furán hat. Habár már nem tudok és nem is akarnék egy 6-10 éves fejével gondolkodni, de talán jobb lett volna ha vagy csak animáció vagy csak élőszereplős feldolgozást láthatnánk a moziban.

Nagyon bizarrul hatnak a beszélő plüssfigurák főleg a történet londoni részeinél. A sztori mondanom se kell túlontúl amerikaira sikerült. A munkája és a családja közti őrlődő immáron felnőtt Róbert Gida apaként próbál helytállni. A helyzet fokozódik és hirtelen feltűnik az örök ifjú Micimackó a színen, aki több kárt csinál, mint hasznot. Főhősünk meghasonlik és kezdetét veszi a kaland a gyerekkori emlékeken keresztül egy jobb jelenbe. A történet bájosan cuki, de semmi több. Igazán a legkisebbeket célozza meg, akik még tudják tiszta szívvel felfedezni újra és újra a látottakat. A korombeliek nosztalgiája elmarad. Ebbe a világban szinte csak a kicsik érezhetik jól magukat. Ennek az együgyű mackó kalandnak a megtekintése nekünk már csak kiskorú felügyelete mellett vállalható, de vele/velük örömest.

fotók:www.imdb.com szerző: Vass Attila

  • A rovat további cikkei

Három generáció, egy közös újrakezdés

Három nő, egy család, három teljesen különböző világ. Mégis ugyanazzal a dilemmával néznek szembe: hogyan lehet tiszta lapot nyitni ott, ahol már minden fejezet lezártnak tűnik? A Szenvedélyes nők a közönség igényeire épít, miközben ügyesen érzékeli, hogy milyen konfliktusok és érzelmi helyzetek érdeklik a nézőket.

A Hét Királyság lovagja

Van az a pillanat, amikor egy filmes univerzum rájön, hogy nem kell mindig világégés ahhoz, hogy érdekes legyen. A Hét Királyság lovagja pontosan ezt csinálja – visszavesz a sárkányokból, a grandiózus hadjáratokból és inkább két vándor alakjára fókuszál. Kisebb lépték, alacsonyabb tét, de ettől még ugyanúgy Westeros.

A New York-i utca királya is képes felnőni!

Adott volt Martin Reisman, a New York-i utcák egykori feltörekvő, de fogadható utcasportjának, a pingpongnak koronázatlan királya, akinek 50-60-as évekbeli mozgalmas élete, és persze annak emlékirata ordított a megfilmesítésért. Ennek részben fikciós feldolgozása lett a Marty Supreme, ami berobbant a köztudatba. Remek kameramozgás, hihetetlenül hiteles díszletek, dübörgő 80-as évekbeli zene, a vásznon tomboló Timothée Chalamet (Dűne filmek, Wonka) jellemzi. Remek fekete komédia, vagy csak egy fanyar humorú, naturalista tesztoszteronbomba? Purgatóriumtörténet vagy az amerikai kapitalista álom asztalitenisz sportfilm fátyolban való metaforikus felnövés meséje? A trailer mindent is ígért.

Haverok,buli,like! De hogyan tovább?

Amikor híre ment, hogy a Vígszínházban Ifj.Vidnyánszky Attila rendez saját és Németh Nikolett szövegkönyvével, részben társulati improvizációkkal felturbózott átiratot Büchner Leonce és Léna című műve nyomán, a mai érettségi előtti túlpörgött generáció helykereséséről, sokan felhördültek. A címe stílszerűen @LL3t4rgIA, azaz Letargia lett. Annak jártam utána pár napja, hogy a szeptember vége óta teltházakkal futó darab, valóban annyira polgárpukkasztó, mint a cikkek róla és nyíltan provokál, vagy csak groteszkül vicces?

Amikor a nézői elvárások felfalják a történetet

A Stranger Things az év kezdetével véget ért. Hangosan és túlbiztosítva zárult le a sorozat, egy grandiózus, illetve komplex utolsó epizóddal. Pár hét eltelte után kijelenthető, hogy a finálé megosztotta a nézőket, annak ellenére, hogy szinte minden szereplő pozitív kimenetelű és következetes lezárást kapott.