Menü

Róbert Gida és az örök gyerekkor

A tévés emlékfoszlányok láthatatlan életfaluvá varázsolták egy generáció minden tagját. Az amerikai akcióhulladékok, a tévésorozatok és a youtube dömping előtt a közös vizuális ingeradag alapjait a rajzfilmek tették ki. A Tom és Jerry, a Flinstone család és a Disney mozi délután olyan homogén élményt adott, hogy most is önfeledt mosollyal emlékszünk vissza mozgóképes rácsodálkozásunk eme ártatlan időszakára. A producerek ebből merítkezve már piacra dobták a Hupikék törpikék és a Maci Laci élőszereplős animációját is. A Disney sem akar kimaradni és A.A.Milne világhírű Micimackójának is újabb része jelentkezik a mozikban.

Ezúttal meglepő módon egy élőszereplős darab készült. Az előjelek kiválóak voltak. Először is megnyerték a filmnek az Én, a Pán Péter rendezőjét és a legprofibb skót színészveteránt, Ewan McGregort az idős Róbert Gida szerepére. Az animációs bevezető is elég hangulatosra sikerült. Az alapfelállás azonban csavart egyet a dolgon és meghagyta plüssállatoknak a Százholdas Pagony lakóit. Ami egyrészt tisztelgés az eredeti mű felé, hiszen ott is valós otthoni, az író fiának, gyerekjátékai jelentették a karakterek alapját. Azonban ez a vásznon roppant furán hat. Habár már nem tudok és nem is akarnék egy 6-10 éves fejével gondolkodni, de talán jobb lett volna ha vagy csak animáció vagy csak élőszereplős feldolgozást láthatnánk a moziban.

Nagyon bizarrul hatnak a beszélő plüssfigurák főleg a történet londoni részeinél. A sztori mondanom se kell túlontúl amerikaira sikerült. A munkája és a családja közti őrlődő immáron felnőtt Róbert Gida apaként próbál helytállni. A helyzet fokozódik és hirtelen feltűnik az örök ifjú Micimackó a színen, aki több kárt csinál, mint hasznot. Főhősünk meghasonlik és kezdetét veszi a kaland a gyerekkori emlékeken keresztül egy jobb jelenbe. A történet bájosan cuki, de semmi több. Igazán a legkisebbeket célozza meg, akik még tudják tiszta szívvel felfedezni újra és újra a látottakat. A korombeliek nosztalgiája elmarad. Ebbe a világban szinte csak a kicsik érezhetik jól magukat. Ennek az együgyű mackó kalandnak a megtekintése nekünk már csak kiskorú felügyelete mellett vállalható, de vele/velük örömest.

fotók:www.imdb.com szerző: Vass Attila

A gonosz bennünk él?

A Budapesten forgatott új Russell Crowe film a nürnbergi perről sok premiercsúszás után végre beért a honi mozikba is. A színészek elitek: Michael Shannon (A víz érintése) a főügyész, Rami Malek (Bohém rapszódia) a pszichológus, aki a jócskán meghízott kedvelt új-zélandi -ausztrál fenegyerekünk által alakított Göringet, illetve sorstársait analizálja a híres per alatt. Erős és roppant érzékeny témát érint, amely reméltük, hogy oktatófilmnek csakúgy, mint történelmi filmnek is megállja majd a helyét. Lássuk összejön-e a várva várt Oscar-eső.

Pandora még mindig egyedi, a tartalom viszont ismerős

James Cameron három évvel A víz útja után újra bizonyítani akarja, hogy az Avatar-széria még mindig képes megrengetni a mozitermeket. A Tűz és hamu minden eddiginél nagyobb, zajosabb és sötétebb fejezetként vonul be a filmtörténelembe. A kérdés inkább az, hogy az epikus megvalósítás mögött maradt-e még valódi újdonság.

Az antihősök új dimenziója a Marvel-univerzumban

Az idén videón is már megjelent Mennydörgők* egy olyan társaság története, amelyet nem külső kényszer, hanem a saját változni akarásuk húz egy irányba. Mindannyian cipelik a maguk hibáit, traumáit, de mégis egymás mellett találják meg azt a ritmust, ami a sztori végére valódi csapattá formálja őket. A hangulat és a dinamika könnyen felidézheti A galaxis őrzőit, de a fókusz itt jóval személyesebb, valamint sokkal inkább szól a szereplők közötti dinamikáról.

A haza és az emberség kötelez

Pár napja bemutatták a nagy állami támogatással megtolt Sárkányok Kabul felettet, amely a roppant vérszegény magyar akciófilm zsánerba igyekszik friss vért pumpálni miközben az afganisztáni békefenntartóink munkájának állít emléket. Pörgős csatajeleneteket legalább profi díszletekkel és kameramunkával ígért a trailer. Ezek után (remélem) egy emberként reméltük, hogy politikai terheltsége ellenére egy szórakoztató film készült el. Ennek jártam utána.

Egy nélkülöző nemzet szülöttei

Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.