Menü

A való élet szuperhőseinek nyomában

Az Üveg nagy promocióval került a mozikba a Sebezhetetlen két hétköznapi szuperhőse (Willis és Samuel Jackson) és a Széttörve tudathasadásos bestiája (McAvoy) ezúttal egy moziban riogat minket. A világ megváltozott a Marvel blockbusterei óta. Immáron nem tud igazán újítóan hatni ez a kisköltségvetésű mozi. A felépítésére nem lehet panasz, bár néha átbillen és túl sokat mutatja McAvoy szörnyét. Ezuton üdvözlöm a magyar szinkron elkövetőit, akik egyértelmű csökkentették a színész játékának az erejét. Sajnos míg a régi páros (a védelmező és a hiperokos rosszfiú) a kisujjából rázza ki a szerepét, addig skót barátunk látványosan túljátssza az állatias énjét és néha a többszörös személyiségzavarát is. A kissé lapos mozi azért sok meglepetést tartogat, csak a végső csavarból is alapból három van! A nagy triót pesztráló pszichológusnő a pszichiátrián csak asszisztál a történtekhez.

A kameravezetés remek és a rendező is komoly koncepcióval állt neki a munkának. Azonban ennek a problémája csak az, hogy nem tud frissnek hatni. Az egykori minimalista stílusú előzményfilmek után itt tényleg minden a szánkba van rágva. Kicsit pénzszagú a dolog, ahogy mindenáron el akarják adni nekünk a filmet. A kevesebb ezúttal is több lett volna. A végén minden kérdésre választ kapunk. Csak halkan jelzem, hogy különleges képességű átlagemberek koncepcióval kismillió jobbnál jobb sorozat készült már. Ha szatirát akarunk még mindig ott van a Kick-ass. Ha tökéletes szuperhős élményre vágyunk bátra vegyük le a virtuális polcról a régi Heroes sorozat kikezdhetetlen első szériáját. Egyszóval Bruce Willis még mindig hiteles jó fiú, a hősökre pedig szükség van. De továbbra is kérdés, hogy mit lehetett volna ebből kihozni? Azért a Széttörve szintjét simán hozza az Üveg is, még ha sok ziccert hagy is ki. Akinek az előzményfilmek bejöttek, bátran vegyen erre is jegyet.

kép: forrás. www.imdb.com

Pandora még mindig egyedi, a tartalom viszont ismerős

James Cameron három évvel A víz útja után újra bizonyítani akarja, hogy az Avatar-széria még mindig képes megrengetni a mozitermeket. A Tűz és hamu minden eddiginél nagyobb, zajosabb és sötétebb fejezetként vonul be a filmtörténelembe. A kérdés inkább az, hogy az epikus megvalósítás mögött maradt-e még valódi újdonság.

Az antihősök új dimenziója a Marvel-univerzumban

Az idén videón is már megjelent Mennydörgők* egy olyan társaság története, amelyet nem külső kényszer, hanem a saját változni akarásuk húz egy irányba. Mindannyian cipelik a maguk hibáit, traumáit, de mégis egymás mellett találják meg azt a ritmust, ami a sztori végére valódi csapattá formálja őket. A hangulat és a dinamika könnyen felidézheti A galaxis őrzőit, de a fókusz itt jóval személyesebb, valamint sokkal inkább szól a szereplők közötti dinamikáról.

A haza és az emberség kötelez

Pár napja bemutatták a nagy állami támogatással megtolt Sárkányok Kabul felettet, amely a roppant vérszegény magyar akciófilm zsánerba igyekszik friss vért pumpálni miközben az afganisztáni békefenntartóink munkájának állít emléket. Pörgős csatajeleneteket legalább profi díszletekkel és kameramunkával ígért a trailer. Ezek után (remélem) egy emberként reméltük, hogy politikai terheltsége ellenére egy szórakoztató film készült el. Ennek jártam utána.

Egy nélkülöző nemzet szülöttei

Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.

Del Toro újraéleszti a Frankensteint

„Él-váltás” – a modern Frankenstein-történet új kiadását láttuk a minap férjemmel, a Frankenstein (2025) című filmet, amelyet Guillermo del Toro maga írta és rendezte, és amely a klasszikus Frankenstein; or, The Modern Prometheus-regény most már nemcsak adaptációja, hanem – részben – újragondolása is.