A való élet szuperhőseinek nyomában
- Dátum: 2019.01.30., 16:59
- Vass Attila
- kép: www.imdb.com
- Bruce Willis, film, kritika, Mozi, szuperhős
Az Üveg nagy promocióval került a mozikba a Sebezhetetlen két hétköznapi szuperhőse (Willis és Samuel Jackson) és a Széttörve tudathasadásos bestiája (McAvoy) ezúttal egy moziban riogat minket. A világ megváltozott a Marvel blockbusterei óta. Immáron nem tud igazán újítóan hatni ez a kisköltségvetésű mozi. A felépítésére nem lehet panasz, bár néha átbillen és túl sokat mutatja McAvoy szörnyét. Ezuton üdvözlöm a magyar szinkron elkövetőit, akik egyértelmű csökkentették a színész játékának az erejét. Sajnos míg a régi páros (a védelmező és a hiperokos rosszfiú) a kisujjából rázza ki a szerepét, addig skót barátunk látványosan túljátssza az állatias énjét és néha a többszörös személyiségzavarát is. A kissé lapos mozi azért sok meglepetést tartogat, csak a végső csavarból is alapból három van! A nagy triót pesztráló pszichológusnő a pszichiátrián csak asszisztál a történtekhez.

A kameravezetés remek és a rendező is komoly koncepcióval állt neki a munkának. Azonban ennek a problémája csak az, hogy nem tud frissnek hatni. Az egykori minimalista stílusú előzményfilmek után itt tényleg minden a szánkba van rágva. Kicsit pénzszagú a dolog, ahogy mindenáron el akarják adni nekünk a filmet. A kevesebb ezúttal is több lett volna. A végén minden kérdésre választ kapunk. Csak halkan jelzem, hogy különleges képességű átlagemberek koncepcióval kismillió jobbnál jobb sorozat készült már. Ha szatirát akarunk még mindig ott van a Kick-ass. Ha tökéletes szuperhős élményre vágyunk bátra vegyük le a virtuális polcról a régi Heroes sorozat kikezdhetetlen első szériáját. Egyszóval Bruce Willis még mindig hiteles jó fiú, a hősökre pedig szükség van. De továbbra is kérdés, hogy mit lehetett volna ebből kihozni? Azért a Széttörve szintjét simán hozza az Üveg is, még ha sok ziccert hagy is ki. Akinek az előzményfilmek bejöttek, bátran vegyen erre is jegyet.
kép: forrás. www.imdb.com
Del Toro újraéleszti a Frankenstein
„Él-váltás” – a modern Frankenstein-történet új kiadását láttuk a minap férjemmel, a Frankenstein (2025) című filmet, amelyet Guillermo del Toro maga írta és rendezte, és amely a klasszikus Frankenstein; or, The Modern Prometheus-regény most már nemcsak adaptációja, hanem – részben – újragondolása is.
Az ember, aki az USA-ban született
Reneszánszukat élik a szélesvásznon a zenész életrajzok és az egy-egy híres énekes legismertebb albumának készítéséről szóló filmek, e kettő keveréke a legújabb mozi, a beszédes című, Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől. Nem árul zsákbamacskát. Remek zenéket, nagy emberi vívódásokat ígér egy kissé szürkének ható főhőssel, aki a múlt démonjaival küzd, de végül a teljes nihil helyett a szupersztárság lesz osztályrésze.
Izland a melankólia szigete is
A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.
Imposztorra várva
Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.
Piramisjátékra épült a magyar álom
Az RTL Bróker Marcsi sorozatát jelentős előzetes elvárások kísérték, amelyeknek az alkotás kétségkívül megfelelt, sőt, túl is szárnyalta azokat. Már az első képkockák beszippantanak: az 1990-es évek vidéki Magyarországát a díszletek, a zenék, a ruhák és a karcagi utcák tökéletesen hozzák vissza. Nemcsak nosztalgia ez, hanem korrajz arról, hogyan válhatott egy banki alkalmazottból országos szélhámossá valaki.