Menü
  • Ajánló
  • Az X-Men korszak vége

Az X-Men korszak vége

Mindig is a kedvenc történeteim voltak az X-Menek képregény füzetei. Az önmagukat elfogadni nehezen tudó, a többségtől ebben vagy abban különböző fiatal útjukat kereső jótét lelkek világával könnyű volt azonosulni. Ez a piaci rést a Fox stúdió is meglátta és 2000-ben elindított egy filmlavinát a mutánsok világáról. Meglepő módon a kezdeti sikert mindig nagyobb követte, így logikusnak tűnt egy előzményfilm készítése, amely kiváló lett (Az elsők). A folytatás minden idők egyik legjobb képregény adaptációja lett (Az eljövendő múlt napjai), az ezt követő Apokalipszis azonban kissé belterjessé vált. Ilyenek előzmények után a legerősebb szuperlény Főnix (Sophie Turner) elborulása és energia felrobbanása váratott csak magára. Az immáron a Disney stúdió birtokában lévő időszak záró darabja azonban roppant hakni szagúra sikeredett. Nem tudott eredeti lenni. Rég látott paneleket puffogtat.

Adott egy küldetés az űrben, amely során egy nagy energiabombát, állítólag napkitörést, szív magába Főnix, miközben az X-Men menti egy űrsikló legénységét. Ennek azonban nem várt következményei lesznek. Nem meglepő módon megjelennek erre az energiára ácsingózók is. A harc kezdetét veszi. Kapunk persze egy kis tanmesét saját magunk elfogadásáról is, mint minden Xavier professzori filmben, de ez most nagyon dadog. Mindent mintha már láttunk volna valahol. A megszokott színészeik kissé feszengenek csak a párbeszédektől. Egyedül Fassbinder, mindig zseniális Magnetója, húzza ki a középszer aljáról a mozit. A sztori sajnos bot egyenes és nagyon hasonlít a Marvel kapitányéhoz. Se nem új, se nem friss és csak néha izgalmas. Az effektek azért még mindig a helyükön vannak. Azoknak a csillogó szemű fiataloknak, akiknek igazából szólnának a 60-70-es évek társadalmi integrációja ihlette kalandok, valószínűleg így is tetszeni fog. Nincs nagy baj, itt az idő egy megújult folytatásra. A sötét Főnix kissé elnyújtott játékidejében most ennyi volt. Izgatott várjuk van e még ebben a Bosszúállós dominanciában van e még létjogosultsága a mutánsoknak. Nagy kérdés.

  • A rovat további cikkei

A testőr, aki csak békét szeretne

A 2018-ban megjelent Bodyguard, magyarul Testőr iszonyatosan feszült akciójelenetekkel és politikai csatározásokkal kikövezett dráma. Minden egyes részben a lassú politikai intrikákon, a főszereplő magánéletén és az állami szervezetek között meghúzódó érdekellentétek bemutatásán van a fő hangsúly. Az epizódok végén pedig azt érezhetjük, hogy egyből kattintunk is a következő részre.

A Rosszcsontok és a fő kalóz

Mi történne akkor, ha egy csapat kisgyerek elkallódna a Csillagok háborúja messzi-messzi galaxisában? A Star Wars: Kóbor Alakulat nagy lendülettel érkezett és bőven hagy minden egyes rész után mondanivalót a nézőknek. Az egész sztori egy ifjúsági alkotás, amiben a klisék jól működnek és a legtöbb rész szórakoztató, a cél pedig bővíteni az univerzum nézőközönségét.

Lány a hullámok hátán /Young Woman and the Sea/

Ha szeretnének egy otthoni, bekuckózós hétvégi estét a családdal, egy puha polár takaróval, bögre teával és tál mogyoróval, ehhez pedig egy abszolút családilag nézhető, korosztály megkötése nélküli igaz történetet, akkor a következő ajánlás most tetszeni fog.

Az emberiség megrogyott a pénz alatt

Nem hiszem, hogy létezne alkotás, ami elbírna olyan szintű elvárással, mint amivel a Squid Game (magyar címén: Nyerd meg az életed!) készítőinek kellett megbirkóznia. A Netflix vezetői és az alkotó, Hwang Dong-hyuk az első évad váratlan és gigantikus sikere után a sorozatban szereplő játékosokhoz hasonlóan megrészegült a besöpörhető pénznyereménytől, és akkora birodalmat építettek fel a széria köré, hogy a Squid Game folytatásának színvonala már szinte mellékessé vált. A 2. évad pedig ott folytatja a sikereket ahol abbahagyták

Egy operába zárt élet, avagy Maria Callas, az örök díva

A részben hazánkban forgatott, flashbackekkel és visszaemlékezésekkel tarkított Callas-életmű feldolgozása, a Maria, Angelina Jolie (Mr. és Mrs. Smith, Észvesztő) főszereplésével immáron itthon is látható. Fantasztikus operabetétek, magával ragadó díszletek, emberi dráma a köbön, de vajon a Pablo Larraín női trilógiájának (Jackie, Spencer) nem hivatalos záró darabja elnyeri-e a nézők és a díjkiosztók szívét? Lássuk.