Menü

Csak a klausztrofóbiások érthetnek

Sose jössz lifttel?” – kérdezte egyik reggel a kollegám a suliban. „áhh, kösz nem, inkább lépcsőzöm”. Belegondoltam, hogy tulajdonképpen 16 éve tanítok itt, de még nem láttam belülről a liftet és biztosan tudom azt is, hogy nem is fogom. Klausztrofóbia.

Mikor szülni mentem is lépcsőztem a hetedikre, - bár nem értették, miért, - nekem legnagyobb félelmem lett volna akkor beszállni a felvonóba. Meg egyébként bármikor máskor is, persze ezt csak azok érthetik, akik hasonlóan érzik magukat szűk, zárt helyen.

Én otthon még azt sem szeretem, ha becsukódik a nappali ajtaja (hazudok, ott nincs is ajtó, akkor a hálószoba ajtaja, elnézést). A liftet végképp nem merem elképzelni. Úgy érzem, olyan lenne, mint akit bezártak, magam előtt látom, ahogy szűkül, megfojt a tér, s elkap a pánik.

Izzadás, szívritmus gyorsulása, testhőmérséklet emelkedése és egy sor más tünet. Súlyosabb esetben akár remegés vagy épp a fulladásos jelek is mutatkozhatnak. Aki ezzel küzd, tudja jól, milyen borzasztó és sose tudja szabályozni ezt, egyszerűen nem lehet uralkodni felette.

Aki klausztrofóbiában szenved, a zárt terektől fél, a bezártság, korlátozottság miatt érez szorongást.

Én magam egy bevásárlóközpont nyilvános mosdójában éltem át, hogy bedobtam a pénzt, az ajtó kattant, beengedett a mellékhelyiségbe, majd kijövet nem nyílt. Sehogy sem. Rángattam, semmi. Dörömböltem, semmi. Hiába nyomtam meg a kijutást engedő csengőt vagy gombot, az ajtó zárva maradt és kitartott. A mosdó üres volt, én pedig kiabálni kezdtem. Két perc múlva biztos, hogy sírtam volna… Már vettem volna elő a mobilom, hogy hívjam a férjem, - sőt hívtam is-, mikor megláttam az apróbetűs figyelmeztetést egy kis odaragasztott cetlin: „az ajtó a gombnyomás és az ajtókilincs EGYIDEJŰ lenyomásával nyílik.” Hát persze…

Kint várt a férjem, aki közben felvette a telefont és kérdezte miért hívtam a mosdóból, én pedig csak annyit mondtam, hogy nem volt fontos, azonban ha most visszaidézem azt az esetet, amit éreztem, azt a meleget, amikor hirtelen felszökik egekbe a pulzus és nem érzem a friss levegőt, vagy később már szinte levegőt is alig…Borzasztó érzés volt a gondolat is, pedig mindössze 1-2 percről volt szó, de a pánik… amiatt még félórával később is remegtem a moziban.

Az úszás is sokaknál hasonló a klausztrofóbiához. A legtöbben soha nem tanulnak meg úszni, mert ha nem ér le a lábuk, nincs ott a biztos talaj, akkor az agyuk azonnal aktiválja a „pánik központot”, és megijednek a vízbefúlástól.

MRI vizsgálat? Egy hosszú, szűk csőbe? Kizárt egy klausztrofóbiásnak. Én még a szoliban is feszélyezve érzem magam.

Metrózás a föld alatt? Vagy hosszú alagút? Félelmet kelt.

Repülés? Köszönöm, egyszer elég volt.

De akkor mi a megoldás? Mit mondanak a szakemberek?

A klausztrofóbia kezelésében logikus megoldásnak tűnhet, hogy kerüljük az efféle zárt helyeket, félelmet, vagy pánikot keltő helyzeteket, azonban ez a stratégia nem oldja meg a problémát, inkább elmélyíti azt, hiszen egyfajta menekülés a félelem elől. Sokkal többre jutunk, ha pszichológus, pszichiáter segítségét kérjük, különben rengeteg kellemetlenségünk adódik majd ebből a betegségből.

Kutyák ovisa és szállodája – minden, amit a napközikről és panziókról tudni kell

Ha valaha is előfordult, hogy egész nap dolgozott, és közben azon gondolkodott, vajon mihez kezd otthon egyedül a kutyája, akkor érdemes megismerkednie a kutyanapközi és kutyapanzió szolgáltatásokkal. Ezek a lehetőségek kifejezetten azoknak a gazdiknak szólnak, akik szeretnék biztosítani kedvencük számára a megfelelő gondoskodást és társaságot akkor is, amikor éppen nem tudnak velük lenni.

„Hygge” – a dánok boldogságának egyik kulcsa

Ahány nép, annyi szokás, legyen az gasztronómia, orvoslás, vagy életfelfogás. A dánok ezutóbbiban kifejezetten jók, de hogyan csinálják?

Óraátállítás – kinek áldás, kinek átok?

Október végén ismét elérkezik az idő, amikor egy órával visszaállítjuk a mutatókat, és ezzel hivatalosan is átlépünk a téli időszámításba. Sokan örülnek a plusz egy óra alvásnak, de a valóságban ez a látszólag apró változás sokkal több szervezetet megvisel, mint gondolnánk.

Hétköznap vagy mindennap? A munkarendek harca a 21. században

A modern multi cégek korszakában egyre több vita bontakozik ki arról, hogy melyik beosztás szolgálja jobban az ember és a gazdaság érdekeit. A klasszikus, állandó 8–4 és 9–5 rendszer, vagy a rugalmasabb, akár hétvégi műszakokat is magába foglaló struktúra. Bár mindkettő ugyanarra a 8 órára épül, a különbség nemcsak az órák számában, hanem az életstílusban és a mentális hatásokban is rejlik.

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?