Csak a klausztrofóbiások érthetnek
- Dátum: 2020.02.04., 17:35
- Martinka Dia
- átél, betegség., bezár, borzasztó, cső, félelem, friss levegő, fullad, gondolat, gyalog, hosszú, izzad, klausztrofóbia, korlátozott, lépcső, lift, megfojt, megoldás, mellékhelyiség, menekülés, mosdó, pánik, pszichiáter, pszichológus, pulzus, remeg, szabályoz, szakember, szenved, szívritmus, szorongás, szűk folyosó, uralkodik, zárt tér
Sose jössz lifttel?” – kérdezte egyik reggel a kollegám a suliban. „áhh, kösz nem, inkább lépcsőzöm”. Belegondoltam, hogy tulajdonképpen 16 éve tanítok itt, de még nem láttam belülről a liftet és biztosan tudom azt is, hogy nem is fogom. Klausztrofóbia.
Mikor szülni mentem is lépcsőztem a hetedikre, - bár nem értették, miért, - nekem legnagyobb félelmem lett volna akkor beszállni a felvonóba. Meg egyébként bármikor máskor is, persze ezt csak azok érthetik, akik hasonlóan érzik magukat szűk, zárt helyen.

Én otthon még azt sem szeretem, ha becsukódik a nappali ajtaja (hazudok, ott nincs is ajtó, akkor a hálószoba ajtaja, elnézést). A liftet végképp nem merem elképzelni. Úgy érzem, olyan lenne, mint akit bezártak, magam előtt látom, ahogy szűkül, megfojt a tér, s elkap a pánik.
Izzadás, szívritmus gyorsulása, testhőmérséklet emelkedése és egy sor más tünet. Súlyosabb esetben akár remegés vagy épp a fulladásos jelek is mutatkozhatnak. Aki ezzel küzd, tudja jól, milyen borzasztó és sose tudja szabályozni ezt, egyszerűen nem lehet uralkodni felette.
Aki klausztrofóbiában szenved, a zárt terektől fél, a bezártság, korlátozottság miatt érez szorongást.
Én magam egy bevásárlóközpont nyilvános mosdójában éltem át, hogy bedobtam a pénzt, az ajtó kattant, beengedett a mellékhelyiségbe, majd kijövet nem nyílt. Sehogy sem. Rángattam, semmi. Dörömböltem, semmi. Hiába nyomtam meg a kijutást engedő csengőt vagy gombot, az ajtó zárva maradt és kitartott. A mosdó üres volt, én pedig kiabálni kezdtem. Két perc múlva biztos, hogy sírtam volna… Már vettem volna elő a mobilom, hogy hívjam a férjem, - sőt hívtam is-, mikor megláttam az apróbetűs figyelmeztetést egy kis odaragasztott cetlin: „az ajtó a gombnyomás és az ajtókilincs EGYIDEJŰ lenyomásával nyílik.” Hát persze…

Kint várt a férjem, aki közben felvette a telefont és kérdezte miért hívtam a mosdóból, én pedig csak annyit mondtam, hogy nem volt fontos, azonban ha most visszaidézem azt az esetet, amit éreztem, azt a meleget, amikor hirtelen felszökik egekbe a pulzus és nem érzem a friss levegőt, vagy később már szinte levegőt is alig…Borzasztó érzés volt a gondolat is, pedig mindössze 1-2 percről volt szó, de a pánik… amiatt még félórával később is remegtem a moziban.
Az úszás is sokaknál hasonló a klausztrofóbiához. A legtöbben soha nem tanulnak meg úszni, mert ha nem ér le a lábuk, nincs ott a biztos talaj, akkor az agyuk azonnal aktiválja a „pánik központot”, és megijednek a vízbefúlástól.
MRI vizsgálat? Egy hosszú, szűk csőbe? Kizárt egy klausztrofóbiásnak. Én még a szoliban is feszélyezve érzem magam.
Metrózás a föld alatt? Vagy hosszú alagút? Félelmet kelt.
Repülés? Köszönöm, egyszer elég volt.

De akkor mi a megoldás? Mit mondanak a szakemberek?
A klausztrofóbia kezelésében logikus megoldásnak tűnhet, hogy kerüljük az efféle zárt helyeket, félelmet, vagy pánikot keltő helyzeteket, azonban ez a stratégia nem oldja meg a problémát, inkább elmélyíti azt, hiszen egyfajta menekülés a félelem elől. Sokkal többre jutunk, ha pszichológus, pszichiáter segítségét kérjük, különben rengeteg kellemetlenségünk adódik majd ebből a betegségből.
Kutyák ovisa és szállodája – minden, amit a napközikről és panziókról tudni kell
Ha valaha is előfordult, hogy egész nap dolgozott, és közben azon gondolkodott, vajon mihez kezd otthon egyedül a kutyája, akkor érdemes megismerkednie a kutyanapközi és kutyapanzió szolgáltatásokkal. Ezek a lehetőségek kifejezetten azoknak a gazdiknak szólnak, akik szeretnék biztosítani kedvencük számára a megfelelő gondoskodást és társaságot akkor is, amikor éppen nem tudnak velük lenni.
„Hygge” – a dánok boldogságának egyik kulcsa
Ahány nép, annyi szokás, legyen az gasztronómia, orvoslás, vagy életfelfogás. A dánok ezutóbbiban kifejezetten jók, de hogyan csinálják?
Óraátállítás – kinek áldás, kinek átok?
Október végén ismét elérkezik az idő, amikor egy órával visszaállítjuk a mutatókat, és ezzel hivatalosan is átlépünk a téli időszámításba. Sokan örülnek a plusz egy óra alvásnak, de a valóságban ez a látszólag apró változás sokkal több szervezetet megvisel, mint gondolnánk.
Hétköznap vagy mindennap? A munkarendek harca a 21. században
A modern multi cégek korszakában egyre több vita bontakozik ki arról, hogy melyik beosztás szolgálja jobban az ember és a gazdaság érdekeit. A klasszikus, állandó 8–4 és 9–5 rendszer, vagy a rugalmasabb, akár hétvégi műszakokat is magába foglaló struktúra. Bár mindkettő ugyanarra a 8 órára épül, a különbség nemcsak az órák számában, hanem az életstílusban és a mentális hatásokban is rejlik.
Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?
Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?