Olvass az emberekben!
- Dátum: 2020.03.10., 10:56
- Udvari Fanni
- kapcsolattartás, mimika, nonverbális jelek, önkifejezés, testbeszéd
A szem a lélek tükre – tartja a mondás. De, hiába is próbálunk figyelni magunkra, a testünk is mindent elárul jelenlegi lelkiállapotunkról. Ezek a non-verbális kommunikáció eszközei. Sok helyzetben érdemes megfigyelni a gesztust, a mimikát és a szakértők máris el tudják mesélni, hogy éppen hazudunk, szorongunk vagy csak feszültek vagyunk. Ezek általában tudatalatti “dolgok”, amiket nem nagyon tudunk kontrollálni.
A pupilla tágulása nagyon hatékony módja lehet annak, hogy felmérjük, mennyire érdeklődő a másik. Mikor valakihez beszélünk és ő érdeklődik irántunk, akkor a pupillái kitágulnak, ha kevésbé érdeklődő, akkor összeszűkülnek.
Ha kellőképpen rád van hangolódva és te oldalra fordítod a tekinteted a beszélgetés közben, mintha észrevettél volna valamit a távolban, akkor ő is ösztönösen oda fog nézni. Továbbá, ha a partnered tükörként leutánozza a mozdulataidat, a lábfeje is feléd néz, kényelmesen ül, a vártnál tovább tart a randi és nem célozgat arra, hogy valami dolga lenne még ma, ráadásul a végén hosszan búcsúzkodik, akkor biztos, hogy tetszel neki.
A nyári pókerpartiknál is jól jöhet ez a néhány információ, amit kezdő ját ékosok esetén szinte 100 százalékosan biztosra vehetsz. Az egyik jele annak, hogy partnered blöfföl az, ha emelés után barátságos hangon szól hozzád, esetleg rád mosolyog.Tudat alatt ugyanis ilyenkor abban bízik, hogy a szimpátiától vezérelve megesik rajta a szíved és nem emelsz.Egy másik jele a blöffnek, ha valaki túl gyorsan és biztosan reagál. Ilyenkor ugyanis igyekszik magabiztosságot sugallni. Márpedig bizonygatni csak azt kell, ami bizonytalan.Ám, ha valaki az a benyomást kelti, hogy nincsenek jó lapja, és ennek ellenére is folytatja a játékot? Nos, igazából vele kell vigyáznod.
A kézfogás: Az, hogy hogyan fogunk kezet a másikkal, sok mindent elárul rólunk. Alapvetően a szakértők háromféle kézfogást különböztetnek meg:
Alázatos: tenyér felfelé
Domináns: tenyér lefelé
Semleges: mindenkét ember keze ugyanabban a pozícióban van.
Ha kezet fogunk valakivel, akit még nem ismerünk, már egy kisebb fajta következtetést le tudunk vonni róla. Ha egy domináns kézfogással van dolgunk,akkor számíthatunk arra, hogy nem igazán foglalkozik a véleményünkkel. A politikus kifejezetten szeretik alkalmazni, hogy megérintik az ember vállát, ezáltal “kiesik a ritmusból” az ember. Ezzel kiválóan lehet manipulálni.
A nők és a férfiak másképpen használják a nonverbális kommunikációs jelzéseket. A nők sokkal kifejezőbbek a kommunikáció során és többféle arckifejezést és gesztust használnak, mint a férfiak, így gyakrabban is mosolyognak. Olyannyira gyakran, hogy kihívást jelent megállapítani, hogy az adott mosolynak a boldogság a jelentése, esetleg a helyzet követeli meg, vagy zavart, dühöt, szomorúságot, vagy más érzelmet tükröz. A férfiaknak csak akkor szokásuk mosolyogni, ha boldogok vagy valami humorosat hallottak. A nőkkel ellenkezőleg a férfi mosoly általában kongruens a boldog, pozitív hangulatukkal és érzéseikkel. Férfiak esetében, mivel a mosoly kevesebb alkalommal jelenik meg a kommunikációjukban, így nem is bír akkor kifejezőerővel. Ez a nemek közötti különbség eredményezheti azt, hogy néhányan érzelemmentesnek és ridegnek tartják a férfiakat.
A levegő szeletelése, hadonászás – Sokan ezt tesszük, ha valamit nagyon szeretnénk hangsúlyozni. De ez azt a benyomást kelti, mintha az előttünk álló személlyel való kontaktust szeretnénk igazából elvágni.
Az arc érintése – Ha megérintjük az arcunkat, különösen az orrunkat vagy a szánkat, ezzel a gesztussal tudattalan azt üzenjük, hogy meg akarjuk téveszteni a másikat, vagy ellenállunk neki.
Folyamatos bólogatás – A bólogatás minden beszélgetés elengedhetetlen része, és tudtára adja a másiknak, hogy értjük őt vagy egyetértünk azzal, amit mond. De ha túl sokszor csináljuk, gyengének tűnhetünk a másik szemében, de a közönyünkről is árulkodhat.
Hajcsavargatás – Ha kényelmetlenül érezzük magunkat vagy unatkozunk, általában tollászkodni szoktunk. Ha ezt még láblógatással is megspékeljük, garantáltan elrontjuk a beszélgetést.
Leejtett vállak – A púpos hát, a leesett vállak a boldogtalanság jelei. Azok az emberek, akik depresszióban szenvednek, sokkal jobban behúzzák a vállukat, mint mások. Ha boldogságot és magabiztosságot szeretnénk sugározni, álljunk egyenesen és húzzuk ki magunkat – ahogy anyáink tanácsolták régen.
A láb vagy a bokák körbecsavarása a széken – Ha körbefonjuk a lábunkat a szék lábain, azzal – akárcsak az összekulcsolt kezekkel – azt üzenjük, hogy nem érezzük magunkat kényelmesen, és vigasztalni akarjuk magunkat. Ha fontos, hogy magabiztosnak tűnjünk, ne csináljuk!
Agyunk sokkal gyorsabban veszi a nonverbális jeleket, mint a verbálisakat. Ne hagyjuk, hogy a tudattalan jelekkel rossz üzeneteket közvetítsünk, inkább tanuljuk meg elkerülni ezeket a könnyen ejthető hibákat.
Szerző: Udvari Fanni
Egészség vagy mánia? A sportfüggőség árnyoldalai

A mozgás egészséges – ezt tudjuk. De mi történik, ha a sport már nem örömforrás, hanem kényszer? A sportfüggőség sokszor láthatatlanul alakul ki, miközben a külvilág gyakran dicséri a kitartást és az akaraterőt. Pedig a túlzásba vitt edzés éppúgy árthat a testnek és a léleknek, mint a mozgáshiány.
A munkahelyi viszályoktól a jobb csapatmunkáig – a konfliktuskezelés művészete

A munkahelyi konfliktusok a legtöbb munkahelyen előfordulnak, hiszen emberek dolgoznak együtt, különböző személyiséggel, célokkal és kommunikációs stílussal. A konfliktus önmagában nem feltétlenül negatív – ha jól kezeljük.
A derealizációs szindrómáról általában

A derealizációs szindróma olyan mentális állapot, amelyben az egyén átmenetileg elveszíti a kapcsolatot saját testével, érzéseivel vagy a külvilággal való érzékelésével. Ezek a disszociatív zavarok gyakran szorongással, stresszel vagy traumás élményekkel társulnak, és jellemzőek lehetnek például pánikrohamok, traumatikus események vagy más mentális betegségek során.
Szendvicsgeneráció – két nemzedék közé ragadva

A szendvicsgeneráció tagjai, akik ellátják a múltat és jövőt is egyszerre, mely nem kis nehézséget jelent. Egy elég szívszorító, de mindennapos probléma, amiről keveset beszélünk, pedig sokkal többet kéne.
Miért félünk orvosi segítséget kérni?

Ha az egészségünkről van szó, a legtöbben arra vágyunk, hogy minél tovább megőrizzük. A jó hír az, hogy az orvostudomány jelenlegi állása szerint ez nem lehetetlen feladat. Ráadásul az életmódunk és a döntéseink meghatározó szerepet játszanak abban, hogy egészségesek maradunk-e életünk során. Az alábbi cikk arról szól, hogy hogyan őrizhetjük meg testi-lelki jóllétünket, valamint, hogy miért olyan nehéz mégis belépni a rendelő ajtaján szükség esetén.