Miért népszerűek a horrorfilmek?
- Dátum: 2020.10.31., 00:08
- Sipos Zsófia
- adrenalin, félelem, film, Halloween, horror, ijesztő, pszichológia, szórakozás
Halloween környékén minden évben kijön egy új horror sorozat vagy film, a mozik és tévék ontják az alkotások. Ilyenkor minden borzongató és az emberek rajonganak érte. De miért szeretünk félni?
A régi korok embere is kedvelte a rémtörténeteket, az esti tűz melletti ijesztő meséket, de a mai világ egyenesen rajongunk a borzongató filmekért.

A válasz a kérdésre összetettebb mint gondolnánk és bár sok pszichológus foglalkozott a témával, konkrét és egybefüggő elmélet nem született ezzel kapcsolatban. Többféle megközelítés és feltételezés azonban igen.
Izgalmasan irreális
A ma emberének élete biztonságos, legalábbis a fejlett országok jómódban élő társadalmi rétegei számára biztosan az. Fejlett az egészségügy, jó a közbiztonság, ez azt jelenti minden rendben lesz. És bár az idei év épp ezt cáfolja meg, még mindig meg van az érzésünk, hogy uralni tudjuk az életünket és a minket körülvevő világot.
A horrorfilmek is ezért ilyen népszerűek, mert a történeteik nagyrészt olyan irreálisnak tűnnek, hogy könnyebben emésztjük őket, sőt szórakoztatónak találjuk. A „velünk ez úgysem történhet meg” érzés és a filmekben felvázolt természetellenesnek ható világ együttesen segít, hogy élvezzük, amit nézünk. Sokak szerint épp azok a legijesztőbb horrorfilmek, amik valamilyen szinten valóságosak, ahol nem egy megszállott gonosz apáca rémiszt halálra, sokkal inkább olyan események, amik reálisabbak, mint gondolnánk.

A valóság és az irrealitás határa sokszor vékony mezsgye, főként a gyerekek számára. Az óvodás és kisiskolás gyerekeknek amit látnak az szinte a valóság, ezért is kiemelten fontos odafigyelni milyen filmeket és műsorokat néznek. Aki ijesztő tartalmakkal találkozott rendszeresen ilyen kis korban, bizonyítottan alvási és szorongási problémákkal is küzdhet.
Kivel félsz?
Egy másik megközelítés a társasági szempontot vizsgálja a horrorfilmek esetében. A közösen átélt félelem, a rettegéssel eltöltött percek utáni felszabadulás szinte eufórikus és ezt barátokkal megélni még intenzívebb élmény. A kutatás szerint az ember inkább erre emlékeznek mintsem arra, milyen szörnyűségeket láttak a mozivásznon.
Más a helyzet a randevúkkal, előfordulhat ugyanis, hogy két ember egy horrorfilmmel kezdi az ismerkedést. A randi-vizsgálat már olyan komolyabb kérdéseket is felvet, mint a férfi és női szerepek társadalmi meghatározottsága. A kutatás során kiderült, hogy a nők jobban szeretik, ha partnerük nyugodt maradt a film közben, ezzel erőt sugározva, míg a férfiak a gyámoltalanságot tekintik pozitívnak. Klasszikus gender-felfogás, ami tényleg komolyabb és mélyebb kérdéseket is felvet.
Adrenalin és nem hétköznapi látvány

A „jump scare” típusú ijesztegetésre épülő filmek kifejezetten az adrenalint használják ki, ami egészen különös dolgokat hoz ki az emberből. Sok ember retteg az ilyen helyzetektől, aztán mégis ha vége újra akarja élni.
A másik érdekes magyarázat a horrorfilmek népszerűségére, hogy a filmkockákon általában olyan jelenségeket látunk, amik nem részei a hétköznapi életünknek, emiatt még inkább vonzóvá és érdekesség válik számunkra.
A horrorfilmek stresszlevezetésnek is tökéletesek, kifejezetten, ha egy jó adag humorral vannak fűszerezve, mint a nagysikerű Horrorra akadva széria.
A lelki bántalmazás láthatatlan pszichológiája
A bántalmazás nem mindig jár kiabálással, fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal. Néha éppen a csend válik a legfájdalmasabb fegyverré. A kimondatlan szavak, a szándékos elutasítás, az érzelmi megvonás és a következetes semmibevétel olyan mély lelki sebeket okozhatnak, amelyek kívülről láthatatlanok. A pszichológia ezt a jelenséget többek között érzelmi bántalmazásként, illetve büntető hallgatásként (silent treatment) írja le.
6 jel, hogy valaki csak akkor keres, amikor szüksége van rád – így ismerheted fel az érdekkapcsolatokat
Vannak emberek, akiknek mindig van egy kedves szavuk hozzánk, de valahogy csak akkor jutunk eszükbe, amikor szükségük van valamire. Egy szívességre, egy jó tanácsra, egy kis segítségre vagy egyszerűen valakire, aki meghallgatja őket. Amíg adni tudunk, fontosak vagyunk számukra, ám amikor nekünk lenne szükségünk támogatásra, hirtelen elfogynak a hívások és az üzenetek. Az egyoldalú kapcsolatok felismerése nem mindig könnyű, de néhány árulkodó jel segíthet tisztábban látni.
Van kiút a kizsákmányolásból – így segít a Névtelen Utak Alapítvány
Egyetlen mondattal könnyű lezárni egy történetet: „Miért nem lép ki?” A valóság azonban sokkal bonyolultabb. A kizsákmányolásból való szabadulás nem egyetlen döntés, hanem gyakran hosszú és nehéz út. A Névtelen Utak Alapítvány olyan nőkkel dolgozik, akik a prostitúció és az emberkereskedelem áldozataivá váltak, és abban segíti őket, hogy újra biztonságban érezhessék magukat, és esélyt kapjanak egy másik életre.
A fájdalom, amelynek nincs határideje – október 15. a perinatális gyász világnapja
Vannak veszteségek, amelyekről nehéz beszélni, amelyekre sokszor nincsenek megfelelő szavak, és amelyek fájdalma évekkel később is ugyanúgy ott élhet a szülők szívében. Október 15-én a perinatális gyász világnapján azokra a gyermekekre emlékezünk, akiknek túl rövid idő jutott ezen a világon, és azokra a családokra, akiknek meg kellett tapasztalniuk a gyermekük elvesztésével járó felfoghatatlan fájdalmat.
Nem tudok lefogyni, pedig szeretnék – A fogyás pszichés akadályai
Sokan érzik úgy, hogy minden vágyuk a fogyás, mégsem képesek tartós eredményt elérni. Hiába az elhatározás, a diéta és a motiváció, valami újra és újra megakadályozza az életmódváltást. A fogyás pszichés akadályai gyakran jelentős szerepet játszanak ebben a folyamatban. De miért olyan nehéz lefogyni, ha valóban szeretnénk?