Egy tündérmese örök nosztalgiája

Imádtuk Julie Roberts és Richard Gere párosát a 90-es évek nagy romantikus klasszikusában, a Micsoda nőben. Aki nem akarja ismét rongyosra nézi a filmet, annak adott a Madách Színházban újraalkotott musicalváltozat. Érdekesség, hogy a zenei világért eredetileg Bryan Adams felelt. A non-replica, egyedi magyar változat jobb szöveget, kellemes hangulatot és folyamatos pörgést ígért Szirtes Tamás rendezésében. A 12 éven felülieknek joggal ajánlható, bő két és fél órás darab kiváló, musicales betéteinek világa magával ragadó, de tematikája kissé sablonos, amihez a színpad feletti angol felirat igazából csak mankó a külföldieknek, hiszen az nagyon szabadon viszonyul a hallható szöveghez. Bátran állíthatom, hogy Bárány Ferenc (dalszövegek) és Baráthy György (próza) fordítása feljavítja az alapanyagot.

A színészek hozzák a kötelezőt, a váltott szereposztás mellett esetemben Vivien (Zámbó Brigitta) és Edward (Pesák Ádám) románca remekül működött. Aki viszont elviszi a show-t, az Sánta László, aki rengeteg mellékszerepében, szemlátomást mindenhez is ért a világot jelentő deszkákon. A párbeszédek kibontottsága és letisztultsága kapcsán volt némi hiányérzetem, hiszen kissé túl gyorsan ledarálják a kötelező köröket két dalbetét közt. Hiába no, sajnos nem lehettek annyira tekintettel a filmet egyáltalán nem ismerőkre. Rajongói kötelező kör ez, nem is lehet tagadni.

A tánc kardinális kérdés egy musical esetében, nem lehetett rá panasz, viszont pár kisebb kitérő kissé kilógott a fősztoriból. Így miközben az ismert történet bontakozik ki előttünk, némi új ízt is kapnak a nézők a Micsoda nő! musicallel. A végén felcsendül az örökzöld címadó sláger is, hála istennek immáron angolul. Ha át akarnék menni színházológusba úgy fogalmaznék, hogy az ABBA zenei bravúrjait, ahogy a József, Macskák táncdinamikáját vagy az Operaház fantomjának sztorimélységét ezúttal hiába is keressük, de azért kellemes délután/este vár ránk, ha befizetünk erre a 90-es évekbeli zenés nosztalgiaútra.

Maradjunk inkább annyiban, hogy kellemes tündérmese ez, amely nem émelyítően szirupos, kedves Hamupipőke-átirat helyenként meglepően rímes sorokkal, profi táncelemekkel. Szerethető humorral, sok romantikával nyakon öntve. Nem lehet nem szeretni, a régi, ma már inkább 50-es rajongók imádni fogják, de a mezei halandók is feltöltődhetnek ezen a hollywoodi mesén, ahol az álmok valóra válnak. A szerelmesek pedig megmentik egymást és megélik vágyaikat. Soha rosszabb üzenetet ezekre az egyre hidegülő estékre.

Képek: Madách Színház hivatalos honlapja