Menü

Mit jelent érzelmileg leválni a szüleinkről

Az egészséges felnőtt személyiséghez hozzátartozik az önállóság, mind fizikai, mind érzelmi értelemben. Határokat felállítani és érzelmileg leválni a szüleinkről az egyik legfontosabb lépés a felnőtté válásban.

A szülőkről való érzelmi és fizikai leválás egy természetes folyamat, mely a személyiségfejlődésünkkel párhuzamosan halad. Első nagyobb lépése a serdülőkori lázadás időszaka, mely megalapozza a későbbi önállóságot, majd a fiatal felnőttkorban az új elköteleződés, saját család vagy független élet kialakításával válik teljessé a leválás. Elköltözni otthonról és anyagilag függetlenné válni csak a leválás fizikai oldala, az önálló felnőtt élet és sikeres párkapcsolat kialakításához az érzelmi leválásra is szükség van.

Ez a legtöbbször persze nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik, mert számos szülő akarva-akaratlanul felnőttként is nevelni, befolyásolni akarja még a gyermekét. Ez nemcsak abban nyilvánulhat meg, hogy kéretlenül is tanácsokat adnak, beleszólnak abba, hogy a gyerekük hogyan élje az életét, hanem abban is, ha a felnőtt gyerek fél konfliktusba kerülni a szüleivel, nem tud nekik nemet mondani, nem vállalja fel előttük önmagát és a véleményét, nem tudja meghúzni a határait, és úgy érzi, muszáj reagálnia a szülei érzelmi befolyásolására.

Képes elviselni, ha a döntéseivel vagy véleményével nem értenek egyet. Tudja, hogy nem kell másokat boldoggá tennie, nem feladata mások életének rendbehozása, és mindezekre a kérésekre és elvárásokra nemet tud mondani. A határok felállítását a saját családunkban tanuljuk meg először: hogy például szabad-e a nagymamának nemet mondani a sütire, becsukni a szobaajtót, megélni az érzéseinket, mérlegelni a kritikát, a saját ízlésünk szerint öltözködni, és a többi.

Ha végiggondoljuk, mit is jelent egészséges határokat felállítani, láthatjuk, hogy a felnőttek jelentős részének ez nagyon nehéz a szüleivel szemben. Ez egyrészt azért van, mert a szülők erősebb érzelmi reakciót tudnak kiváltani belőlünk, annak köszönhetően, hogy pont a gyerekkori sérüléseink tettek minket érzékennyé bizonyos dolgokra – nagyon nehéz megkérdőjelezni egy olyan kritikát például, ami már kisgyerekkorunktól kezdve beépült az énképünkbe. Másrészt a szülőkkel való kapcsolat sokkal kevésbé az egyenrangúságon alapul, mint mondjuk egy barátság vagy párkapcsolat,és a szülő még felnőttkorban is az irányító tekintélyszemély szerepét töltheti be.

A leválást paradox módon nem könnyítik meg a nagyon jófej szülők sem, akik mindenben segítik és támogatják a gyereket – még akkor is, amikor éppen az a feladata, hogy lázadjon, elszakadjon tőlük. Az ilyen szülőknél sokszor a leválást erős lelkiismeret-furdalás kíséri, gátolja.

Egy másik akadályozó tényező lehet a parentifikáció, amikor a gyerek nem engedheti meg magának a leválást, mert úgy érzi, felelősséggel tartozik a szüleiért, gondoskodnia kell róluk, nélküle bajuk lesz. Ahhoz, hogy felnőttként új alapra helyezzük a kapcsolatunkat a szüleinkkel, szükség van az eltávolodásra érzelmi értelemben, az előbbi esetekben viszont ezt nagyon nehéz megtenni. A határok meghúzására sokszor sértődés, támadás vagy érzelmi zsarolás a válasz a családtól – sokszor még a partnert vagy a terapeutát is belekeverik a vádaskodásba.

Gyakori, hogy amikor valaki terápiába kezd járni, vagy új kapcsolatba kezd, elkezd tudatosabban rálátni a szüleivel való kapcsolatára, változik a személyisége, új viselkedésmintákat tanul és próbál ki. Családterapeuták azt szokták javasolni, hogy ahhoz, hogy a szülőkkel való kapcsolatunkat felnőtt szinten rendezni tudjuk, először magunkon érdemes dolgozni, az önismereti munka során tudatosítani, hol kellene meghúzni a határokat, és utána fokozatosan kipróbálni ugyanezt a családdal.

A szüleink ettől még lehet, hogy nem fognak megváltozni, de ez nem is feltétele annak, hogy mi változzunk, és máshogy tudjunk működni a velük való kapcsolatunkban.

Régi húsvéti szokások

A húsvét a kereszténység egyik legjelentősebb ünnepe. Ma már inkább a tavaszvárás, és a tavasz eljövetelének jele, amelyet március vagy április hónapban (a Hold állásának megfelelően) tartanak, és sokaknál vallástalan jelentéssel bír. Azonban az ünnephez rengeteg régi (ma már vicces) hagyomány kapcsolódik, amelyek közül olvashatunk néhányat ebben a cikkben.

Ugye nem vesz senki élő nyuszit/csirkét/kacsát húsvétra ajándékba?

Ugye nem vesz senki élő nyuszit/csirkét/kacsát húsvétra ajándékba? Plüss nyuszi/csirke/kacsa vagy csoki nyuszi/csirke/kacsa a tökéletes választás! – olvasom az egyik állatvédő egyesület facebook oldalán és megmondom őszintén teljes mértékben egyetértek a felhívásukkal!

Munkahelyi motiváció?

Minden vezető sikeres cégre és lelkes munkatársakra vágyik, akik szakmailag kiválóak és minden nap a legjobb formájukat hozzák. A valóság azonban nem ilyen egyszerű. Még a legjobbnak tűnő munkatárs esetében sem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy ugyanolyan teljesítményt nyújt napról-napra, és mindig maximálisan eltökélt. Jó hír, hogy vezetőként nagyban befolyásolhatjuk, hogy egy dolgozó mennyire tudja és akarja kihasználni tehetségét! Lássuk, hogyan!

Mondj búcsút a megfelelési kényszernek!

A megfelelési kényszer egy olyan érzés, amikor valaki folyamatosan igyekszik megfelelni saját vagy mások elvárásainak. Ez lehet saját belső kényszer, társadalmi nyomás, munkahelyi elvárás. A megfelelési kényszer stresszt és szorongást okozhat. Ha Önök is azok közé tartoznak, akik szeretnének mindenkinek megfelelni, akkor érdemes elolvasniuk cikkünket.

A féltékenység okai és jelei

A féltékenység egyike a normális és alapvető érzelmeinknek, mégsem szeretjük beismerni, sőt, tagadjuk is. Pedig mindenki érzett már féltékenységet, akár a testvérével vagy szüleivel szemben, mégis a párkapcsolatokat képes a legnagyobb mértékben megmérgezni ez az érzelem. Miből fakadhat a féltékenység, melyek a kiváltó okok és hogyan tudunk megbirkózni vele?