Menü

Francia Riviéra? Nem, Balaton

A Nyugati nyaralás című magyar film nemrég került a mozikba és már korábban is elég nagy felhajtást kapott. A késői Kádár-korszakon keresztül bemutatott Maurer család kémjátszmával átszőtt nyaralása olyan, mint egy ideális nyaralás humoros, nosztalgikus és érdekes. Nézőként pedig garantálva van a nevetés és az izgalom egyszerre.

A Nyugati nyaralás röviden megfogalmazva egy érzetfilm, amely Maurerék kirándulásán keresztül megidézi az 1980-as évek jellegzetességeit és vonzóvá teszi a Balaton környékét, a retró hullámra felülve pedig egész kellemes szórakozásnak bizonyul.

Azonban Gyuri (Mészáros Máté), Kriszta (Pokorny Lia) és a gyerekek (Szőke Abigél és Tóth Mátyás) hiába mennek a Balaton-partra pihenni, belekeverednek egy korabeli kémjátszmába, ahol aztán ÁVH ügynökök és NSZK-s kémek is egy fontos filmtekercset akarnak megszerezni.

A film rendezője Tiszeker Dániel és Lévai Balázs nem rendelkeznek kimondottan nagy tapasztalattal, de már korábban is dolgoztak együtt, valamint több film is köthető a nevükhöz. Noha bevett stílusokat, rendező meglátásokat nehéz ezáltal még hozzájuk kötni, az biztos, hogy a film története, korhűsége, és képi világa is kimondottan erős.

A film nagyon pörgős, lendületes története van, gyorsan felvezeti az alaptörténetet, egy-egy helyzet kimondottan jó benne, emellett pedig tele van jelenetekkel ahol erőltetés nélkül lehet nevetni a sztorin, akár otthon, akár a moziban ülve. A konfliktusok, és maguk a karakterek egyértelműen egy-egy sztereotípiát testesítenek meg, a feltörekvő rendőr, a pocakos autószerelő családapa, a családanya, a korabeli különcség, emiatt pedig a történet korhű tud lenni, az akció és a vígjáték részek pedig szintén remekül eloszlanak. A késői Kádár-korszak pedig szerencsére csak egy háttér a filmben, az igazi történet a Maurer családi életére összpontosít. A befejezés valamelyest kiszámítható és elcsépelt, de egy-két pillanatig azért lehet izgulni, és több történetszálat is végigvezet a film kisebb-nagyobb megszakításokkal.

Az alakítások viccesek, a karakterek között egyértelműen összhang van. A Sport szelet reklámokból ismert Mészáros Máté által alakított családapa Maurer és fontos, hogy nem Mauer kiválóan hozzá a kicsit esetlen, de persze fellengzős turistát akinek minden vágya az volt, hogy egy jót nyaraljon a családjával, és mondhatni ezért tényleg mindenen és mindenkin keresztülgázolt. Pokorny Lia személyében a feleségével való zsörtölődés, a folyamatos adok-kapok még jobbá teszi a filmet. A Besúgó sorozattal a köztudatba berobbanó Szőke Abigél a család nagylányaként a saját romantikus és a korszakban önmagát kereső fiatalként szintén kiváló alakítást nyújt.

A film képi megvalósítása korhű, a ruhák, autók és a berendezések jól adják vissza a korszak hangulatát. A filmet ráadásul végigkíséri a szemből vett videóklipes esztétika, a korabeli zenék és ezeknek az elhelyezése szintén zseniális, legyen az Soltész Rezső, vagy a 99 Luftballons. Az alkotás igazi humora pedig a helyzetkomikumra épül, a német–magyar nyelvvel való viccek hamar fárasztóak lesznek, viszont mai szemmel nézve, annyi humoros pillanatot csempésztek a filmbe, hogy nézőként szinte lehetetlen nem nevetni egy-egy jelenetnél.

Múltidézésben és korhűségben a film egy fiatalabb néző számára zseniális, egy idősebb néző számára viszont lehet, hogy sokkal inkább keserédesnek hat, és valójában a korra jellemző létbizonytalanságot idézi fel. A történet egyértelműen arra biztat bennünket is, hogy merjünk kilépni a komfortzónából, mert sokszor az egyszerű emberek is képesek változást hozni. Összességében a Nyugati nyaralás egy könnyed, jóindulatú, kicsit leegyszerűsített, de mégis korhű film, persze nem akarja megváltani a világot és van benne egy-két elcsépelt jelenet, de egy olyan érzelmi nosztalgiavonat, amelyre korosztálytól függetlenül érdemes felülni.

Tündék és ördögfiak nagyvásznon

Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?

A Karate kölyök koncepció még mindig eladható!

A Karate kölyök 1984-ben tarolt a vásznon, hiszen az idegen környezethez köztudottan csak a karate és a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot. Az alapkoncepció megmaradt. Ezúttal a két felejthető folytatás, a kedvelhető hat évados tévésorozat (Cobra Kai) valamint a kung-fura kihegyezett 2010-es Jackie Chan-nel fémjelzett remake-szerűség (inkább átirat) hibridje kerül a vászonra. A címe a sokatmondó: Karate kölyök - Legendák. Itt már a kínai szál, azaz mindenki Jackie-je, mint edző és az eredeti részek főhőse, a meglepően kisfiúsan öregedő Ralph Macchio segít egy fiatal pekingi harcosnak New Yorkban a harc által meglelni a világbékét.

Ez itt a Teltház helye!

Aki virtuóz komédiára vágyik, annak egy jó esély lehet a kikapcsolódásra a Játékszín Teltház című darabja, amely egy one-man show. Egy színész, Nagy Sándor alakítja Manhattan legfelkapottabb éttermének telefonos ügyfélszolgálatát, az asztalfoglalások főzsonglőrét. Emellett mivel ez egyszemélyes darab, így minden, közel negyven karaktert is ő elevenít meg. A sok humoros beszólás garantált, de vajon összeállt-e, ez az eredetileg kinn még 99-ben debütált mű egy önmagában is működő egységgé vagy szétfolyik a vicces karakterek bemutatása közepette? Ennek jártam utána.

A világ nyolcadjára is, ezúttal végleg megmenekül!

A 80-as évek egyik klasszikus tévésorozatából, igazi, profi kémfilm franchise épült ki szűk harminc év alatt. A Mission Impossible elvitt minket a világ összes tájára, lélegzetállító akció mutatványokkal tarkítva élhettük át a kémvilág minden rezdülését. Most eljött a búcsú ideje, Tom Cruise elköszön ikonikus szerepétől. A mostani mozi, A végső leszámolás, a záró része a két epizódra vágott történetnek. Kérdés, hogy a megalomán, több százmilliós költségvetés meg a megszokott stáb klasszikust alkotott-e, vagy csak egy korrekt hattyúdalát a brandnek?

Katyvaszos montázs ikonikus elemekből

Játékbeli elemmel indítva az írást, a hétköznapi viccelődés az a bohóckodás, de amit az Egy Minecraft film csinál, viszont gyémánt. Leginkább egy abszurdista alkotásnak lehet tekinteni a művet, amit komolyan egyáltalán nem lehet venni. Viszont a játék kedvelőinek szórakoztató lehet, hiszen szinte egy montázst állít össze annak elemeiből.