Francia Riviéra? Nem, Balaton
- Dátum: 2022.09.29., 02:55
- Szabó Máté
A Nyugati nyaralás című magyar film nemrég került a mozikba és már korábban is elég nagy felhajtást kapott. A késői Kádár-korszakon keresztül bemutatott Maurer család kémjátszmával átszőtt nyaralása olyan, mint egy ideális nyaralás humoros, nosztalgikus és érdekes. Nézőként pedig garantálva van a nevetés és az izgalom egyszerre.
A Nyugati nyaralás röviden megfogalmazva egy érzetfilm, amely Maurerék kirándulásán keresztül megidézi az 1980-as évek jellegzetességeit és vonzóvá teszi a Balaton környékét, a retró hullámra felülve pedig egész kellemes szórakozásnak bizonyul.

Azonban Gyuri (Mészáros Máté), Kriszta (Pokorny Lia) és a gyerekek (Szőke Abigél és Tóth Mátyás) hiába mennek a Balaton-partra pihenni, belekeverednek egy korabeli kémjátszmába, ahol aztán ÁVH ügynökök és NSZK-s kémek is egy fontos filmtekercset akarnak megszerezni.
A film rendezője Tiszeker Dániel és Lévai Balázs nem rendelkeznek kimondottan nagy tapasztalattal, de már korábban is dolgoztak együtt, valamint több film is köthető a nevükhöz. Noha bevett stílusokat, rendező meglátásokat nehéz ezáltal még hozzájuk kötni, az biztos, hogy a film története, korhűsége, és képi világa is kimondottan erős.
A film nagyon pörgős, lendületes története van, gyorsan felvezeti az alaptörténetet, egy-egy helyzet kimondottan jó benne, emellett pedig tele van jelenetekkel ahol erőltetés nélkül lehet nevetni a sztorin, akár otthon, akár a moziban ülve. A konfliktusok, és maguk a karakterek egyértelműen egy-egy sztereotípiát testesítenek meg, a feltörekvő rendőr, a pocakos autószerelő családapa, a családanya, a korabeli különcség, emiatt pedig a történet korhű tud lenni, az akció és a vígjáték részek pedig szintén remekül eloszlanak. A késői Kádár-korszak pedig szerencsére csak egy háttér a filmben, az igazi történet a Maurer családi életére összpontosít. A befejezés valamelyest kiszámítható és elcsépelt, de egy-két pillanatig azért lehet izgulni, és több történetszálat is végigvezet a film kisebb-nagyobb megszakításokkal.

Az alakítások viccesek, a karakterek között egyértelműen összhang van. A Sport szelet reklámokból ismert Mészáros Máté által alakított családapa Maurer és fontos, hogy nem Mauer kiválóan hozzá a kicsit esetlen, de persze fellengzős turistát akinek minden vágya az volt, hogy egy jót nyaraljon a családjával, és mondhatni ezért tényleg mindenen és mindenkin keresztülgázolt. Pokorny Lia személyében a feleségével való zsörtölődés, a folyamatos adok-kapok még jobbá teszi a filmet. A Besúgó sorozattal a köztudatba berobbanó Szőke Abigél a család nagylányaként a saját romantikus és a korszakban önmagát kereső fiatalként szintén kiváló alakítást nyújt.
A film képi megvalósítása korhű, a ruhák, autók és a berendezések jól adják vissza a korszak hangulatát. A filmet ráadásul végigkíséri a szemből vett videóklipes esztétika, a korabeli zenék és ezeknek az elhelyezése szintén zseniális, legyen az Soltész Rezső, vagy a 99 Luftballons. Az alkotás igazi humora pedig a helyzetkomikumra épül, a német–magyar nyelvvel való viccek hamar fárasztóak lesznek, viszont mai szemmel nézve, annyi humoros pillanatot csempésztek a filmbe, hogy nézőként szinte lehetetlen nem nevetni egy-egy jelenetnél.

Múltidézésben és korhűségben a film egy fiatalabb néző számára zseniális, egy idősebb néző számára viszont lehet, hogy sokkal inkább keserédesnek hat, és valójában a korra jellemző létbizonytalanságot idézi fel. A történet egyértelműen arra biztat bennünket is, hogy merjünk kilépni a komfortzónából, mert sokszor az egyszerű emberek is képesek változást hozni. Összességében a Nyugati nyaralás egy könnyed, jóindulatú, kicsit leegyszerűsített, de mégis korhű film, persze nem akarja megváltani a világot és van benne egy-két elcsépelt jelenet, de egy olyan érzelmi nosztalgiavonat, amelyre korosztálytól függetlenül érdemes felülni.
A gonosz bennünk él?
A Budapesten forgatott új Russell Crowe film a nürnbergi perről sok premiercsúszás után végre beért a honi mozikba is. A színészek elitek: Michael Shannon (A víz érintése) a főügyész, Rami Malek (Bohém rapszódia) a pszichológus, aki a jócskán meghízott kedvelt új-zélandi -ausztrál fenegyerekünk által alakított Göringet, illetve sorstársait analizálja a híres per alatt. Erős és roppant érzékeny témát érint, amely reméltük, hogy oktatófilmnek csakúgy, mint történelmi filmnek is megállja majd a helyét. Lássuk összejön-e a várva várt Oscar-eső.
Pandora még mindig egyedi, a tartalom viszont ismerős
James Cameron három évvel A víz útja után újra bizonyítani akarja, hogy az Avatar-széria még mindig képes megrengetni a mozitermeket. A Tűz és hamu minden eddiginél nagyobb, zajosabb és sötétebb fejezetként vonul be a filmtörténelembe. A kérdés inkább az, hogy az epikus megvalósítás mögött maradt-e még valódi újdonság.
Az antihősök új dimenziója a Marvel-univerzumban
Az idén videón is már megjelent Mennydörgők* egy olyan társaság története, amelyet nem külső kényszer, hanem a saját változni akarásuk húz egy irányba. Mindannyian cipelik a maguk hibáit, traumáit, de mégis egymás mellett találják meg azt a ritmust, ami a sztori végére valódi csapattá formálja őket. A hangulat és a dinamika könnyen felidézheti A galaxis őrzőit, de a fókusz itt jóval személyesebb, valamint sokkal inkább szól a szereplők közötti dinamikáról.
A haza és az emberség kötelez
Pár napja bemutatták a nagy állami támogatással megtolt Sárkányok Kabul felettet, amely a roppant vérszegény magyar akciófilm zsánerba igyekszik friss vért pumpálni miközben az afganisztáni békefenntartóink munkájának állít emléket. Pörgős csatajeleneteket legalább profi díszletekkel és kameramunkával ígért a trailer. Ezek után (remélem) egy emberként reméltük, hogy politikai terheltsége ellenére egy szórakoztató film készült el. Ennek jártam utána.
Egy nélkülöző nemzet szülöttei
Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.