Focizzunk a lelki békénkért
- Dátum: 2023.12.20., 02:51
- Vass Attila
- edző, foci, játékosok, selejtező, válogatott, vígjáték
A győztes gól Taika Waititi (Jojo nyuszi, Thor: Ragnarök), az új-zélandi filmes jolly joker, rendező-színész legújabb vígjátéka, amely annyira agyament, hogy megtörtént esetet dolgoz fel. Az Amerikai Szamoa futballválogatottjának mindennapjait láthatjuk a híres 31-0-s vb Ausztrália elleni selejtezőbeli vereségük után. A helyzet dinamikáját pedig a kiégett, lecsúszott európai-amerikai edző (Michael Fassbender) megjelenése okozza a festői kis szigeten. A helyzetkomikum meglepően zseniális, ahogy a nyugati sikerorientált autoriter edző belecsöppen egy kis vallásos közösség, békés és szívmelengető mindennapjaiba. Két külön világ találkozik ebben a minden bája ellenére is tévéfilm keretekkel megáldott könnyed kikapcsolódásnak szánt alkotásban. Ahogy a poénok ülnek, úgy lesz a folyton piáló edző is egyre jobban békében önmagával és az életével.

Finoman szólva is üdítő látni, ahogy a rendező a Jojo nyuszi forgatókönyv Oscarja után végre mintha megint önfeledt önmaga lenne. Mennyivel jobban áll neki ez a humoros, könnyed stílus, mint mikor Christian Bale Shakespeare dráma alakítását próbálta humorossá és eladhatóvá tenni a legutóbbi, meglehetősen szatirikus Thor filmnél. Waititi együtt lélegzik ezzel a habkönnyű sport vígjátékkal és ez mi ránk, nézőkre is ráragad. Nyugodtan lehet röhögni, mosolyogni, megölelni a párunk A győztes gól alatt és ezt meg kell becsülni manapság. Ráadásul a film üzenete abszolút életigenlő. Kedves mementója ez azoknak, akik még az életüket nem az anyagi és másokkal szembeni győzelmekben mérik, hanem csak boldogok akarnak lenni.
A színészek remekül lettek kiválasztva, abszolút hitelesen hat az összkép. Fassbender meg két dráma közt, kicsit haknizott egy jót. Kisujjból megoldja a főszereplő holland-amerikai edző szerepét annak dühkitöréseivel, fanyar humorával és rosszkedvűségével. Ha tehetem, mindig eredeti nyelven nézek filmet, de ezúttal le a kalappal a magyar nyelvű változat előtt, a szamoaiak személyiségéhez nagyon passzoltak a szinkronhangok.

A filmet 18-as karikával adják a világ egyetlen országában, ahol egy transznemű szereplő szerepeltetése kiveri teljesen a biztosítékot. Nem ítélkezem, de a ma az UEFA futballnagykövetként is dolgozó, egykori futballista tényleg transznemű és ő az egyetlen, aki így is pályára is lépett egy férfiválogatottban egy vb selejtezőn. Azonban, ha tetszik, ha nem a filmben ő igenis hangsúlyos helyet kap, sőt megerősíti a vígjáték üzenetét, jelesül, hogy ne játsszuk az agyunkat, hanem csak szeressük magunkat, mindenkit és a focit. Legyünk egyensúlyban a környezetünkkel, tiszteljük értékeinket és néha játsszunk egy jót. Lehet kardoskodni, hogy ez csak egy kiszámítható sportfilm, de kedves, nagyon szerethető és utána garantáltan nyugodtabbak leszünk. Kellemes kikapcsolódás. Soha rosszabbat.
Izland a melankólia szigete is
A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.
Imposztorra várva
Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.
Piramisjátékra épült a magyar álom
Az RTL Bróker Marcsi sorozatát jelentős előzetes elvárások kísérték, amelyeknek az alkotás kétségkívül megfelelt, sőt, túl is szárnyalta azokat. Már az első képkockák beszippantanak: az 1990-es évek vidéki Magyarországát a díszletek, a zenék, a ruhák és a karcagi utcák tökéletesen hozzák vissza. Nemcsak nosztalgia ez, hanem korrajz arról, hogyan válhatott egy banki alkalmazottból országos szélhámossá valaki.
Lázadni kell, ennyi az egész?
Paul Thomas Anderson korunk egyik legsajátosabb látásmódú rendezője (Boogie nights, The Master, Vérző olaj). A naturalista ábrázolásából, a kiváló karaktereiből és kiemelkedően jó cselekvésvezetéséből ismét varázsolt, ezúttal egy igazi politikailag túlfűtött, karikaturisztikus remekművet. Megszületett a Trump-érából való kiábrándulás dicshimnusza, az év regényadaptációja, vagy csak egy maró humorú középső ujj mindenkinek, ami egy tesztoszteronbombába csomagolt korrajz is egyben? Ennek jártam utána.
Daryl Dixon Spanyolországban
A The Walking Dead-univerzum folyamatosan képes megújulni, ha nem is minden szempontból, de legalább vizuálisan. A Daryl Dixon-széria harmadik évada erre a legfrissebb bizonyíték. Ugyanis a cselekmény Franciaországból egy rövid időre Londonba, majd Spanyolországba helyeződik át, és ez a váltás alapvetően megváltoztatja a sorozat hangulatát.