Menü

A fiúk is szomorúak csak nevetnek rajta - A kaszkadőr

A nemrégiben megjelent A kaszkadőr egyfajta bemutatása azon szakmának, ami nélkül a filmezés lehet nem is létezhetne. Az alkotás attraktív akciójeleneteken keresztül bemutatott szerelmi történet, ami közben meglovagolja a retró stílus világát is. Kitekint rengeteg ikonikus 80-as évekbeli alkotásra, és közben nézői szempontból egész végig fenntartja a karakterekért való izgalmat.

Miről szól?

Colt Seavers (Ryan Gosling) sikeres kaszkadőr, akit már-már olyan tisztelet és elismertség övez a stábon belül, mint magát a neves filmsztárt, Tom Rydert (Aaron Taylor-Johnson). A dublőr ráadásul a ripacs színésszel szemben tényleg mindent kockára tesz az adott jelenet tökéletessége kedvéért. Ez az alázatosság azonban nem kifizetődő, hiszen Seavers mindent elveszít egy súlyos forgatási baleset következtében: nemcsak munkájának és karrierjének kell búcsút mondjon, de még a feltörekvő filmkészítővel, Jody Morenóval (Emily Blunt) való kapcsolata is megsínyli a történteket. A felépülése után elszigetelődő Colt mégis visszatér, hogy az immár első rendezésén dolgozó nő segítségére siessen és felkutassa a készülő produkció nyomtalanul eltűnt főszereplőjét, Colt régi partnerét, Rydert.

A történet egyszerre három narratív síkon zajlik: a film-a-filmben sci-fi cselekménye, a forgatás szakmai közegének eseményei, továbbá az ezzel párhuzamosan zajló, Ryder utáni nyomozás részletei. Az apparátus megtörését csak tovább erősítik az olyan kiszólások, mint a kaszkadőrszakma elismertségét hangsúlyozó áthallásos megjegyzések, vagy az alkotás alapjául szolgáló 1980-as években futó televíziós sorozat szereplőinek rövid megjelenései.

Modern kori retró

Egyre több hollywoodi rendező kezdi felismerni, hogy a közönség lassan, de biztosan belefárad a végeláthatatlan univerzumépítésekbe, és a sablonos karakterekbe. A retró hullám meglovagolásának, és a nosztalgiavonatra való felszállásnak az egyik legjelentősebb alkotása a Top Gun: Maverick volt. Valószínűleg maguk sem gondolták, hogy a nyolcvanas évekbeli kultfilm folytatásával globális szinten kasszát fognak robbantani, és leigázzák 2-3 hétre az összes mozit. A retró újraalkotásáról szóló recept több mint bevált, és tekintve, hogy A kaszkadőr hasonló alapanyagokból dolgozik, aligha kell tartani attól, hogy Ryan Gosling akciózása unalmassá válik. Ráadásul ahogyan a stáblista utáni jelenetekből kiderül Leitch akció-vígjátékának alapjául egy, a nyolcvanas években futott sorozat szolgált. A hazánkban soha nem sugárzott The Fall Guy főhősének szintén Colt Seavers a neve, ám ő kaszkadőr főállása mellett fejvadászként is keresi kenyerét.

A kaszkadőr az akciómozik kliséire épít. Hiszen az extrém hangulat- és műfajkeveréseket tematizáló romkomok elsősorban aktuális gender kérdésekre reflektálnak, és tipikusan a férfi zsánerek által közvetített macsó parodizálásán keresztül. Colt identitásválsága abból fakad, hogy nem képes felérni a Jody filmjében szereplő karakterek eszményi férfiképéhez. A sztárszínész tényleges megmentésével megannyi fiktív akciófigura imitálása után végre a való életben is bizonyíthatja rátermettségét. Az alkotás egymást követő, nagyszabású akciószekvenciái inkább hatnak lazán kapcsolódó, látványos epizódoknak, mint összefüggő dramaturgiai egységnek.

Ennek köszönhetően Colt jellemfejlődése az érzelmek megélésének hangsúlyozása mellett ambivalens módon a férfi akcióperszónájának térnyerését emeli ki. A cselekmény első felének kevés meglepetést, de annál több kínosan viccelődő párbeszédet tartogató szerelmi konfliktusai még önálló személyiségként láttatták az időnként elérzékenyülő főhőst, a továbbiakban a (messze túl későn) kibontakozó nyomozás párhuzamosan futó szála ugyanakkor a nemi szerepek sztereotipikus ábrázolásmódját erősíti. A fordulatokat egymásra halmozó történetsík az akciózsáner kiforgatása helyett csak tovább erősíti azokat, tipikusan maszkulin megoldásokat kikényszerítve a főhősből. Mivel a film saját valóságára is kiterjeszti a történeten belüli fikciókból kölcsönzött elemeket, emiatt a férfiasság felszínes bemutatásának kifigurázása helyett önmaga paródiájává válik.

Látványos és szórakoztató

A rendező, David Leitch, maga is kaszkadőrként kezdte a karrierjét, rendezőként jegyzett filmjei (Atomszőke, Deadpool 2, Halálos iramban: Hobbs és Shaw, A gyilkos járat) pedig ennek megfelelően elsősorban a korábbi munkásságát összegző showreel bemutatóknak hatnak. A kaszkadőr szintén kifejezetten a szakma előtt kíván tisztelegni, ez a szándék azonban kimerül a legkülönfélébb attrakciók előadásában: Leitch autós és motoros üldözések, zuhanások, ütközések, ökölharcok, fegyveres koreográfiák és parkour-szekvenciák sorát vonultatja fel, de kapunk motorcsónakos ugratást, helikopteres verekedést és lángra gyújtott dublőröket is. A bármiféle dramaturgiai érzék nélkül egymás után szerkesztett jelenetek klipszerűségét tovább erősítik az aláfestő klasszikus rockslágerek folyamatosan újrainduló dallamai.

A kaszkadőr egy hallatlanul szórakoztató és látványos akció-vígjáték, amely a kulisszák mögé beengedve a filmkészítés egy kevésbé ismert, ám annál izgalmasabb oldalát is bemutatja. Mindenképpen örvendetes, hogy végre foglalkozik egy alkotás azoknak a munkájával, akik nélkül a mozi már régen halott lenne, ráadásul mindezt olyasvalaki tárja elénk, aki hitelesen tud beszélni erről a közegről. Legviccesebb jelenetei azok, amelyek az őrület határát súroló forgatáson játszódnak. Menetrendszerűen követik egymást a fantasztikusan megkoreografált akció szekvenciák, valamint Colt és Jody romantikus évődései, ami az indokolatlanul hosszú (126 perces) játékidő alatt egy ponton túl repetitívvé és monotonná válik.

Maga a szerelmi sztori egyébként sem kap akkora teret, mint ahogy azt a film legelején gondolhattuk volna. Helyette zseniális, ahogy Colt a szakmai tudását kamatoztatva mászik ki az egyre szorultabb és halálosabb helyzetekből, aminek köszönhetően sokszor nem is a tulajdonképpeni csihi-puhit a legszórakoztatóbb nézni, hanem azt, ahogy a kaszkadőr főhős a másodperc törtrésze alatt megtervezi, miként fog kibabrálni és elbánni a rosszfiúkkal. A stáblista közben pergő werkfilmet is érdemes végigülni, hiszen garantáltan ámulni fogunk azon, hogy a dublőrök, illetve maga Ryan Gosling hogyan csinálták meg ténylegesen ezeket a kreatív, de szédítően merész mutatványokat.

A kaszkadőrt modern, vagy annak szánt kiszólásai ellenére az örök érvényű és sokszor látott szerelmi szál, valamint a két főszereplő közötti összhang simán eladja még annak ellenére is, hogy kicsit túl van nyújtva. Ugyanez elmondható a filmről is, ami mintha akciójelenetből is eggyel többet kínálna a kelleténél – legalábbis amikor azt hinnéd, ez a megmozdulás most már biztosan az utolsó, akkor jön még egy nagyobb és hangosabb –. Az akciójelenetek kiválóak, a cselekmény fordulatos, a poénok többnyire ütősek, a szereplők pedig elég karizmatikusak ahhoz, hogy elvigyék a hátukon a produkciót. A kaszkadőr kevés hibájával együtt is páros lábbal rúgta be a nyári moziszezon ajtaját: Ryan Gosling Miami Vice-os dzsekiben feszítve kap szét tucatnyi rosszfiút, és közben szól a stílusos retró zene. A felhőtlen szórakozáshoz ez már bőven elég, egy adag popcornnal, és üdítővel.

Bad Boys - Mindent vagy többet

Michael Bay az első két Bad Boys mozival a 90-es és a 2000-es években is megmutatta, miként kell korhatáros, mégis szórakoztató akció-vígjátékot rendezni. A két főhős, a dumák és a stílus emlékezetessé tették az akkori összképet. 17 évvel később napvilágot látott a Mindörökké rosszfiúk alcímre hallgató, afféle “visszatérés”, immár Bay nélkül. Adil el Arbi és Billal Fallah akkor elkészítették a franchise legsikeresebb darabját, ami után most jött is egy 4. rész, teljesen újult erővel.

A valódi szelíd motorosok kálváriája

A Motorosok egy letűnt korszak tesztoszteronszagú fényképalbumának bűvöletével árulja magát. A színészgárda pazar: a tüneményes Jodie Comer a szerelmes főhősnő, az überkemény Tom Hardy a bandavezér, szexi ösztönember, a vágy tárgya pedig Austin Butler. A rendező Jeff Nichols (Mud, Take shelder) dokumentarista alapossággal mutatja be a valódi „Szelíd motorosokat” azaz egy 60-as évekbeli Chicago-i motorosbanda fénykorát és átfordulását a bűnbe.

A sötétség ébredése – Az akolitus

A Star Wars egyelőre nem tudott elszakadni a Skywalker korszaktól sorozatok szintjén sem, az Andor és az Ahsoka is felidézték azt. A nemrég megjelent Az akolitus a köztársaság fénykorába kalauzolja el a nézőket, és üde színfoltja a Star Wars élőszereplős világának. Kicsit krimi, kicsit fantasy, és persze némi drámával is fűszerezik az alkotást, a kezdés nagyon ígéretes, viszont kérdéses, hogy mit hoz az évad többi része.

Esztétikusan szórakoztató világvége

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a videójáték-adaptációk aranykorát éljük, az utóbbi években kritikai és anyagi sikereket is arattak a különféle videójátékokból készült filmek. Gondolhatunk itt a League of Legends-ből készült Arcane-ra, ami animációs filmként a Netflixen aratott nagy sikert, vagy a Super Mario Bros.-ra. Valamint a Last of Us tavaly évi sikere után meg is érkezett egy újabb posztapokaliptikus játék képernyőre adaptálása a Fallout széria, ami egy fokkal még magasabbra teszi a lécet.

Hungarikumnak számít a Csengetett, Mylord?

A Csengetett, Mylord? egy igazi hungarikum lenne? Van, aki szerint igen!
Három év kutatómunka előzte meg Boromisza István A Csengetett, Mylord? Univerzum című kötetének megjelenését, amely a magyar sorozatrajongók körében is méltán népszerű brit televíziós műsor kulisszatitkairól szól. Könyvajánló következik.