Menü

Az egyéni boldogság kérdése. Tanulható-e a pozitivitás?

A boldogságkeresés napjaink egyik legaktuálisabb témája, jóllehet sokszor nem a legideálisabb helyen és módon keressük ezt az állapotot. A pozitív pszichológia irányzata tudományos módszereket alkalmazva foglalkozik az elégedettség témakörével. Viszont egyéni szempontból mindez jóval kevésbé elméleti dolgokon múlik, mintsem a mindennapi cselekedeteinken, interakciókon.

Mi a tanulható boldogság?

Pszichológiai szempontból viszonylag fiatal irányzatról van szó, nagyjából húszéves múltra tekint vissza. Miért lehetett fontos létrehozni egy olyan ágat a pszichológiában, amely – az addigi irányzatoktól eltérően – nem kimondottan a betegségekre fókuszál, hanem a fejlődésre, az általános jóllétre, végső soron a boldogságra? A pozitív pszichológia – rövid meghatározása szerint – a jóllét megismerését a 20. század végén kezdték el kutatni. A pszichológiának a jövőben nem csupán a gyengeségeket és a betegségeket kell megérteni, gyógyítani, hanem a prevencióban is aktívabban részt kell vennie, valamint a személyes erősségekkel is kell foglalkozni.

A pszichológiának úgymond szisztematikusan kellene tanulmányoznia a jóllétet, valamint az önmegvalósításra képes embereket. Ugyanis ha megértjük, hogy a jól működő személyekben mi a közös, akkor fontos kiindulási alapot találhatunk arra vonatkozólag is, hogy miképp lehet segíteni az ennek hiányával küzdőket. Valamint a személyiségfejlesztés, és a boldogság tanulása mindig szorosan összefügg.

Az elméleti háttér

A pozitív pszichológia megközelítéseit az idők során több irányból is megkérdőjelezték, ilyen volt például a hatékonyságába vetett bizalom. De volt, hogy az a vád érte, hogy egyenesen kerüli a negatív érzésekkel való szembenézést, és irreálisan rózsaszínben akarja láttatni a világot. Ezeket tételesen kellett megcáfolni, vagy egyszerűen a hatékonysága nyert bizonyítást. A 20. században megkérdőjelezhetetlenné vált az, hogy a jóllét egy tudományosan megragadható fogalom, ami mérhető és bevonható tudományos kutatásokba, és ezeknek éppolyan szigorú empirikus hátterük van, mint a pszichológia bármely más területének.

Igazolttá vált, hogy lehetséges az elégedettség tudatos szabályozásán keresztül tartósan javítani a jóllét szintjén. Ez a terület soha nem állította, hogy a negatív érzelmekkel való szembenézést kerülni kellene, a jóllét szempontjából mindig is az érzelmi egyensúly megteremtése volt a cél. Az utóbbi tíz évben hangsúlyosabbá vált, hogy léteznek problémás reakciók is a pozitív érzelmekkel kapcsolatban, és nem mindig kívánatos, az alkalmazkodást szolgáló jellemző, ha feltétlenül ezek megélésére törekszünk.

A pozitív érzések

Az optimista érzések kevésbé erőteljesen és motiválóan jelentkeznek. Így amikor azt tapasztaljuk, hogy intenzíven, fokozott aktivitással indul be valamilyen pozitívnak tűnő érzelem, akkor valószínűleg inkább egyfajta védekezés lehet az, amit megélünk, ugyanis az érzelmek természete nem ilyen. Lehetnek persze olyan kivételes helyzetek, amikor teljesen egyértelmű a szinte sodró erejű jó érzés megjelenése, azonban ezek a ritkább alkalmak. Emellett vannak olyan események is, amelyekhez egyszerűen nem illik a jókedv megélése, ekkor a személy ezen érzések által valójában elszakad attól a fájdalmas helyzettől, amiben van. Milyen helyzetekben lehet káros a túlzott optimizmus? Például bizonyos érzések fokozott jelenléte el is szigetelhet más emberektől – ilyen lehet például a büszkeség –. Amikor ez túlságosan intenzívvé válik, az nehezítheti a kapcsolódást, ilyen értelemben nem szolgálja az alkalmazkodást. Emellett a pozitív érzések kapcsán is lehet az probléma, ha valaki ezeket nem tudja kontrollálni, tehát szélsőséges módon fejeződik ki az öröm, a lelkesedés, a rajongás.

Hogyan fejlődhetünk egyénileg?

A köznyelvben a boldogság kifejezést rendszerint a jóléttel egyenértékű szónak tartjuk. Az elmúlt bő húsz év során éppen azt dolgozta ki ez a tudományos terület, hogy a „jól működésnek” milyen különböző aspektusai vannak. Az egészséges működés jeleit, sokszor úgy mutatjuk ki, hogy közben a betegségeket, problémákat háttérbe szorítjuk. Az érzelmi jóllét sokkal inkább egy pillanatnyi állapot, amelyet folyamatosan próbálni kell fenntartani.

Egy adott időperiódus alatt sok bizakodó és negatív érzést élünk át. Viszont arra kell törekednünk, hogy a pozitív érzések, interakciók kerüljenek fölénybe, és többségbe a nap végére. Valamint saját jólétünk szempontjából sokszor az is a boldogságunk alapja, hogy vannak-e céljaink az életben, ha igen milyenek, és ezeket hogyan tudjuk fenntartani, módosítani, küzdeni érte. A lényeg az, hogy mindig legyen előttünk valamilyen cél, amiért küzdünk az életben, és amiben hiszünk, ezáltal az önértékelésünk is változni fog.

Az egészséges érzésekre való odafigyelést lehet tanulni a mindennapokban, így elérhetővé válhat az érzelmi egyensúly megteremtése is. Szokásunkká tehetjük, hogy a jót keressük magunkban, a másik emberben, a világunkban, a múltban, a jelenben, és a jövőben. Vannak eszközök, amelyekkel mindez előremozdítható. Az, hogy a pozitív pszichológia nem a betegségekre, hanem az általános jóllétre helyezi a fókuszt, szerepet játszhatott abban, hogy a pszichológia a hétköznapi emberek számára is szélesebb körben elérhetővé vált, és ma már sokkal inkább az öröm keresése a fontos egyéni szempontból.

A boldogsághoz való út, és az ezzel kapcsolatos látásmód tanulható, úgymond a pozitív gondolkodásmódot tartósan kell megőrizni. Az optimista érzelmek nem csupán jelző markerek, melyek arra utalnak, hogy valaki jól van, hanem olyan eszközök is lehetnek, melyek képesek megteremteni a lelki jóllétet. A mindennapi elégedettség, a folyamatosan átélt apró derűlátó érzések hosszabb távon az alkalmazkodásunkat szolgálják. A pozitív gondolkodásmóddal a figyelmi fókuszunk szélesedik, az egész látókörünk tágul, sokkal nyitottabbá válunk, több mindent veszünk észre, ez a motiváltság pedig út lehet az erőforrásaink felépítéséhez, amelyeket később a negatív gondolatokkal szembeni küzdelemben jól hasznosíthatunk.

A túlzott engedékenység nem tesz jót

Mennyi engedékenység fér össze a gyerekneveléssel? A humánus nevelésnek része a „megengedés”, tehát az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység nem egyenlő a megengedéssel. A „megengedés” önmagában még nem valami nagylelkű dolog, hanem elvárható valakitől, aki nem kívánja rabságban tartani a másikat.

Kemping a kertben

Szeretnéd átélni egy kemping hangulatát, de nincs rá lehetőséged, hogy elutazz otthonról? Rendezz be a kertedben egy sátrat, és éld át otthonról a szabadban töltött éjszaka autentikus hangulatát, az otthon közelségének előnyeivel fűszerezve!

A disszociatív személyiségzavar jellemzői

Az általános eset az a disszociatív személyiségzavar esetén, hogy az egyik személyiség tisztában van a másik jelenlétével, ismeri, és ezzel együtt tud élni. A másik kialakult személyiség a legtöbb esetben teljesen mások a személyiségjegyei is.

Nepotizmus, nepo babyk

Manapság a világ a hatalmak harcának színtere, legyen az országok között, országokon belüli megmérettetések, vagy akár a showbiznisz. Ennek egyik mozgatórugója a nem mindig etikus nepotizmus.

Vattacukor szülők – egy családi viselkedésminta

Sokféleképpen módon nevelhetjük gyerekeinket, lehetünk szigorúak, engedékenyek, megalkuvók, igazából bármilyenek. Általában gyereke válogatja, hogy mi a legjobb, de vannak viselkedésminta típusok, amibe általában beleillünk. Nézzük, mit jelent, ha valaki vattacukor szülő típus!