A zeller egy szuperétel

A zeller ismert gyógy- és fűszernövény, amely az ernyősvirágzatúak (umbelliferae) családjába tarozik. Dél-Európából terjedt el, ma többféle változata ismert.

A zeller nagy értéke a sok szerves nátrium, de megtalálható benne a kalcium, a foszfor, a vas, a magnézium, a kálium és néhány nyomelem is. A levele tartalmaz illóolajat, furokumarinokat és flavonoidokat is.

A fekete üröm és a nyírfa pollenjeire allergiásoknak mindenképpen kerülendő a zeller fogyasztása, és azoknak is érdemes óvatosnak lenni, akik egyéb pollenekre allergiásak. Akiknél a zeller már váltott ki allergiás reakciót, érdemes alaposan átolvasni az élelmiszerek cimkéjét is.

A zeller serkentőleg hat a veseműködésre. Emésztési panaszok, étvágytalanság esetén is gyakran alkalmazzák. A növény hatóanyagai révén erősíti a szervezetet.

A szárzeller további pozitív egészségügyi hatásai közé sorolják a fájdalomcsillapító és nyugtató hatást - igaz, valószínű, hogy a jövőben ez lesz az egyik legtöbbet tanulmányozott zöldség.

A zellergumóban lehetnek szivacsos részek, de ettől még ehető. Van, aki a szivacsos részt kidobja, de nyugodtan fel lehet használni. Ha a piacon vásárolunk zellert, érdemes megvizsgálni, hogy a levelek és a szár frissek-e, és kicsit nyomogassuk meg.

Ha nyomásra puha, akkor vagy szivacsos a belseje, vagy rothadt, ugyanis a zeller hajlamos a rothadásra, különösen, ha nem megfelelően tárolják.

Az ókori görögöknél nagy tisztelete volt a zellernek. Az atlétikai versenyek győzteseit virágcsokor helyett néhány zellerlevéllel jutalmazták. A rómaiak vértisztító növényként ismerték el, talán ez lehet a magyarázata, hogy zellerből font koszorút hordtak a nyakukban a másnaposságtól tartó férfiak. A középkorban olasz földművesek termeszteni kezdték azt a zeller fajtát, amely vadon növő ún. hegyi zellerként volt hirhedt.

A zellergumó nagy értéke a nátriumtartalom, melynek jelenlétében hatékonyabb a kalcium felszívódása, gazdag folsavban, és C-vitamin-tartalma is magas: 100 grammjában akár 30-50 milligramm is található. Magas ásványianyag tartalmánál fogva egyrészt kiváló alkotóeleme a diétás-, illetve az általában vitaminszegényebb téli étrendnek. Emellett a zellernek nagyon magas a rosttartalma, ezáltal gyorsítja az emésztést és az anyagcserét.

A mai ismert nagy, húsos, lédús, egyenes szárú zeller csak a késői XVIII. században alakult ki, de az európai konyhákban XIX. században vált igazán ismertté, miután Németországban jelentős nemesítésen esett át. Az Egyesült Államokban a zellert kenyérre kenhető formában és mártásokban étvágygerjesztőnek gondolták.