Menü

Karácsonyi gyerekszáj

Ahogy elhallgatom a saját fiaimat ünnepekkor – meg úgy általában bármikor – kedvem támad feljegyezni a szösszeneteiket. A gyerekek cukik, aranyosak és valljuk be, sokszor kegyetlenül őszinték is, olyan dolgokat is kimondanak, amik kicsit kellemetlenül hangozhatnak egyes szituációkban, mégis a maguk módján viccesek és megnevettetnek! Összegyűjtöttünk pár kedves karácsonyi történetet és hozzá néhány aranyköpést!

A gyerekeknek általában, ami a szívükön, az a szájukon. A gyerekszáj cikkeket mindig kedvelem, más oldalakon, újságokban is elolvasom, ez nem meglepő, hiszen a gyermekek gondolatai üdítően hatnak ránk, nincs ez másképp karácsonykor sem.

Az egyik internetes oldalon talált aranyköpéseket feljegyeztem:

„Kb. 3 évesen leborítottam a hatalmas feldíszített karácsonyfát, természetesen a szüleim rettentő idegesek lett, de én még tetéztem a bajt azzal, hogy azt mondtam: nem baj, hogy leborult úgyis olyan ronda volt…”

„Szemben lakott a mamám, és egyszer kétségbeesve átjött karácsonykor, hogy eltűnt a lakásának a kulcsa, nem tud bemenni, valószínűleg elhagyta az udvaron. A szakadó hóban hosszú ideig kerestük teljesen hiába, mire nagymamám belenyúlt a zsebébe, és ott volt a kulcs.”

„Ma a fasírtot véletlenül prézli helyett, darált kekszbe forgattam és úgy sütöttem ki. Akkor mérgelődtem, utólag már viccesnek látom.”

„Vettünk egy robotot a kisfiamnak, amit autóvá lehet hajtogatni. A család felnőtt férfi tagjai kb. 1 óráig küzdöttek az összerakásával, nagy káromkodások közepette. A kisfiam türelmesen várt, majd megszólalt: inkább adjuk vissza a Jézuskának!”

Aranyos a következő sztori is, egy netes oldalon találtam:

„Egyik karácsonyra a férjem egy szépségcsomagot adott nekem, amiből az egyik arcmaszkot rögtön kipróbáltam. Az ötéves kisfiam meglátta és kérdezte, mire való, mi pedig azt válaszoltuk, hogy ettől szebbek lesznek az emberek. Miután lemostam a gyerekem annyit mondott: „anya, azt hiszem ez nem vált be!”

Az aranyos történetek mellett a gyerekszáj is mindig megnevettet.

"Karácsonykor átjön a nagyi és vigyáz rám, hogy hagyjam anyát főzni, meg a papát csúnyán beszélni." (Gáborka, 6 éves)

„Nem baj, ha nem lesz karácsonyfánk, csak sok minden legyen alatta” (Gergőke, 4 éves)

„Kértem egy másik kistestvért a fa alá, mert a Lilit már unom." – (Bence, 4 éves)

“Nálunk tavaly karácsonykor beszakadt a tető. Anya szerint ráesett a Télapó, apa viszont azt mondta, a Jóska bácsi szarul csinálta meg a gerendázást.” – Bálint (7)

Nincs is kellemetlenebb mégis aranyosabb és viccesebb, mint amikor egy gyerek megmondja az őszintét. Ez karácsonykor fokozottan így van. Ha tehetjük, jegyezzük fel gyorsan a kis apróságok aranyköpéseit, különben elfelejtődnek, pedig nagyon jó, mikor pár év múlva ilyesmi előkerül.

A karácsony üzenete a rohanó világban

A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.

Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében

A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat

Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít

Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”

Az ünnepi asztal csapdái

Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.

Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben

Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.