Menü

A dzsungel könyve örök

A dzsungel könyvét mindenki ismeri, a remek 1894-es Rudyard Kipling-novelláskötet alapsztoriját a Pesti Színház álmodta újra Dés László (zene), Geszti Péter (dalszöveg), Békés Pál (szövegkönyv) segítségével. A zenés játékot 1996 januárja óta folyamatosan játsszák, sokszor napjában többször is, hatalmas sikerrel. A bemutatója évében a Színházi Kritikusok Díját is elnyerte, mint az év zenés darabja. A musical azóta több mint 1400 előadást ért meg, és az ország számos színháza bemutatta.

Immáron én is beavatódtam ebbe a kultúrtörténeti jelenségbe pár hete egy kellemes vasárnapi délutánon. Elöljáróban tudtam, hogy ez egy megkerülhetetlen alapmű, amiben a magyar színjátszás fiataljainak apraja-nagyja megfordult már az évek során. Mostanában már a nagyobb szerepeket osztott szereposztásban játsszák. Szerencsére én most a régi nagy „öregek” jutalomjátékával láttam. Többször is utaltak arra a darabban, hogy Méhes László Ká kígyóként, illetve a klasszikus törvényeket oktató Balu medveként Reviczky Gábor még egy másik generációt, egyébként az eredeti szereposztást képviselik.

A darab rengeteg táncelemet vonultat fel, ahol a fiatal színészek magával ragadóan segítik a történet kibontakozását, ahol Balu mackó és Bagira, a fekete párduc (Majsai-Nyilas Tünde) igyekszik egyengetni a dzsungelbe szakadt ember fiú (Reider Péter) életét, valamint megóvni őt a tigris, Sir Kán (Brasch Bence) vérszomjától. Külön fénypontja az általam látott csapatnak, Csil keselyű szerepében, Szántó Balázs, aki olyan lazán hozza a szerepét, hogy simán elviszi a showt.

A dzsungel könyve dalait rengeteg család szerezte be így vagy úgy az évek során, azonban sajnos nálunk nem volt így, de még én is együtt dúdoltam velük mikor a farkasok befogadták Mauglit („Farkas vagyok”), képzeletben bokszoltam a hős tanítóval, mikor „Beindul a pofonofon”, Akelának drukkoltam mikor felcsendül a „Mit ér a farkas?” és féltem mikor eljött a „Tigris éjszakája”. Aki még nem látta azért, aki meg látta az azért, tegyen egy újabb próbát ezzel a musicallel és merüljön el a dzsungel törvényeiben, vagyis a DzsTK-ban. Kedves humor, szerethető karakterek és remek zenékkel tarkított kaland, amely nemcsak megunhatatlan, hanem játékosan gyereklelkű is. Jó szórakozást mindenkinek, aki jegyet vesz erre a klasszikus élményutazásra.

Brad Pitt és kutyája a túlélésért küzd Alaszka zord vidékén

Egy egykori katona és hűséges németjuhásza egy repülőgép-szerencsétlenség után Alaszka távoli vidékén reked. A civilizációtól elszigetelve, telefon és GPS nélkül kell megtalálniuk a kiutat, miközben a rideg környezet folyamatosan próbára teszi őket.

Big, Bigger...Digger

Alejandro G. Iñárritu (21 Gramm, Babel) egy epikus rendező, nem mellékesen ő volt az első Oscar-jelölt mexikói direktor. Filmjei nem szokványos füzérei az emberi sorsoknak, amelyek szép lassan egy egységes képpé válnak bennünk. Ezúttal egy megaköltségvetéssel és részben saját sztorijával egy maró fekete komédiát/szatírát vázol elénk, ami egyszerre tűnt az elmaszkírozott Tom Cruise-zal (Magnólia, Mission Impossible) az év mozgóképes eseményének, komoly Musk- és Trump-paródiának, valamint a történelem legmeghökkentőbb sci-fijének(?). Lássuk a részleteket.

Családi dráma a gyilkos árnyékában

Nyomasztó atmoszférájával a Netflix új krimi-thrillere a kilencvenes évek sorozatgyilkos-történeteinek hangulatát idézi meg. James Ashcroft filmje izgalmas szereposztással és lendületes történetvezetéssel kínál szórakoztató kikapcsolódást, még ha akadnak is benne kihasználatlan lehetőségek.

Húsz év után is jól áll neki a Prada

Két évtized után visszatér Miranda Priestly és a Runway szerkesztősége. Az ördög Pradát visel 2. komoly kihívás elé állította az alkotókat, a folytatás azonban méltó módon viszi tovább az első rész örökségét. A film egyszerre épít a jól ismert karakterekre és a nosztalgiára, miközben a megváltozott divat- és médiavilágra is reflektál.

A hősiesség és a kilátástalanság egy helyre vezet

Christopher Nolan nem tud hibázni. A brit-amerikai rendező koncepciói, víziói tűpontosan átjönnek grandiózus filmjeiben. Most sincs másképp, mikor a klasszikus Odüsszeia feldolgozása robban be ellentmondást nem tűrően a mozikba. Hatalmas díszletek, remek filmzene, igazi görög mitikus hangulat és 3 óra játékidő egy olyan históriavilágban, ahol a hősiesség és a kilátástalanság kéz a kézben jár.