Menü

A dzsungel könyve örök

A dzsungel könyvét mindenki ismeri, a remek 1894-es Rudyard Kipling-novelláskötet alapsztoriját a Pesti Színház álmodta újra Dés László (zene), Geszti Péter (dalszöveg), Békés Pál (szövegkönyv) segítségével. A zenés játékot 1996 januárja óta folyamatosan játsszák, sokszor napjában többször is, hatalmas sikerrel. A bemutatója évében a Színházi Kritikusok Díját is elnyerte, mint az év zenés darabja. A musical azóta több mint 1400 előadást ért meg, és az ország számos színháza bemutatta.

Immáron én is beavatódtam ebbe a kultúrtörténeti jelenségbe pár hete egy kellemes vasárnapi délutánon. Elöljáróban tudtam, hogy ez egy megkerülhetetlen alapmű, amiben a magyar színjátszás fiataljainak apraja-nagyja megfordult már az évek során. Mostanában már a nagyobb szerepeket osztott szereposztásban játsszák. Szerencsére én most a régi nagy „öregek” jutalomjátékával láttam. Többször is utaltak arra a darabban, hogy Méhes László Ká kígyóként, illetve a klasszikus törvényeket oktató Balu medveként Reviczky Gábor még egy másik generációt, egyébként az eredeti szereposztást képviselik.

A darab rengeteg táncelemet vonultat fel, ahol a fiatal színészek magával ragadóan segítik a történet kibontakozását, ahol Balu mackó és Bagira, a fekete párduc (Majsai-Nyilas Tünde) igyekszik egyengetni a dzsungelbe szakadt ember fiú (Reider Péter) életét, valamint megóvni őt a tigris, Sir Kán (Brasch Bence) vérszomjától. Külön fénypontja az általam látott csapatnak, Csil keselyű szerepében, Szántó Balázs, aki olyan lazán hozza a szerepét, hogy simán elviszi a showt.

A dzsungel könyve dalait rengeteg család szerezte be így vagy úgy az évek során, azonban sajnos nálunk nem volt így, de még én is együtt dúdoltam velük mikor a farkasok befogadták Mauglit („Farkas vagyok”), képzeletben bokszoltam a hős tanítóval, mikor „Beindul a pofonofon”, Akelának drukkoltam mikor felcsendül a „Mit ér a farkas?” és féltem mikor eljött a „Tigris éjszakája”. Aki még nem látta azért, aki meg látta az azért, tegyen egy újabb próbát ezzel a musicallel és merüljön el a dzsungel törvényeiben, vagyis a DzsTK-ban. Kedves humor, szerethető karakterek és remek zenékkel tarkított kaland, amely nemcsak megunhatatlan, hanem játékosan gyereklelkű is. Jó szórakozást mindenkinek, aki jegyet vesz erre a klasszikus élményutazásra.

Imposztorra várva

Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.

Piramisjátékra épült a magyar álom

Az RTL Bróker Marcsi sorozatát jelentős előzetes elvárások kísérték, amelyeknek az alkotás kétségkívül megfelelt, sőt, túl is szárnyalta azokat. Már az első képkockák beszippantanak: az 1990-es évek vidéki Magyarországát a díszletek, a zenék, a ruhák és a karcagi utcák tökéletesen hozzák vissza. Nemcsak nosztalgia ez, hanem korrajz arról, hogyan válhatott egy banki alkalmazottból országos szélhámossá valaki.

Lázadni kell, ennyi az egész?

Paul Thomas Anderson korunk egyik legsajátosabb látásmódú rendezője (Boogie nights, The Master, Vérző olaj). A naturalista ábrázolásából, a kiváló karaktereiből és kiemelkedően jó cselekvésvezetéséből ismét varázsolt, ezúttal egy igazi politikailag túlfűtött, karikaturisztikus remekművet. Megszületett a Trump-érából való kiábrándulás dicshimnusza, az év regényadaptációja, vagy csak egy maró humorú középső ujj mindenkinek, ami egy tesztoszteronbombába csomagolt korrajz is egyben? Ennek jártam utána.

Daryl Dixon Spanyolországban

A The Walking Dead-univerzum folyamatosan képes megújulni, ha nem is minden szempontból, de legalább vizuálisan. A Daryl Dixon-széria harmadik évada erre a legfrissebb bizonyíték. Ugyanis a cselekmény Franciaországból egy rövid időre Londonba, majd Spanyolországba helyeződik át, és ez a váltás alapvetően megváltoztatja a sorozat hangulatát.

Halálos séta

A hosszú menetelés nem a klasszikus King-horrorok közé tartozik, hanem egy feszült és lélekpróbáló thriller, amelyben ötven fiú indul el egy halálmenetre, ahol a szabály egyszerű: aki megáll, meghal. A film naturalista ábrázolása, erős dialógusai és színészi alakításai – különösen Cooper Hoffman, David Jonasson és Mark Hamill játékával – folyamatos feszültséget teremtenek. Bár pszichésen megterhelő és helyenként brutális, mély társadalomkritikája és valóságshow-szerű bemutatása miatt elgondolkodtató élményt kínál.