Menü

A gonosz bennünk él?

Bevallom, mikor megtudtam, hogy a nürnbergi perről Budapesten forgatnak egy történelmi filmet, nagyon megijedtem. Képes lehet-e egy amerikai film, egyszerre jó, tanulságos, oktató célzatú lenni, miközben hű a történelemhez és feszült pszichológiai utazásra is invitálja a szigorúan felnőtt nézőket? Kétségtelen a színészek elitek a feladathoz: Michael Shannon (A víz érintése) a főügyész, Rami Malek (Bohém rapszódia) a pszichológus, aki a jócskán meghízott, kedvelt új-zélandi-ausztrál fenegyerekünk, Russell Crowe (Gladiátor) által alakított Göringet, illetve sorstársait analizálja a híres per alatt.

Jelentem, még mindig a film hatása alatt vagyok, nekem éppen-éppen átvitte a képzeletbeli lécet a mozi. Előny, hogy nem akar több lenni a történet, mint ami. Azonban annyira terhelt a téma, hogy könnyen nagy gyomrosokat érezhettünk a látottak alatt, meglepően sokan mentek ki a vetítésről pár percre és gyanítom, hogy nem csak a hosszú (148 perces) játékidő miatt. Crowe alakítása és akcentusa remek, látszik rajta, hogy akarta ezt a szerepet, jár neki majd az Oscar-jelölés. Sajnos a rendező, habár patikamérlegen adagolja a mondanivalóját, néha elfelejti a két főszereplőt egyszerre a vászonra engedni, ami elég idegesítő, hiszen messze ezek a mű pszichológiai vetületének a csúcspontjai. Szintén furcsa az elég sablonos fényképezés is, már-már tévéfilm jelleget ad a látottaknak. A forgalmazó is tehet egy szívességet, hogy az egyébként minimális, pár helyen hangsúlyos német szöveget a feliratos vetítéseknél sem fordította le.

A történelmi hűség viszont sugárzik a Nürnbergből és ami szerencsére nem hiányzik, az a finom humor. Ez kifejezetten üdítő egy ilyen nehéz téma mellett. A játékidő könnyen elszaladt, jól átgondolták a film felépítését. A lezárás kissé direkt, és igen, nem tagadom, nekem is szájbarágósak helyenként a mű zanzásított üzenetei, de igazából passzol az egész mozi érthetően kissé nyomasztó hangulatához. A perből még néztem volna többet, de valahogy most ebben ennyi volt, de legalább a kelleténél jobban nem ítélkezik, nem vádol csak bemutat. A Nürnberg jó film, nem lesz klasszikus, de mindenki megtalálhatja benne, amire a témában vágyik, azonban nem tudja és nem is akarja megváltani a világot. Még az elnyújtott játékidő sem elég egy ilyen komplex, mély témára. Talán egy 4-6 részes minisorozat jobban passzolt volna a történethez. Ha pár jó gondolatunk lesz a látottaktól, és nem feledjük az emberi mivoltunk árnyoldalait, már megérte a készítők erőfeszítése.

Michael Jackson legendájának nyomában

Michael Jackson nagyon megosztó életutat hagyott maga után. Minden idők egyik legkiemelkedőbb táncosának és énekesének története rengeteg megfilmesíthető motívumot tartalmazott. Az örökséget felügyelők pedig elérkezettnek látták az időt egy egész estét filmmel elvinni minket egy nosztalgiavasútra, megnyerték rendezőnek a biztoskezű Antoine Fuqua-t (Kiképzés, A nap könnyei). A főszerepben Jaafar Jackson (a legenda unokaöccse) mindenkit meglepett, a zene kolosszális, mega reklám promóció, a hangulat adott. A zajos kezdeti sikerek mellett itt volt az ideje, hogy utána nézzünk a film valós értékének.

Az emberi teremtés tragédiája

Az elvakult kutató orvos által holtból élő ember teremtésének legendája, Mary Shelley angol romantikus regénye, a Frankenstein, rengeteg feldolgozást megélt már vásznon és a világot jelentő deszkákon egyaránt. Azonban a Vígszínházban két hónapja sikerrel futó adaptáció, a Frankenstein – A modern Prométheusz mégis különleges élményt ígért. Hatalmas díszletek, alapmű íránti tisztelettel teli átiratot, ami követi a regényt de újabb vetületekkel gazdagítja is azt. A Garai Judit és Hegymegi Máté (egyben rendező) által írt darab különleges, kiemelt esemény, efelől nem volt kétség. Lássuk a részleteket.

A bömballban minden lehetséges

A kosárlabdáról eddig is igyekeztek rajzfilmszerű keretek között vicces meséket elmesélni (legismertebb a Space Jam I-II). Ezek nem mellékelték a humort, de valahogy nem nagyon sikerült összekötni a labdás sportot az amerikai filmek egyik legfelkapottabb momentumával, jelesül a lesajnált, jólelkű „amatőr” felemelkedés történetével. Itt volt az ideje a Goat - Will, a bajnok befutásának a műfaj kánonjában. Egy kis kecske, Will üstökösszerű sportsikereinek kellemes perceit ígérte a mozi a legkisebbeknek és a nagyobb, gyereklelkű NBA-rajongóknak egyaránt.

Egy ipari tragédia és az igazság ára

A Netflix év elején megjelent lengyel minisorozata, az Ólomgyerekek, az 1970-es évek egyik legsötétebb ipari tragédiáját hozza felszínre. A megtörtént eseményeken alapuló produkció egy nyomasztó korrajz, amelyben az emberi lelkiismeret csap össze a pártállami érdekekkel.

Hűtlenek: kapcsolati pszichodráma haladóknak!

A Hűtlenek Ingmar Bergman egy kevésbé ismert, még egy, a híres Liv Ullmann (a szerző volt élettársa) vezényelte filmes feldolgozást is megélt darabja. A színház a színházban koncepcióra építkező kapcsolati dráma egy megcsalást és annak utóéletét tárja elénk, ahol az érzelmeket hitelesen mutatja meg a saját múltbeli árnyaival őrlődő narrátor. A darabot a Radnóti Színház tavaly október óta adja elő. Egy fiatal, roppant tehetséges rendező, Bagossy Júlia vitte színre. Erős érzelmeket, dinamikus játékot és meghitt, igaz emberi pillanatokat vártam, nem csalódtam.