Menü

A gonosz bennünk él?

Bevallom, mikor megtudtam, hogy a nürnbergi perről Budapesten forgatnak egy történelmi filmet, nagyon megijedtem. Képes lehet-e egy amerikai film, egyszerre jó, tanulságos, oktató célzatú lenni, miközben hű a történelemhez és feszült pszichológiai utazásra is invitálja a szigorúan felnőtt nézőket? Kétségtelen a színészek elitek a feladathoz: Michael Shannon (A víz érintése) a főügyész, Rami Malek (Bohém rapszódia) a pszichológus, aki a jócskán meghízott, kedvelt új-zélandi-ausztrál fenegyerekünk, Russell Crowe (Gladiátor) által alakított Göringet, illetve sorstársait analizálja a híres per alatt.

Jelentem, még mindig a film hatása alatt vagyok, nekem éppen-éppen átvitte a képzeletbeli lécet a mozi. Előny, hogy nem akar több lenni a történet, mint ami. Azonban annyira terhelt a téma, hogy könnyen nagy gyomrosokat érezhettünk a látottak alatt, meglepően sokan mentek ki a vetítésről pár percre és gyanítom, hogy nem csak a hosszú (148 perces) játékidő miatt. Crowe alakítása és akcentusa remek, látszik rajta, hogy akarta ezt a szerepet, jár neki majd az Oscar-jelölés. Sajnos a rendező, habár patikamérlegen adagolja a mondanivalóját, néha elfelejti a két főszereplőt egyszerre a vászonra engedni, ami elég idegesítő, hiszen messze ezek a mű pszichológiai vetületének a csúcspontjai. Szintén furcsa az elég sablonos fényképezés is, már-már tévéfilm jelleget ad a látottaknak. A forgalmazó is tehet egy szívességet, hogy az egyébként minimális, pár helyen hangsúlyos német szöveget a feliratos vetítéseknél sem fordította le.

A történelmi hűség viszont sugárzik a Nürnbergből és ami szerencsére nem hiányzik, az a finom humor. Ez kifejezetten üdítő egy ilyen nehéz téma mellett. A játékidő könnyen elszaladt, jól átgondolták a film felépítését. A lezárás kissé direkt, és igen, nem tagadom, nekem is szájbarágósak helyenként a mű zanzásított üzenetei, de igazából passzol az egész mozi érthetően kissé nyomasztó hangulatához. A perből még néztem volna többet, de valahogy most ebben ennyi volt, de legalább a kelleténél jobban nem ítélkezik, nem vádol csak bemutat. A Nürnberg jó film, nem lesz klasszikus, de mindenki megtalálhatja benne, amire a témában vágyik, azonban nem tudja és nem is akarja megváltani a világot. Még az elnyújtott játékidő sem elég egy ilyen komplex, mély témára. Talán egy 4-6 részes minisorozat jobban passzolt volna a történethez. Ha pár jó gondolatunk lesz a látottaktól, és nem feledjük az emberi mivoltunk árnyoldalait, már megérte a készítők erőfeszítése.

Igazából színdarab

A robotika és a mesterséges intelligencia emberi érzelmi kalandokba keverése hálás téma volt már a 90-es évek végén is. A brit Sir Alan Ayckbourn világsikerű színdarabjának tavaly téli, Pesti Színházbeli magyar bemutatója nem kerülte el a honi műértő színházszeretőket. Az Igazából komédiában egy robot színész pergő öntudatra ébredését követhetjük végig remek karakterekkel, kiváló helyzetkomikai és improvizációs csomagolásban. Igazi csemege, rengeteg ötletes ruhával és díszlettel. A szerelem vajon felülírja a kibervilág törvényeit is?

Brad Pitt és kutyája a túlélésért küzd Alaszka zord vidékén

Egy egykori katona és hűséges németjuhásza egy repülőgép-szerencsétlenség után Alaszka távoli vidékén reked. A civilizációtól elszigetelve, telefon és GPS nélkül kell megtalálniuk a kiutat, miközben a rideg környezet folyamatosan próbára teszi őket.

Big, Bigger...Digger

Alejandro G. Iñárritu (21 Gramm, Babel) egy epikus rendező, nem mellékesen ő volt az első Oscar-jelölt mexikói direktor. Filmjei nem szokványos füzérei az emberi sorsoknak, amelyek szép lassan egy egységes képpé válnak bennünk. Ezúttal egy megaköltségvetéssel és részben saját sztorijával egy maró fekete komédiát/szatírát vázol elénk, ami egyszerre tűnt az elmaszkírozott Tom Cruise-zal (Magnólia, Mission Impossible) az év mozgóképes eseményének, komoly Musk- és Trump-paródiának, valamint a történelem legmeghökkentőbb sci-fijének(?). Lássuk a részleteket.

Családi dráma a gyilkos árnyékában

Nyomasztó atmoszférájával a Netflix új krimi-thrillere a kilencvenes évek sorozatgyilkos-történeteinek hangulatát idézi meg. James Ashcroft filmje izgalmas szereposztással és lendületes történetvezetéssel kínál szórakoztató kikapcsolódást, még ha akadnak is benne kihasználatlan lehetőségek.

Húsz év után is jól áll neki a Prada

Két évtized után visszatér Miranda Priestly és a Runway szerkesztősége. Az ördög Pradát visel 2. komoly kihívás elé állította az alkotókat, a folytatás azonban méltó módon viszi tovább az első rész örökségét. A film egyszerre épít a jól ismert karakterekre és a nosztalgiára, miközben a megváltozott divat- és médiavilágra is reflektál.