Amikor a terep tanít – Tihany Trail, tél, hó és szívvel futás

Vannak versenyek, amelyek nemcsak az eredmények miatt maradnak emlékezetesek, hanem azért is, mert emberileg és sportolóként is tanítanak. A Tihany Trail téli terepfutóverseny számunkra pontosan ilyen volt. Egy igazi télies kihívás: térdig érő hó, jeges ösvények, technikás emelkedők és lejtők – mindaz, amiért a terepfutást szeretni lehet… és amiért tisztelni kell. A futást és egymást.

Ez volt az első idei versenyünk, és már a rajt előtt is jelezte: itt ma nem minden lesz tökéletes. Elhagyott cipő, eltűnt kesztyű, ami van, abból is két balos darab, kevés téli edzés – mégis ott álltunk a rajtban, mert a terepfutás erről is szól. Alkalmazkodásról, jelenlétről, egymás támogatásáról.

Egy rövid táv is lehet kíméletlen? Igen!

Sokan gondolják, hogy az 5 kilométer „könnyű”. A terepen ez egyszerűen nem igaz. Egy rövid, gyors téli terepversenyen nincs idő hibázni. Nincs hova beosztani az erőt. Az elejétől a végéig koncentráció kell, stabil technika, folyamatos figyelem.

Minden emelkedőt meg kell futni. Minden lejtőn jelen kell lenni fejben. Az erdei gyors szakaszokon pedig menni kell – különben az élmezőny elmegy. A Tihany Trail pontosan ezt adta: egy rövid, de könyörtelen pályát, amely megmutatja, mit ér a gyorsaság, ha nincs mögötte rutin és biztos lépéstechnika.

Hibák, eltévedés, tanulás

Azt szoktuk mondani, hogy egy terepversenyen nem az nyer, aki a leggyorsabb, hanem az, aki nem téved el. Színigaz. A verseny során hibáztunk. Eltévedtünk. Egy pillanat, egy rossz irány, és már egy másik távon találtuk magunkat. Megálltunk. Elkeseredtünk. Azt hittük, vége.

De a sport – különösen a terepfutás – arra is megtanít, hogy akkor is tovább kell menni, amikor már semmi sem tökéletes.

Hálás vagyok érte, hogy végül sikerült korrigálni, valamennyire visszajönni és női abszolút 2., valamint korcsoportos 2. helyen célba érni. Férjem fantasztikus, stabil futással férfi abszolút 3. és korcsoportos 2. helyet szerzett. A fiam is végig az élen futott, végül 4. lett a felnőttek mezőnyében – nehéz volt megvigasztalni, de tudjuk: ezekből a helyzetekből születnek a legerősebb sportolók.

S ha ezek után még valaki megkérdi: miért különlegesek a téli terepfutóversenyek?

A téli terepfutás nemcsak fizikai, hanem mentális kihívás is. Hideg, csúszós talaj, változó körülmények – minden lépés döntés. Ezek a versenyek fejlesztik az alkalmazkodóképességet, erősítik a mentális állóképességet és olyan közösségi élményt adnak, amely ritka a sportban.

Nem véletlen, hogy a Tihany Trail rekordidő alatt telt be 514 fővel. Ezek az események hiánytalanul betöltik azt az űrt, amit a természetközeli, emberléptékű, mégis profi szervezésű versenyek jelentenek.

Hogyan lehet nevezni hasonló versenyekre?

Ha a kedves olvasó kedvet kapott, az ilyen jellegű terepfutóversenyekre jellemzően a versenynaptárban, egyesületek facebook oldalain, eseménynaptárakban lehet rábukkanni, online nevezési felületen lehet jelentkezni, s nem érdemes sokáig halogatni, mert a nevezési létszám limitált, a versenyek pedig gyorsan betelnek.

Végül – és talán ez a legfontosabb – őszinte köszönet a szervezőknek. Egy ilyen verseny mögött rengeteg munka, felelősség és szeretet van. A pálya kijelölése, biztosítása, az önkéntesek munkája, a biztonság, a hangulat – mind hozzájárul ahhoz, hogy mi futók újra és újra visszatérjünk. Ma nem volt minden ugyanaz, mint máskor — és ezért még nagyobb köszönet feléjük. Tudjuk, mennyi súly van néha egy nap mögött, ezt a súlyt pedig ők vitték, akkor is, amikor egy kicsit másként dobogott a mezőny szíve.

Megtisztelő volt tavalyi győztesként meghívást kapni, és idén is rajthoz állni a Tihany Trail versenyen, mely nemcsak egy futás, hanem élmény, közösség és tanítás volt. A célomat most nem sikerült elérni, de a sport ilyen. Néha felemel, néha megállít, és néha szembesít önmagunkkal. Megmutatja, mennyire törékenyek vagyunk, és közben azt is, milyen erő lakozik bennünk, amikor mégis felállunk és tovább megyünk.

Fotók: Tihany Sport és Szabadidő facebook oldal