Izland a melankólia szigete is
A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.
Útinapló – Izland, a befejező rész
Az első két részben sokat-sokat írtam Izland történelméről és vízeséseiről, hogy miért is nevezik a tüzek és vizek országának. Említettem, hogy a végső részben még kitérek a vizes csodákra, amiket nem szabad kihagyni, ha odautazunk.
Útinapló – Izland – második rész
A naplóm első részében kicsit kitértem Izland történelmére, az ottani életfelfogásra, az ÖKO gondolkodásra és az odautazás lehetőségeire. Most egy kicsit arról írok, hogy milyen volt az én utam oda, lassan 20 év távlatából, felnőtt fejjel visszatekintve.
Útinapló – Izland – első rész
Izland, a szigetország, az állam önmagában, mely egy teljesen más életet és életformát mutat nekünk, megtanít egy más személetre.
Fényből minél többet
A téli hónapok fényhiánya után már mindenki örömmel fogadja a napsütéses tavaszi napokat! Nem véletlenül!