Jelszavaink valának: hit és barátság
- Dátum: 2026.03.23., 16:57
- Vass Attila
Andy Weir (Mentőexpedició) író új könyve nem akármilyen morális és sci-fi kérdéseket boncolgatott. A megfilmesítése nagy költségvetéssel nem is volt kérdés. Ezúttal a kihűlés szélén álló Nap miatti apokalipszist csak a karizmatikus biológus, Grace (Ryan Gosling - Drive, A kaszkadőr, Barbie) vezette kutatással kerülhetjük el, amelynek része egy űrküldetés is, ahol nem akármilyen kalandok és útitárs vár az asztronautákra. Remek sci-fit, találó zenét és igazi vizuális parádét ígért az életigenlő A Hail Mary-küldetés. De hogy a kritikának igaza van és megkaptuk az év legpozitívabb, legcukibb moziélményét, erre nem gondoltunk volna.

Remek kis filmmesével találkozhatunk, amely egészen érdekes konstrukcióval lett megoldva: egyszerre követjük az űrben főhősünk kalandjait, míg a flashbackekkel lassacskán beavatódunk a film in medias res kezdése előtti történéseibe. A frenetikusan visszafogott Sandra Hüller (Egy zuhanás anatómiája, Érdekvédelmi terület) vezette kormányok feletti(?) szervezet igyekszik menteni a menthetőt a Földön, miközben az űrkalandorunk rájön, hogy a messzi távolban még sincs olyan egyedül, mint hitte. Arról, hogy sikerül-e megoldást találni és megmenteni a Föld, valamint egyéb bolygók lakosságát az éhínségtől/fagyhaláltól, elég annyi, hogy ez egy hollywoodi film.
Viszont akármennyire is bele lehet kötni a látottak utolsó harmadának logikájába, igazából a túlszabott, bő 150 perces játékidőt nagyon is lehet élvezni. Ennek két egyértelmű okát találtam az állunk leesését elérő effektek és szivárvány sokszínűségű zenei repertoáron felül. Az egyik, hogy a színészek hiperlazán illeszkednek a látottakba, mindenki igazi telitalálat. A másik még ennél is nyilvánvalóbb, ez pedig a humor. Rég láttunk egy ennyire kedves, vicces celluloid fantáziapiruettet. A Hail Mary-küldetés egyszerre tud egy végtelen nagyszívű tanmese lenni a barátság és az összetartozás erejéről, az ember (átvitt értelemben az emberiség) önmagába vetett hitének erejéről.

A szó legnemesebb értelmében jobb utána élni. Hiszen a démonainkat, félelmeinket mi magunk teremtjük. A megoldás pedig bennünk van minden problémára, ha segítjük egymást. Vettük az üzenetet Grace kapitány. Útra fel: irány a távoli űr és persze a mozi!
Családi dráma a gyilkos árnyékában
Nyomasztó atmoszférájával a Netflix új krimi-thrillere a kilencvenes évek sorozatgyilkos-történeteinek hangulatát idézi meg. James Ashcroft filmje izgalmas szereposztással és lendületes történetvezetéssel kínál szórakoztató kikapcsolódást, még ha akadnak is benne kihasználatlan lehetőségek.
Húsz év után is jól áll neki a Prada
Két évtized után visszatér Miranda Priestly és a Runway szerkesztősége. Az ördög Pradát visel 2. komoly kihívás elé állította az alkotókat, a folytatás azonban méltó módon viszi tovább az első rész örökségét. A film egyszerre épít a jól ismert karakterekre és a nosztalgiára, miközben a megváltozott divat- és médiavilágra is reflektál.
A hősiesség és a kilátástalanság egy helyre vezet
Christopher Nolan nem tud hibázni. A brit-amerikai rendező koncepciói, víziói tűpontosan átjönnek grandiózus filmjeiben. Most sincs másképp, mikor a klasszikus Odüsszeia feldolgozása robban be ellentmondást nem tűrően a mozikba. Hatalmas díszletek, remek filmzene, igazi görög mitikus hangulat és 3 óra játékidő egy olyan históriavilágban, ahol a hősiesség és a kilátástalanság kéz a kézben jár.
Millie Bobby Brown ismét nyomoz
Az Enola Holmes-széria új része ezúttal is a címszereplő lendületes személyiségére és a jól működő karakterdinamikára épít. Bár a történet már nem hat olyan frissnek, mint korábban, a látványos kaland és a szimpatikus szereplők még mindig szórakoztató kikapcsolódást nyújtanak, miközben az alkotók megőrzik az előző filmek hangulatát.
Mamma Mia! – nem lehet ABBAhagyni!
2014 szeptembere óta hódít az ABBA-zenékkel tarkított musical, vagyis a Mamma Mia! a honi műsorrendben, a Madách Színházban. Az idei egyik júniusi előadást élvezhettem végig, és próbáltam megfejteni, hogy az ABBA férfi tagjai által zeneileg írt darab, aminek 1999-ben volt a londoni premierje, miért ilyen népszerű még mindig? Ezek motoszkáltak bennem kérdésként. Az biztos, hogy remek dalokat, könnyed hangulatot ígért egy mesebeli görög sziget díszletei közt. Lássuk milyen ez a 12 éven aluliaknak nem ajánlott, örökzöld musical mai szemmel?