Ezerszínű társadalmi közöny
Válságok egész sora zajlik a szemünk előtt úgy, hogy közben látszólag semmit sem tehetünk ellenük, és van, hogy nem is teszünk. Ráadásul gyakran már nem is nevezzük őket válságnak, mert szinte a mindennapjaink részévé váltak és olyannyira összefüggnek egymással, hogy külön-külön nem is lehet róluk beszélni. Ezek pedig történhetnek mind egyéni, mind társadalmi szinten.
A sehová sem tartozás nyomasztó érzése
Sokszor kérdezhetjük azt magunktól, hogy mi a célunk ebben a világban? Sokszor csak azt érezzük, hogy sodródunk az árral, egyik dologból kezdünk bele a másikba, mindeközben viszont évek telnek el, mi pedig a saját buborékokban éljük a mindennapjainkat. Közben arról álmodozunk, hogy mit kellett volna másképp csinálni, és feltehetjük magunkat a kérdést, hogy hogyan akarjuk leélni az egész életünket?
Most akkor szép legyek vagy okos?
A külső adottságok és az intellektus közül melyiket tartjuk fontosabbnak? Magas fokú intelligenciára, vagy nem mindennapi szépségre törekedjen az, aki másokat le akar nyűgözni? Egyáltalán hogyan befolyásolja e két tényező a másokról alkotott véleményünket?
Érdemes-e beolvadni a tömegbe, csak hogy jó viszonyban légy egy csoporttal?
Az igen hosszú cím igen konkrét, mégis sokak számára égető problémát takar. Aki egy munkahelyen, egy sportegyesületben, zenekarban vagy egy osztályban lévő közösség része, az előbb-utóbb szembesül ilyen kérdésekkel.
Hogyan birkózzunk meg az álmatlansággal?
Mindannyian ismerjük az ágyban hánykolódással és forgolódással töltött éjszakákat, amelyeket gondolatok tömkelege és frusztráció jár át. Legtöbbünk számára ez csak egy ritkán előforduló bosszúság marad, de vannak, akik hosszú időn keresztül küzdenek a problémával.
Február 4.: A rák világnapja
Magyarországon évente az összes haláleset egynegyedéért a rákos megbetegedések felelősek. Az évi 30-33 ezer áldozat a lakosságszámhoz viszonyítva nem csak Európában, de világszinten is a legmagasabbnak számít.