Diószüretre fel!

A Kárpát-medencében is őshonos dió a magyarság egyik legkedveltebb csonthéjas gyümölcse. Felhasználása igen sokrétű, a mai ember nem is hinné, hogy gyakorlatilag minden egyes része jó valamire.

Régen úgy tartották, hogy diófát az ember az unokájának ültet. Szerencsére ma már ez nem így van, miután oltványokat is lehet kapni, amelyek gyorsan szárba szökkennek és pillanatok alatt termőre fordulnak.

A diófa bizony még az embernél is tovább el, akár 100-120 évig is bőséges terméssel áldja meg tulajdonosát. Egy-egy fejlettebb példány négy-nyolcezer diót is adhat egy évben. Hatalmasra is megnőhet a fa, akár 20-40 méter magasra, a lombkoronájának az átmérője elérheti a 8-16 métert is.

De hogy miért éppen a dió e cikknek a témája? Mert elérkezett az idei diószüret ideje. A diófák többségén napokon, heteken belül beérik a csonthéjas termés, és zöld burkukból kibújva a földre pottyannak.

Sokan nem is hinnék, de a dió, pontosabban a diófa és termése nemcsak kiváló táplálék. A diófa minden egyes porcikája felhasználható, a népi gyógyászat, a kozmetika ipar, vagy az asztalosipar is előszeretettel használja.

A dió igen értékes táplálék, gazdag fehérje forrás. Igen sok élelmi rostot tartalmaz, ezenkívül rengeteg magnéziumot, antioxidánst és E-vitamint is. A kutatók már régen bebizonyították, hogy igen magas omega-3 zsírsav tartalma miatt a szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzésére is szolgálhat. Kiváló vértisztító, valamint javítja az érfalak rugalmasságát, csökkenti az erekben a lerakódásokat. Serkenti az agyműködést, érdekes, hogy a termés megpucolva éppen olyan alakot formál, mint az emberi agyvelő.

Persze nemcsak a termést használhatjuk fel. A diókopács, a zöld burok, amiben maga a csonthéjas termés meglapul is nagyon sokféle helyen alkalmazzák. Egy réegben leterítve kiszáríthatjuk, s például felhasználhatjuk barna hajfestéknek, vagy ülőfürdőt is készíthetünk belőle, esetleg olyan főzetet, ami belsőleg használható fel. És ez mire jó? Hát nemes egyszerűséggel mondhatnánk, hogy mindenre. Mert ezt ajánlják az aranyereseknek, vagy a székrekedéstől kínlódóknak. Egyes szembetegségek esetén is remek borogatás, például kötőhártya gyulladáskor, de ezt használják azok is, akik túlzott izzadástól szenvednek.

A diófa levelét is érdemes begyűjteni. Ennek az ideje júniusban van. A diófa levélből készített tea, főzet ugyanis kiváló vérszegénység, étvágytalanság, ekcéma, pattanás, fejtetű, fekély, gombás bőrbetegség esetén is. Fürdőként is alkalmazhajuk, idegnyugtató, lazító hatású, de gyulladáscsökkentő is.

Júnusban, amikor a zöld golyócskák megjelennek a fákon, érdemes néhányat begyűjteni belőlük. A csontos héj még puha, a belseje pedig folyékony. Kiváló a zölddió befőttnek, lekvárnak, sőt pálinkának is.

Jelenleg a legnagyobb diótermelők az Egyesült Államok, Kína, Törökország és Irán. Utóbbi nem véletlenül, hiszen a modern kutatások szerint, mintegy négy ezer évvel ezelőtt a mai Irak és Irán területén találkozott az ember először a diófákkal. Azóta tudatosan szaporítjuk őket. Nálunk is őshonos, a legismertebb spontán termőhelyei Tiszacsécse és Milota vidéke, ahol a Tisza-part mentén sorakoznak a csodálatos diófák.

Fogyaszthatjuk a termést nyersen, pirítva, enyhén pirítva és fűszerezve, mézzel, almával, vagy téli salátákhoz is passzol. Darálva a magyar bejgli egyik legfontosabb alapanyaga, sőt még számos sütemény tökéletes hozzávalója. 

Fotó:
pixabay.com