Minden családban van egy örökség
Sajnos a legkifinomultabb, nyugdíjasokra szakosodó átverések aranykorát éljük. Erről és egy diszfunkcionális család dinamikájáról írt egy remek forgatókönyvet Tasnádi István, de hosszú, hosszú évekig nem talált finanszírozóra, így a Vígszínháznak készített színdarab lett belőle (Apa szeme fénye címmel). Azonban a pszicho-thriller kamaradarab filmként végül 2 hét forgatással, rengeteg kreatív megoldással elkészült és immáron vezeti a honi nézői listákat.

Az erőskezű, de 80 felett már roppant elesett apa szerepében Mucsi Zoltán élete egyik legmarkánsabb alakításával örvendeztet meg minket, pedig tudjuk, hogy rengeteg filmben játszott már. Nem véletlen, hogy a beceneve is „Főnök” a sztoriban. Molnár Áron, Lengyel Tamás ezer éve a Loupe társulatban játszanak együtt és a sok közös munka miatt a dinamikájuk a kissé civakodó testvérpárként hibátlan. A történet alapja, hogy egy huszonéves hölgy (Staub Viktória) rátelepszik az öregúrra, és szép lassan elveszi a pénzét. Kérdés, mit lehet tenni, ha egyszer a történések falkavezére, az idős bácsi úgy érzi, az extrán kapott törődésért, szeretetmorzsákért mindenét is feladná?
Először is a lehúzott redőnyök közt lóhalálában forgatott Örökségen nem látszik a kapkodás legapróbb jele sem. Letisztult, pontos párbeszédek, remek, visszafogott kameramozgást látunk, a kissé színpadias zárt tér még jót is tesz az elmondottaknak. Ahogy felsejlik, hogy a testvérek sem szentek, sőt Lengyel Tamás nyíltan magabiztos karaktere mintha igen gaz játékot is játszana a frissen családi tagságra vágyó új jövevénnyel. A régi sérelmek láttán, a sorok közt olvasva, sokan fogunk kissé kínosan a moziban feszengeni, hiszen minden családnak van egy szellemi hozadéka, kínosabb történetfüzére is, amit cipel magával.

A film abszolút előnye a fogyasztható, másfél órás játékideje mellett, hogy végig fenntartja a figyelmet, sőt még némi humort is felvállal a feszült helyzetek közepette. Az Örökség nem kapkod és nyíltan belemegy olyan tabukba is, mint az öregek életvezetési problémái, a nem várt gyerekek nevelési kálváriái, vagy a családon belüli kivételezések sora.
Elgondolkoztató darabbal van dolgunk, nem hagyja a nézőjét nyugodni. Könnyen ajánlható minden, a megadottaknak megfelelően, 16 éven felüli nézőnek. Kellő bátorság, kiemelkedő színészi játék és kimunkált alkotói koncepció jellemzi. Minden a helyén, irány a mozi.
A férfiak is tudnak magukon nevetni!
Az egykor Bafta (angolok Oscarja) és számos más európai filmdíjat bezsebelő, 1997-es Alul semmi brit-amerikai közismert vígjátékot is elérte a humoros emberdrámák evolúciója, színpadra álmodták. A magyarországi ősbemutatót elkövető Thália Színház még bőszen műsorra tűzi a hat sheffieldi munkanélküli pasi kálváriáját ahogy férfi sztriptízzel próbálnak egy kis pénzt szerezni és egyúttal visszaszerezni önbizalmukat. De vajon a remek alapanyag, a vicces jelenetek, Szabó Győzővel a címszerepben élvezhető-e a mai kor színpadán?
A tomboló csend anatómiája
Csehov Sirálya igazi klasszikus. Régóta finomra hangolja lelkünk az orosz vidék és az egyetemes hétköznapjaink dilemmáira. A roppant tehetséges grúz rendező, David Doiasvili által levezényelt feldolgozása a Vígszínházban emberpróbáló, 16-os karikás, majd három és fél órája hatalmas energiákat mozgat meg, miközben tradicionálisabb vonalvezetőségűnek definiálja magát. Nézzük, mennyire sikerült.
Igazából színdarab
A robotika és a mesterséges intelligencia emberi érzelmi kalandokba keverése hálás téma volt már a 90-es évek végén is. A brit Sir Alan Ayckbourn világsikerű színdarabjának tavaly téli, Pesti Színházbeli magyar bemutatója nem kerülte el a honi műértő színházszeretőket. Az Igazából komédiában egy robot színész pergő öntudatra ébredését követhetjük végig remek karakterekkel, kiváló helyzetkomikai és improvizációs csomagolásban. Igazi csemege, rengeteg ötletes ruhával és díszlettel. A szerelem vajon felülírja a kibervilág törvényeit is?
Brad Pitt és kutyája a túlélésért küzd Alaszka zord vidékén
Egy egykori katona és hűséges németjuhásza egy repülőgép-szerencsétlenség után Alaszka távoli vidékén reked. A civilizációtól elszigetelve, telefon és GPS nélkül kell megtalálniuk a kiutat, miközben a rideg környezet folyamatosan próbára teszi őket.
Big, Bigger...Digger
Alejandro G. Iñárritu (21 Gramm, Babel) egy epikus rendező, nem mellékesen ő volt az első Oscar-jelölt mexikói direktor. Filmjei nem szokványos füzérei az emberi sorsoknak, amelyek szép lassan egy egységes képpé válnak bennünk. Ezúttal egy megaköltségvetéssel és részben saját sztorijával egy maró fekete komédiát/szatírát vázol elénk, ami egyszerre tűnt az elmaszkírozott Tom Cruise-zal (Magnólia, Mission Impossible) az év mozgóképes eseményének, komoly Musk- és Trump-paródiának, valamint a történelem legmeghökkentőbb sci-fijének(?). Lássuk a részleteket.