Menü

Dísznövény és fogyasztható ínyencség

Piacokon ritkán kapni, de ha mégis találunk, azonnal csapjunk le rá, mert nem fogjuk megbánni. A rebarbara különleges zöldségféle, amelynek leginkább a levélnyele, vagyis a zöldes, pirosas szára fogyasztható. Savanykás íze miatt igazi ínyencség.

A rebarbarát ősidők óta ismeri és használja az emberiség. A szakértők úgy kalkulálnak, hogy már mintegy 4500-5000 éve rendszeres tápláléka volt az akkor élőknek. Egy kínai füveskönyvben, ami 2700 esztendős, szintén említést tesznek róla.

A kínaiak elsősorban a gyökértörzséből készített tea miatt kedvelték, pedig zöldes, pirosas színben pompázó szára az igazi finomság. A növény is a kínai, tibeti, mongóliai vidékről származik, itt egyébként negyvennél is több fajtáját ismerik. Európában az 1700-as évektől kezdve terjedt el, már akkor is fontos kereskedelmi cikknek számított.

A rebarbarát az angol és német konyha sokkal többször használja, mint a magyar. Felismerték, hogy bizony a kora tavaszi időszakban a fogyasztása különösen ajánlott – a téli évszak végére a szervezet vitamin raktárai alaposan kiürülnek és minden lehetőséget meg kell ragadni arra, hogy feltöltsük ezeket a tárolókat. A rebarbara erre az egyik legtökéletesebb lehetőség, hiszen igen gazdag A-, C-, valamint B1-, és B2-vitaminban. Az ásványi anyagok tekintetében sok kálciumot, káliumot, vasat, magnéziumot, foszfort és szelént találunk benne.

A napos helyet kedvelő rebarbarát sokan dísznövényként tartják hatalmas, zöld levelei miatt. Azonban gyökérszára és levélnyele miatt inkább fogyasztásra ajánljuk.

A rebarbara a gyomor jó barátja, segíti az emésztést, étvágyjavító, has- és vízhajtó hatású. Valódi gyomorerősítő, erős gyulladás csökkentő, a fogíny és a száj nyálkahártya bántalmait is enyhíti, vér és vesetisztító, pépesítve az aranyeret is gyógyítja.

Tudni érdemes még róla, hogy sok-sok alma-, citrom- és oxálsavat tartalmaz, utóbbi miatt a gyerekeknek, kismamáknak és vesebetegeknek nem is nagyon ajánlatos túl sokat fogyasztaniuk belőle.

A gyöktörzséből kiváló teát készíthetünk, a szárából kompótot, mártást, szószt, pépet, süteményt alkothatunk, de önmagában is jó elrágcsálni. A kifacsart leve pedig nagyszerű bio permetlé, főleg a tetvek ellen.

Fotó:
pixabay.com

A sokoldalú rozmaring

A rozmaringot legtöbbünk a konyhából ismeri, azonban ez a növény igencsak sokszínűen felhasználható. Azon kívül, hogy isteni fűszerként funkcionál húsokhoz, gyógynövényként is nagyon régóta ismert, belsőleg és külsőleg is alkalmazható sokféle egészségügyi probléma esetén.

Melyik sófajta a legegészségesebb?

Bár fontos a szervezetünknek, nagy mennyiségben mégsem ajánlott a fogyasztása. Miért van ez így, és melyik fajta mire való, melyiket érdemes fogyasztani? Nézzük a legegészségesebb sófajtákat!

Mit kell tudni az inozitról?

Az inozit a B-vitaminok csoportjába tartozik, melynek szorongásoldó hatást tulajdonítanak, és egyes vélemények szerint kiváló altatószer is. Szerepe van az idegek ingerület-továbbításában és a zsírok szervezeten belüli transzportjában. Szöveteinkben, például a májban, a vesében glükózból (szénhidrátból) keletkezik. Nagy mennyiségben tárolja a gerincvelő, az az agyfolyadék, az agy, innen erős leterheltség mellett felhasználásra kerül.

Az acerola jótékony hatásai

Számos makro- és mikrotápanyag forrása, biológiailag aktív fitokemikáliákat tartalmaz, fitonutriensekkel és más antioxidánsokkal van tele, ami elegendő ok arra, hogy fogyasztása a napi rutin részévé váljon.
Ne feledjük: ez a gyümölcs harmadik a sorban a legtöbb természetes C-vitamint tartalmazó növények között.

Mit kell tudnunk a B9 vitaminról?

A B9-vitamin egyik formájaként ismert folsav az élelmiszerekben természetesen előforduló folát szintetikus változata. A folsav fontos a szervezet számára, mivel szabályozza az új, egészséges sejtek, köztük az oxigént szállító vörösvértestek létrehozását. A szervezet nem képes folsavat előállítani, ezért az egészséges táplálkozás vagy a B9-vitamint tartalmazó étrend-kiegészítők szedése segíthet megelőzni a vérszegénység kialakulását. Általában az élet vitaminjaként emlegetik.