Parentifikáció – Amikor a gyermek szülő-szerepbe kényszerül
- Dátum: 2015.04.22., 18:38
- család, felelősségvállalás, gyermek, önállóság, önazonosság, parentification, parentifikáció, szülő, szülővé válás, teher
Szakmai berkeken kívül még nem igazán terjedt el ez a kifejezés, amelyet az angol parentification szóból magyarosítottak. Azt az állapotot fémjelzi, amikor a gyerek a családon belül szülői szerepbe kényszerül. Nem is tudjuk, hogy mennyire sok ilyen családi létállapot van, és milyen könnyű beleesni ebbe a csapdába.
Azokra a helyzetekre használják ezt a kifejezést, amikor a kötelességtudó gyermek a családon belül felvesz valamilyen apai, vagy anyai szerepet, ennélfogva nem gyerek-pozícióban él a családban. Gyakorlatilag szinte szülővé válik abban a családban, ahol gyereknek kellene lennie. Az „elszülőiesedés”-nek két fajtáját is meghatározzák: az egyik, amik funkcionális szülői szerepet tölt be a gyermek, gyakorlati tevékenységgel segít, közreműködik a család életében. Például koordinálja a család életét, befizeti a számlákat, neveli a fiatalabb testvéreket. A másik pedig az érzelmi funkció-átvétel, amikor a férj, vagy a feleség helyett a gyermek a szülő bizalmasa, neki mond el mindent, vele osztja meg az élete minden részletét, tőle vár érzelmi támogatást, gyakori esetben a másik szülővel kapcsolatosan is neki panaszkodik.
Általában a legidősebb gyerek kerül ebbe a pozícióba, de az is lehet, hogy ha például az apa, vagy az ő „funkciója” hiányzik, akkor a legnagyobb fiúgyerek, akkor is, ha vannak nővérei. Ha pedig fogyatékos gyermek él a családban, akkor a legidősebb, vagy a leginkább gondoskodó típusú lány veheti fel ezt a szerepet. Mindig a család élethelyzetétől függ, hogy ha előfordul az elszülőiesedés, akkor azt melyik gyermekre testálják rá, vagy melyik vállalja magára.
Ez a helyzet egyébként hétköznapibb, mint azt sokan sejtik. Gyakori ugyanis, hogy a szülő a gyermekétől várja a segítséget, legyen az akár anyagi, akár gondozói, akár lelki segítség. Ha valamelyik szülő nem él, ha a házaspár elvált, vagy rossz a kapcsolatuk, akkor nagyon könnyű belesodródni egy ilyen helyzetbe, ugyanis a szülő örömmel éli meg, ha érzelmi, vagy gyakorlati segítséget kap a nehéz helyzetében. Közben pedig fel sem ismeri, hogy mennyire egészségtelen lehet a gyereket szülői minőségbe emelni.
Az mindenképpen bizonyos, hogy ez komoly hatással lesz a gyerek későbbi életére. Sok esetben a fennálló szituáció akadályozza párkapcsolatainak boldogulásában, hiszen képtelen elengedni a szülőt, vagy valamely családtagot – ha megtenné, pontosan úgy érezne, mintha elhagyná a gyerekét, vagy a házastársát. Egyértelmű, hogy ebben a helyzetben a gyereknek nincs igazi gyerekkora. Ez érzelmi elfojtásokhoz, vagy éppen túlzó érzelmi reakciókhoz, bizonytalan társas kapcsolatokhoz, az önazonosság hiányához vezethet.
Számon tartják azonban előnyét is az elszülőiesedésnek: a gyermek megtanul felelősséget vállalni, önállóan, felnőttként helyt állni az életben. De tudjunk róla, hogy sosem csak az előnyök jelentkeznek… A kérdés pedig az, hogy a gyermeket mennyire gátolja a parentifikáció a saját, önálló életének kialakításában. Hiszen ha egyszer valamiért már felelősséget vállaltunk, azt nem lehet, vagy nem könnyű csak úgy letenni egyik napról a másikra…
Fotó:
pixabay.com
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.