Ön elégedett magával?
- Dátum: 2016.01.07., 11:12
- boldogság, karrier, önbecsülés, önismeret, önmegvalósítás
Sokan most bizonyára a karrierükre gondolnak, számba veszik, hogy milyen sikereket értek el, meddig jutottak el azon a bizonyos társadalmi ranglétrán. Gyakran önmegvalósítás alatt tévesen az önös érdekek hajszolását értjük, és ezzel a negatív személyiségjegyek sorába száműzünk egy olyan tulajdonságot, mely valójában boldogságunk alapja.
Tudományosan bizonyított ugyanis, hogy boldogságunk kulcsa csak részben múlik öröklött tulajdonságainkon és külső körülményeinken. A fennmaradó részben, majdnem fele arányban nyom latba szándékos gondolkodásunk és cselekvésünk. Az önmegvalósításra való képesség nem eleve adott ajándék az élettől, és azért érdemes törekednünk rá tudatosan, mert erőteljesen befolyásolja az élettel való elégedettségünket, illetve boldogságunkat.

De milyen is egy önmegvalósító személy? Fontos jellemzője, hogy nyitott a világra, a jelenben él, életében a spontán gondolatok, érzelmek dominálnak, nem pedig az alakoskodás, illetve mesterkéltség. Összességében az ilyen személyről elmondható, hogy összhangban van a világgal, elfogadó, ugyanakkor autonóm személyiség, aki gyakran él meg csúcsélményeket. Mondhatnánk, hogy ki nem szeretne ezek alapján önmegvalósító személy lenni, de mégis hogyan jutunk el idáig, konkrétabban: mit kell tennünk, hogy ilyen emberré válhassunk mi is?
Nyilván mindenkinek mást kell tennie érte, hiszen azért önmegvalósítás, vagyis saját céljaink követése, megvalósítása. Na, de ez nem is olyan egyszerű. A célok követése alatt ugyanis az egyéni vágyakat, belső motivációkat, terveket kell érteni. Ezek gyakran keverednek olyan külső elvárásokkal, mint egzisztencia, vagyon, hatalom, hírnév mások által fontosnak tekintett célok. Az önmegvalósítás fontos pillére: önmagunk elfogadása, és szeretete. Nyilván az önismeret, önbecsülés sem feltétlenül egyszerű feladat, de törekedhetünk rá, és ezáltal befolyással lehetünk saját boldogságunkra. Az önmegvalósítás lényege, hogy nem külső mérce alapján történik, de annyi mindenképpen elmondható róla általánosan, hogy egyfajta összhang eléréséről van szó. A harmónia csak akkor valósítható meg, ha saját céljainknak és önmagunknak megfelelünk.
Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint
Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.
Amikor a test állandó készenlétben van
Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.