Menü

Mit meg nem tesz egy jó apa...!

Most olvastam egy blogbejegyzésben, hogy a hazai férfiak két tűz között őrlődnek, ha szeretnének jó apák lenni: igyekeznek megmutatkozni magas fokon az apai minőségükben, de ehhez nem kapnak mintát és társadalmi támogatottságot. A magyar embereknek a klasszikusan jó apuka nem elég férfias. Vagy tapasztalhatjuk a másik végletet is, amikor olvadozva csöpögnek az emberek, ha az apuka szülői értekezletre megy, vagy játszótérre, óvodába, satöbbi viszi a gyereket - míg ugyanezen tevékenységek az anyáktól teljesen magától értetődőek. Mindezek kedvéért mesélek a férjemről - legyen ilyen példa is a gyakorlatban -, aki szerintem (is) fantasztikus apa, hátha ezzel segíthetek és minden történet számít.

Rólunk tudni kell, hogy nem klasszikus család vagyunk, én mint mozaikanya (mostohább nevén mostoha :)) vagyok jelen a családban. Nyilván ez a helyzet automatikusan hozza, hogy a férjemnek nagyobb részt kell vállalnia a feladatokból, mint az "átlagos" apukáknak. Ettől függetlenül szerintem bármelyik apa megteheti, hogy kivegye a részét a gyermek körüli tevékenységekből, nem csak az, aki helyzete miatt rá is kényszerül, és az anya kisebb mértékben van (vagy egyáltalán nincs) jelen az életükben.

A korábbi dolgokról, miszerint a férjem anno pelenkázta a gyermekeit, kelt hozzájuk éjszaka, beszoktatta őket az óvodába és hasonlók, nincs első kézből tapasztalatom, de állítólag így volt. Most viszont látom, hogy máig teljes körű szülőszerepben van. Pedig a kihívás adott, hiszen két lányt nevel(ünk).

Gondozás

Az ő számára teljesen természetes, hogy megmossa a gyerek szép lányhaját, megengedi neki a fürdővizet, főz neki ebédet és ellátja, ha beteg, vagy elviszi orvoshoz. Tudja, milyen gyógyszereket érdemes beadni neki, milyen természetes gyógymódokat jó alkalmazni és hogy merre található a lázmérőmeg az ügyelet. Sőt, még a rotavírusból fakadó helyzeteket is kezelte, most ezt részletesebben nem fejteném ki (aki találkozott vele, sajnos tudja).
Elszomorodva olvastam a facebook-on a vicces kiírást, miszerint az anyufluenza olyan anyákat fertőző betegség, mint a normál influenza, csak senkit sem érdekel. Mert ugye anyuka és gyerek gyakran együtt betegek, s mint édesanya ismerőseimtől hallom, az apa nem segít gondozni-ápolni, mert nem tudja, hogyan kell, vagy mert "nem az ő dolga". Örüljünk a családoknak, ahol ez másképp van!

Együtt töltött idő

Férjem nagyon örül, ha a lányaival lehet, és csodálatos módon igyekszik minden percet kihasználni, hogy sok időt tudjanak együtt tölteni. Igen, játszótérre is mennek (megyünk), meg fagyizni, sóbarlangba, túrázni és még sorolhatnám. Ugyanez itthonra is igaz: boldog a közös vacsorák miatt, örvend a filmnézéseknek, képeskönyveket nézeget velük. Minden áldott este altatja őket, amelyből már saját rituáléjuk van.

Iskolai dolgok

Ellenőrzi a bepakolt iskolatáskát, megveszi a tanszereket, na meg persze hozza-viszi őket a suliból, és beöltözteti farsangra a kicsit (a cinikusoknak megjegyzem: jelmezt nem varr :)). Írja és olvassa az üzenőfüzetet, az ellenőrzőt, és mielőtt összekerültünk, szülői értekezletre is ő járt.

Szellemi és lelki élet

Lehet, hogy nagyon sok apukának terhes lenne, hogy "lelkizzen" a gyerekekkel, pedig ez nagyon fontos része a gyereknevelésnek. "Nálunk szerencsére működik" - mondanám, ha hinnék a szerencsében. Ráfoghatjuk erre is, mint sok minden másra, hogy "a nők jobbak ebben", én mégis fontos momentumnak tartom, hogy a gyerekek férfiakkal is tanuljanak meg érzelmi kérdésekről beszélgetni, és a férfi nézőpontot is hallják. Talán pont ezért idegenkednek annyira a lelki dolgoktól a férfiak, és azért bélyegzik ezt "olyan csajos dolog"-nak, mert férfi szemszögből ritkán világítjuk meg ezeket a kérdéseket. De még ha a klasszikus és hagyományos csaláspszichológiához ragaszkodunk, ott is azt vallják, hogy az alapvető emberi értékekről, szellemi kérdésekről nagyon jó, ha az édesapától tanulhat a gyermek. A férjem nyitott rá, hogy bármiről, mondom bármiről beszélgessen a lányaival, és ez alól nem kivétel az érzelmek és a szexualitás sem. Volt olyan kirándulásunk, amikor a hegyről lefelé menet végig a védekezés volt a téma. Mert ugye minek ehhez egy mesterkélt helyzet, mikor a gyerek a fotelhez van szögezve szemtől szemben... Így legalább levezethette a helyzettel járó feszültségét, és mire észbe kapott, már lent volt a hegyről, és tájékozottabb lett a nem kívánt terhességek kapcsán - kiegészítve azokkal az információkkal, ami csak egy férfitől hiteles, miszerint a srácok nem biztos, hogy akarnak védekezni ebben az életkorban, no de a következményeket attól még nem akarják.

Na mielőtt megkoronázzuk a férjemet (akihez nem véletlenül mentem hozzá, szóval szinte azt is megérdemelné :)), azért elmondom, hogy ő sem tökéletes. Sosem tudott például mosni, és ebben segítséget kért akkor is, amikor egyedül nevelte a gyerekeket. Az is jót tesz nekik, hogy itt vagyok, mint mozaikanya, mert vannak olyan lelki mélységek, vagy női dolgok, amikben én tudok jobban segíteni. És ez így teljesen rendben is van. Hiszen lehetnek mindenkinek erősségei és gyengeségei, de nem muszáj ezeket csak férfi és nő, anya és apa minőségekre és szerepekre leosztani.

A cikkben szereplő képek illusztrációk.

Civilizációs betegségeink

A civilizációs betegségek esetében nem a fertőző vagy krónikus betegségekre kell gondolni, mégis mondhatni járványszerűen terjedő egészségügyi problémák. Mitől és hogyan alakulnak ki a civilizációs betegségeink?

Ünnep egyedül, de nem magányosan!

Az ünnepekre minden körülmények között fel kell készülni. Azoknak is, akik tudják, hogy szeretteik körében fogják őket eltölteni, és azoknak is, akik egyedül.

A halál belső ügyünk lett

A modern társadalom nem tud mit kezdeni a halál gondolatával és az erre való készülődéssel. Eltávolítja, elkendőzi a problémát, és még a haldoklónak is hazudik. Az élők számára az elmúlás témaköre, az ezzel kapcsolatos lelki megnyilvánulások egyfajta tabuk lettek. Miközben a médiában mégis egyre gyakrabban jelenik meg a gondolata.

Tippek a téli autózáshoz

Ahogy minden időszaknak, a télnek is megvannak a maga sajátosságai, főleg, ha az útviszonyokat nézzük. Vannak fontos lépések, amiket be kell tartani ahhoz, hogy mindenki biztonságban legyen.

A túlzott perfekcionizmus hátrányai

Manapság egyre nagyobb elvárások szakadnak a nyakunkba, ami néhány embernél azt eredményezheti, hogy túlzottan perfekcionista lesz. Ez károsan hat egyaránt a saját mentális egészségünkre, teljesítményünkre és hosszú távon az emberi kapcsolatainkra is. Ezért fontos tehát felismerni, és tenni ellene!