Menü

Elsősök az iskolában: a gyerek izgul jobban, vagy a szülő?

Mindig nagy izgalom, amikor a gyerek iskolába megy! A készülődés után - iskolatáska, írószerek megvásárlása, íróasztal kialakítása - jön a mélyvíz: átlépni a suli kapuját, és ott maradni, helyt állni... De aggodalomra semmi ok: általában a szülők viselik nehezebben ezt a próbatételt.

Emlékszem, amikor a húgomat vittük első nap az iskolába. Barátságos környezet, kedves osztályfőnök, szimpatikus osztálytársak várták. Nem voltunk nyugtalanok, hiszen belevaló, cserfes kislány volt, aki a bölcsődében és az óvodában is jól beilleszkedett, szeretett társaságban lenni. Szemlélődtem hát, hogy a többi kis elsős miként érzi magát, s ki az, aki majd több támogatásra szorul? De legnagyobb meglepetésemre éppen a mi kis huncutkánk könnyei eredtek el, miközben ott állt abban az édes iskolai egyenruhában.

Hirtelen ledermedtem: ez meg hogy lehetséges? Mit tehetünk érte? Komolyan itt kell hagynunk? A szívem majdnem megszakadt... Utólag azonban már mindent értek. Ez egy bölcs gyermek, s valószínűleg megérezte, hogy most kezdődnek a kötöttségek, a feladatok, amit az ő szabad szelleme sosem kedvelt igazán. A továbbiakban már nem kellett aggódnunk, bátran ment suliba, barátokra talált, és a tanulás terén is rendben voltunk, nem kellett vele ülni a tankönyvek fölött.

Tehát sírás ide vagy oda, kár volt stresszelni, mára bájos emlékekké szelidültek ezek az érzések, és egyetlen nehéz napunk volt. Általában ez a jellemző - a gyerekek már közösséghez szokottak, mire suliba kerülnek, s csak a tanulást kell megszokniuk. E tekintetben pedig nem a kéztördelés, hanem a hasznos tanácsok elsajátítása segít.

Azon szülők, akik ismerik hazánk leghíresebb gyermekpszichológusának, Vekerdy Tamásnak a nézeteit, már tudják, miről beszélek. Íme egy rövid összefoglaló:

- Ne az iskola, a tanulás és a jegyek legyenek a világ közepe, hanem a gyerek! A boldogulásuk nem ezen fog múlni, sokkal inkább olyan készségeken, amiken sokat ronthat, ha rástresszelünk a tanulásra. Ilyenek például a rugalmasság és az önbizalom.

- Tudatosítsuk magunkban, hogy bár lehet, hogy az elsős már ISKOLÁS, és ebből érzékeljük, mennyire megnőtt (még csak most született!), elsősorban még mindig GYEREK. Számára továbbra is a legfejlesztőbb tevékenység a JÁTÉK, nem pedig a TANULÁS.

- A tanuláshoz való érettsége nem azzal érkezik és születik, hogy megkezdődik a tanévnyitó, hanem hosszú hónapok, sőt ÉVEK alatt fejlődik ki. Ha azonban teljesítménykényszerre, maximalizmusra sarkalljuk a tanítókkal kézenfogva, akkor jelentős károkat szenvedhet a személyisége: önbizalma önértékelése csökken. Kimutatták, hogy az iskolai stresszt elszenvedők körében 30-50 éves kor körül jóval gyakoribb a szív- és érrendszeri és egyéb megbetegedés, mint azoknál, akik családja és iskolája rugalmasan és barátságosan állt hozzá a tanuláshoz. Ennyit pedig nem ér, ugye...?

- Bátran segítsünk a gyereknek a házi feladatokban, ha valamit nem, vagy lassan tud megoldani! A délután otthon tölthető idő túl értékes ahhoz, hogy házi feladatokkal és további tanulással tengessük az időt, amit családi körben is megülhetnénk - ami pedig jóval fontosabb a gyermek érzelmi biztonsága szempontjából. Márpedig anélkül nehéz boldog és kiegyensúlyozott jövőbeni felnőttnek lenni!

A fő üzenet tehát, hogy csak nyugodtan, lazán, és akkor a gyermekünk is hasonlóképpen rugalmasan viseli majd a kihívásokat.

Játszani jó!

A kisgyerekek kedvenc elfoglaltsága a játék. Lehet szabadtéri vagy szobai, társas vagy csak egy főre szóló játék, az mindenképp igaz, hogy egyszerre kapcsolja ki és fejleszti a gyerekeket. Igaz lehet ez a felnőttekre?

Miért vannak a terhességi rosszullétek és mit tehetünk ellene?

A várandósság csodálatos dolog, azonban igencsak megnehezítik a reggeli, esti rosszullétek. Nagyon nehéz elvégezni a napi feladatokat, munkába indulni, gyereket ellátni, ha az ember a rosszullétekkel küszködik. Jó esetben 12-16 hét alatt elmúlnak ezek az émelygések, s addig is lehet enyhíteni a tüneteken.

Edzés vagy tanulás: muszáj választani?

Sajnos manapság sok szülő kényszerül választásra a sport és a tanulás között, s végül általában a tanulás felé billen a mérleg. Mondhatni feláldozzák a szellemi tevékenység oltárán a mozgást. Mert a kettő együtt nehezen megy, vagy egyik a másik rovására…
Valóban így van ez?

Etessük okosra a gyereket!

Minden falat étel, melyet beviszünk szervezetünkbe, hozzáad vagy elvesz testünk működéséből. Ha olyat szeretnénk enni, amely az agy működését segíti, a szellemileg támogat, akkor a következőkből pakoljunk a kosarunkba a boltokban, illetve a tányérunkra otthon.

Tökre pénzkidobás II.

Amikor első gyermekünket várjuk, olyan dolgokat is hajlamosak vagyunk megvásárolni, melyekről később bebizonyosodik, hogy teljesen felesleges volt. Egy baba érkezése nagy üzlet. Ne dőljünk be mindennek. „Tökre pénzkidobás” című cikkünk második része következik.