Miért eszünk többet, mint amire szükségünk van?

A túlsúly oka nem csak az, hogy hizlaló ételeket fogyasztunk, hanem az is, hogy jóval többet eszünk, mint amire szükségünk lenne. Ezen a téren a változást nem a gyomrunknál, hanem fejben kell elkezdeni.

A magyar kultúrára jellemző, hogy többet esznek, és többet okostelefonoznak, mint amit a józan ész diktálna. Igaz, nem a képernyőzés a fő oka annak, hogy túl sokat esznek hazánk polgárai, noha hozzáad ez is, ahogy egy korábbi cikkünkben megírtuk.

Vajon milyen okok járulnak hozzá, hogy bőven többet eszünk, mint amit a szervezetünk igényel? Igyekeztünk összeszedni a válaszokat.

Rossz szokásrendszer

A magyaroknak becsípődött, hogy a gyermek akkor egészséges, ha kissé kerek, s hogy noszogatni kell az evésre. Pedig a kicsik – amennyiben még nincsenek elrontva – tudják, hogy milyen mennyiségű ennivalóra van szükségük. A felnőttek elfelejtik beleszámolni azt, hogy a gyereknek sokkal kisebb a gyomra és a mennyiségi igénye. Valamint presztizs-kérdést csinálnak az evésből: „a szakács elismerése, ha sok fogy az ebédből”. Persze örömteli dolog, ha ízlik a főztünk, de a gyerekek néha nem figyelnek oda az ízekre. Az eszük a játékon jár, s elvannak a kis álomvilágukban.

A gyermekkori szocializáció pedig jelentősen befolyásolja, megalapozza az étkezési szokásainkat. Ugyanezeket a hiedelmeket később is tápláljuk. Nem hagyunk ott ételt, mert akkor kárba vész, és sokszor kell szedni, hogy örüljön az, aki főzött. Senki sem gondolja át, hogy mennyivel gyakrabban kell a tűzhely mellé állni, ha feleslegesen degeszre tömjük a családot? :)

Lelki evés

Emberek tömege él azzal a káros szenvedéllyel, amit a túlevés jelent. Csakhogy ez nem olyan látványos, mint a dohányzás, és sokkal elfogadottabb társadalmilag, mint az alkoholizmus. Pedig jelentős egészségügyi kockázatot rejt magában. Akkor miért csináljuk? Lelki okokból. Sokaknak jelent gyógyírt bánat esetén egy csokitorta, sokak hétköznapját színesíti meg a nassolás, ha éppen unatkozik. Tagadhatatlan, hogy az evés boldogságforrás, de szögezzük le: NEM MEGOLDÁS!

Igényesség és tudatosság

Bármilyen felháborító is, nem szabad kihagyni a felsorolásból, hogy a mértéktartáshoz tudatosság szükséges. Ez azt jelenti, hogy nem csak önigazolásokat gyártunk, miszerint „rossz a genetikánk”, meg hogy „úgysem akarunk túl izmosak lenni” (nyugi, nem áll fenn a veszély ezzel a hozzáállással), hanem ténylegesen odafigyelünk. Ahelyett, hogy az orvost, az élelmiszergyártókat és mindenki mást hibáztatunk, felelősséget vállalunk, s megnézzük, hogy mi az, ami rajtunk múlik, mi az, amit mi tehetünk? Igen, ehhez intelligencia kell, s energiabefektetés. Enélkül csak eszünk és eszünk végtelenül, ha pedig nem tetszik, amit a tükörben látunk vagy amit a doki mond nekünk, akkor találunk egy bűnbakot, okot, amire rá lehet fogni a túlsúlyunk okát.

Mit tehetünk?

A változáshoz az evéshez való hozzáállásunkon kell módosítani. Tudatosan szakíthatunk a gyermekkori berögződésekkel, a lelki problémáinkat pedig kezdjük el megoldani, felgöngyölíteni ahelyett, hogy a tányérunkra helyezzük át a problémamegoldást. Vállaljuk fel a felelősséget a testünkért, az egészségünkért!

Néhány apró trükk is segíthet:

- Határozzuk el ELŐRE, hogy mennyit eszünk
- Tudatosítsuk magunkban, hogy a máskor jóllakáshoz szükséges mennyiség nem biztos, hogy a szervezetünk igénye! Amennyiben hozzászokunk a módosított mennyiségekhez, könnyen lehet, hogy a fele is elég lesz…
- Nassoljunk tudatosan! Itt is előre határozzunk meg, hogy mennyit fogyasztunk, és a nassolást ne az étkezések között, hanem helyett ejtsük meg. Ettől persze még figyeljünk oda a megfelelő tápanyagbevitelre, és a nasik minőségére!
- Együnk kisebb tányérból! Lehet, hogy optikai csalódás, de bizony így működik az ember gondolkodása. Olyan ez, mint amikor húsz darab ezressel a pénztárcánkban gazdagabbnak érezzük magunkat, mint egyetlen szál húszezressel.
- Tegyük fel magunknak a kérdést az étkezések előtt: valójában milyen mennyiségű ételre van kifejezetten szükségem? S mantrázhatjuk magunknak azt is, hogy „pontosan annyit eszem, mint amennyit a szervezetem ténylegesen igényel.”

Ne feledjük: ha változtatunk azon, hogy mennyit eszünk, akkor a szervezetünknek és az agyunknak időre lehet szüksége, mire megszokja az új helyzetet. Idővel viszont gyomrunk összeszűkül, és fejben is megszokjuk, meglátjuk, hogy a kevesebb is elég, és a kevesebb néha több… Amint megtapasztaljuk, hogy a mérleg nyelve elindul lefelé, és hogy könnyedebbek vagyunk, máris plusz motivációt kaphatunk.