Együnk elegendő gyümölcsöt a hidegben évszakokban is

Még mindannyiunkban élesen élnek a tavaszi-nyári hónapokban megjelenő, isteni piros gyümölcsök, az eper, a málna és a nyár édes, lédús gyümölcsei, a dinnye, a barack. Ősszel kevesebb gyümölcsféle áll már rendelkezésünkre, a szőlő, a körte, szilva, alma jellegzetes időszaka ez. Télen pedig ezek közül már leginkább csak az alma kapható a különféle déli gyümölcsök mellett.

Tehát egyrészt a lehetőségeink is beszűkültek, másrészt a hűvösebb idő beköszöntével gyakran kevésbé kívánjuk a nyers friss gyümölcsöt, hiszen az is csak hűt minket.

Elsőként tekintsük át a őszi-téli gyümölcspalettát. A hazai gyümölcsök közül legjelentősebb talán a télálló alma, körte, birsalma, naspolya és az olajos magvak, pl. dió, mandula, melyek hivatalos kertészeti megnevezése: héjas gyümölcsök. Az emberek már a déligyümölcsök importjának lehetősége előtt is igyekeztek gondoskodni a megfelelő gyümölcsbevitelről, erre szolgált a pincében kialakított tárolókon kívül a nyár végi befőzés. A nyári gyümölcsöket, barackféléket, bogyósokat lekvárként, befőttként konzerválták, hogy az ínségesebb időkben is változatosan lehessen gyümölcsöt fogyasztani, biztosítva ezzel a megfelelő rost- és vitaminbevitelt. Napjainkban a friss választékot az importból származó déli gyümölcsök, a banán, a kivi, és a citrusfélék (narancs, mandarin, grapefruit, pomelo) és az egyre elterjedtebb gránátalma és datolyaszilva teszik színesebbé. A friss gyümölcsök mellett fagyasztott formában ugyanakkor szinte minden gyümölcs hozzáférhető.

Ha jól esik, igyekezzünk minél többet nyers, friss formában fogyasztani, hiszen így megmarad teljes vitamintartalmuk. A gyümölcsökben található gyümölcscukor gyorsan felszívódik, amit a gyümölcs rosttartalma némiképp csökkent. Főtt, pláne turmixolt (pl. lekvár) formában a rostok összetörése miatt hozzáadott cukor nélkül is igen gyorsan megemelhetik a vércukorszintet. A vitamintartalom megtartásán túl tehát ezért is ajánlatos inkább a friss, vagy frissnek imponáló (fagyasztott) gyümölcsökre helyeznünk a hangsúlyt. A télen oly előszeretettel használt olajos magvak zsírtartalmuknál fogva lassítják a gyümölcscukor felszívódását, és segítik a gyümölcsben található zsíroldékony vitaminok felszívódását is, ezért nem csak gasztronómiai, hanem egészségügyi oka is van a jól ismert alma-dió, stb. kombinációknak. Ha desszertként téli gyümölcssalátát kínálnánk, használjunk hozzá téli, melegítő fűszereket, pl. fahéjat, gyömbért, szegfűszeget, és mindenképp szórjunk rá valamilyen olajos magot, esetleg sült gesztenyét.

Természetesen nem kell csak hideg gyümölcsös desszertekben gondolkoznunk, a hőkezelés ellenére a kompótok, gyümölcsös sütemények is hozzájárulhatnak a gyümölcsbevitelünkhöz. A friss gyümölcsöt keverhetjük salátákba is. Ne idegenkedjünk ettől! Gondoljunk csak bele, hogy a klasszikus cukros-ecetes salátaöntetben is ott a cukor, mint édes összetevő. Az édes íz csak jobban kihozza a többi ízt, főleg ha némi savasságot adó komponens is van a salátában, esetleg a salátaöntetben. Vegyük csak a jól ismert franciasalátát. Az abban lévő alma is kiválóan harmonizál a zöldségekkel, illetve az ecetet is tartalmazó tartár alappal.

A rántott ételekhez a majonézes zöldségsaláták nagyon jól illenek, de sült hús mellé a szokásos káposzta is. Az uborkasalátán kívül kínálhatunk akár narancsos répasalátát is. A rozéra sült kacsamellet kiválóan kiegészíti egy körtés zöldsaláta. Répasaláta esetén a répát tisztítás után gyufaszálnyira vágjuk/reszeljük, a narancsgerezdeket három-négy részre vágjuk. Reszelt citromhéjjal, pár csepp citromlével és kevés őrölt szerecsendióval ízesítve az egészet alaposan keverjük össze, néhány óráig érleljük hűtőben, majd durvára tört dióval tálaljuk. A répát kevésbé kedvelőknek is ízleni fog! Találhatunk azért a hagyományos ételeink között is gyümölcsös köreteket. A Márton-napi libasülthöz a törtburgonya mellett almás párolt káposztát szokás adni, ami szintén nagyon finom. Önmagában vacsorára ez a köret önálló fogásként is kiválóan megállja a helyét.

Nem csak köret, hanem főétel része is lehet gyümölcs. Elsőként itt az édes ebédek juthatnak eszünkbe, mint a szilvás/barackos gombóc, amiket általában gazdag húsos levesek (pl. gulyás, bableves, legényfogó leves, raguleves, stb.) után szokás fogyasztani. Ezt a kiadós bevitelt azért lehetőség szerint ne válasszuk túl sokszor. Jó alternatíva lehet viszont a gyümölcsök hússal való kombinálása. Tudom, hogy ezt a verziót sokan nem kedvelik, hiszen a hagyományos magyar konyhában kevésbé ismertek az ilyen ételek. Emiatt idegenkedünk tőle elsőre, bár a baconbe tekert aszalt szilva például már egyre jobban hódít. Érdekes, hogy a salátaféle helyett a főétel mellé fogyasztott kompót viszont elég elterjedt. Más országokban teljesen bevett gyakorlat különféle gyümölcsökkel dúsítani a húsos főételeket. A kínaiak jól ismert narancsos kacsája az egyik kiváló példa erre. Ők a jin-jang elvnek megfelelően állítják össze ételeiket, ezért egyensúlyozzák ki a sós, savanyú, csípős ételeket is az édesebb gyümölcsökkel.