Menü

Mindennapi, egészséges kenyerünk

Velem is megtörtént már, hogy bementem a boltba és a fehér kenyér helyett- egészségtudatosságból- a teljes kiőrlésű, barnát választottam. Persze jóval borsosabb áron. Mikor, azonban otthon elolvastuk a párommal az összetevők listáját, kiderült, hogy a legnagyobb részt fehér liszt van benne és mutatóba egy kis teljes kiőrlésű, no és persze volt benne kakaó is. Attól volt olyan szép barna. Azóta nem hiszek a „látszat” kenyereknek.

Lehet kapni jó és egészséges kenyeret is, a problémám csak, hogy iszonyatosan drága. Kilója olyan 800-1500 ft között mozog. Persze, néha belefér, de én jobban szeretem, ha tudom, hogy mi van a kenyeremben és mellé még gazdaságos is.

Így kezdtem el kenyeret sütni. Igazából nem nagy ördöngösség és hétvégente egyszer belefér. Miközben más dolgokkal foglalatoskodok, közben egyszer összedobom a kenyértésztát, aztán hagyom kelni, majd ha megint van egy kis szünetem, akkor beteszem sülni. Nem jár nagy pepecseléssel és nem kell sokáig gyúrni se, tökéletesen megsül bármilyen konyhai gáz-, vagy villanytűzhelyben is.

Egy félkilónyi kenyér, vagy zsömle egy egész hétre elég nekem. Ha kimarad, vagy soknak ítéljük, akkor mehet a fagyasztóba szeletelve, aztán pirítóba rakva bármikor felhasználható.

Nézzünk két receptet!

Az első: egy teljes kiőrlésű kenyér cipó.

Hozzávalók: 8. ek. tk. rozsliszt, 8 ek. tk. búzaliszt, fél ek. só, 1 kis pohár tej (1 dl), 1 és ½ pohár víz (1,5 dl) , fél élesztő (20 g), 1 csipet cukor, 4 ek. zabpehely, 2 ek. olaj.

A száraz hozzávalókat összekeverjük, majd a langyos tejbe, egy csipet cukorral felfuttatjuk a friss élesztőt. Ezután mehetnek a nedves hozzávalók a száraz hozzávalókhoz. Összekeverjük, majd legalább fél órát kelesztjük meleg helyen. Ha megkelt, akkor még egyszer átgyúrjuk, ekkor már a kívánt formára formázzuk. Én néha hosszúkásabban csinálom, máskor pedig kör alakú kenyércipót sütök, aminek bevagdosom a tetejét. A formázott tésztát sütőpapíros tepsibe teszem. Hagyom ismét megkelni legalább 15 percig. Ez idő alatt előmelegítem a sütőt és egy laposabb tepsibe egy pohár vizet öntök. Ez a víz, míg melegszik a sütő elpárolog és párás környezet várja a sülni vágyó kenyérkénket.

Mikor letelt az idő a kenyeret kívülről megkenjük csapvízzel (ettől lesz ropogós a héja). Majd készre sütjük. 30-45 perc alatt (attól függ, hogy melyik formát választottuk, ha a tészta térfogata nagyobb, akkor több idő kell neki, hogy átsüljön) készre sül közepesen meleg, kb. 200 fokos sütőben. Akkor jó, ha már érezzük az illatát.

Az egész kenyérben van 1545 kalória, ha 10 szeletre vágjuk, akkor egy szeletben van 154,2 kcal. Amiből 4,55 a fehérje; 24, 69 a ch; 3,36 a zsír.

A második pedig házi „fitt” zsemle lesz.

A hozzávalók: 50 dkg teljes kiőrlésű búza liszt, 1 cs. szárított élesztő, 1 dl tej, 2 dl víz, 1 csipet cukor, 2 tojás, 2 ek. olaj, 1 mokkáskanál só, 5 ek. zabpehely, 1 ek. búzasikér ( el is hagyható). Ebből a mennyiségből nekem 9 zsemle lett. Aminek a tetejét meghintettem napraforgó és szezámmag keverékével.

Itt mindent összekeverhetünk egyszerre, hiszen szárított élesztővel dolgozunk. Majd hagyjuk kelni, legalább fél órát. Én, ezután, kiolajoztam vékonyan egy tepsit, és abba elosztottam a tésztát, egyenletesen. Meghintettem a magokkal, majd kb. fél óra múlva a szintén párás sütőbe toltam. (Most nem kentem meg semmivel. )Ahol kb. fél óra alatt készre sül, 180-200 fokon. Habár zsömléket csináltam, nem bajlódtam azzal, hogy megformázzam őket. Mikor készen lett ,egyszerűen csak kockákra vágtam őket, így is szépen elállt nejlonzacskóban.Ezt, azonban ilyen melegben jobb a hűtő aljában tartani miután kihűlt. Mert ha 2-3 nap alatt nem fogy el, akkor elkezd penészedni.

Az egész tepsi zsömlében van 2321 kcal. Ha csak 9 darabra vágjuk, akkor egyben van 260 kalória. Ebben 9,35 a fehérje; 37,5 a ch; és 5,84 a zsír. De ez emberes adag, vághatjuk tizenkét részre is.

Bonyolultabb elolvasni, mint megcsinálni. Az ára pedig, ahogy láthatjuk max. 150-200 forintból kijön. Azért sokkal jobban hangzik egy kiló kenyérre max 400 ft. Úgy, hogy tudjuk, hogy milyen hozzávalók vannak benne. Nem mondom, hogy ezt a kenyeret és zsömlét ész nélkül lehet falni, de egy nap egy szelet vagy darab belefér a csökkentett kalóriás étrendbe is. Valljuk be, azért jobb egy szendvics így, mint abonettből vagy puffasztott rizsszelet felhasználásával készítve.

Aszalt gyümölcsök télen – ezzel helyettesítsd az idénygyümölcsöket

Igaz, hogy a multik polcai télen is roskadoznak a gyümölcskínálattól, de nem biztos, hogy mindig érdemes az import árut fogyasztani. Remek alternatíva lehet az aszalt gyümölcs.

Az edzőtermi szorongás lélektana

Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.

Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?

A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.

„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?

Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?

Hol éri meg ma lakást venni a pesti élethez?

Lakást venni Budapesten ma már nem pusztán anyagi kérdés, hanem hosszú távú stratégiai döntés. Az ingatlanárak csökkenésével az elmúlt időszak tapasztalatai alapján felesleges számolni, ugyanakkor egyre több fővárosban dolgozó ember kényszerül végiggondolni, hol szeretne tartósan élni. Mit nyer és mit bukik az, aki a belvárost, a külső kerületeket vagy éppen Budapest agglomerációját választja?