Menü

Ne rágd a körmöd! - Avagy kézpanaszok

Ha már annyi millióm lenne, ahányszor ez a mondat elhagyta a számat! És mégis. Újra és újra rá kell, szóljak a kisgyerekeimre, mi több: a középiskolás diákjaimra is!

Nekem műkörmöm van, úgyhogy én könnyű helyzetben vagyok, mert azt véletlenül se akartam rágni soha, de, aki ezzel a rossz szokással küzd, vagy gyermekénél tapasztalja, hogy a keze folyton a szájában van, bizony érdemes elolvasnia, hogy miért kell leszokni a körömrágásról.

A körömrágásról nem csak azért fontos leszokni, mert csúnya viselkedésmód és illetlen, hanem, mert sokféle módon árthatunk vele magunknak. Sokan a köröm melletti bőrt is rágják, ezzel pedig a körömágy érzékeny bőre megsérülhet, teret engedve a baktériumoknak és egyéb kórokozóknak. A begyulladt, piros körömágy, igen fájdalmas tud lenni.

Köztudott, hogy kezünkre, bőrünkre rengeteg baktérium tapad, a gyakori kézmosás ellenére is. Ha rágjuk a körmünket, akkor ezeket a szánkba, majd a szervezetünkbe juttatjuk, ami akár komolyabb gyomorfertőzést is okozhat.

Gyakori probléma: a benőtt köröm. A rágás csak ront a helyzeten, hiszen ettől deformálódhat a körmünk, sokszor olyan mértékben, hogy már csak manikűrös tud rajta segíteni. Másik, elrettentő ok, hogy testünkön lévő pattanásainkat, szemölcseinket a körömrágással a testünk más részeire, akár arcunkra is eljuttathatjuk. Ez is egy újabb ok, hogy feladjuk ezt a rossz szokásunkat. Ugyanez vonatkozik a herpeszre is: az ajak herpesz a körömágy bőrét is megfertőzheti, sőt afféle ördögi kört is kialakíthatunk ezzel.

Jó hír azonban, hogy minderről néhány egyszerű trükkel leszokhatunk.

A gyógyszertárakban, bioboltokban kaphatók kifejezetten a körömrágásról leszoktató ecsetelők, lakkok, melyek színtelenek, azaz férfiak is bátran alkalmazhatják őket. A ragtapaszos módszer is beválhat: egyszerre egy ujjunkat ragtapaszozzuk le, és ha megnőtt alatta a köröm, akkor kell formára reszelni, szép színnel lelakkozni. Ilyenkor már sajnálja az ember lerágni.

Léteznek borzasztó ízű kézkrémek. Ha rendszeresen kenjük a kezünket, majd ezután vesszük a szánkba, biztosan elmegy a kedvünk a körömrágástól.

Sokaknak segít a rendszeres manikűr, a lakkozás és a műköröm, ezek is sikerrel leszoktatják viselőjét a rágásról. A stressz levezetésére - körömrágás helyett - pedig jót tehet a rágózás, vagy egy maroklabda.

Körmünk sokat elárul rólunk, ám ha nem is rágjuk a körmünket, akkor is érdemes megfigyelni az árulkodó jeleket. Ha laikusként ránézek a fiaim körmeire, legfeljebb annyit állapítok meg hangosan, hogy "Megint le kéne vágnom!", vagy, hogy "Megint a fél homokozót hazahoztuk az oviból!" a körmeik alatt ( a másik felét pedig a cipőikben). Azonban a körmeink állapotából sok minden kiolvasható, a rossz táplálkozástól a stresszen át a veseproblémákig.

Több mint 30 különböző jelet azonosítottak már, amelyek egészségügyi problémákra utalhatnak, nyolc jelre azonban feltétlenül érdemes figyelni, s orvosnak megmutatni.

  • A tüdőtágulás vagy pár egyéb tüdőbetegség esetében, gyakran alakulnak ki úgynevezett dobverőujjak. Ilyenkor a kéz- vagy lábujjak végei megnagyobbodnak.
  • Kis gödrök vagy bemélyedések a köröm felületén az ízületi gyulladás vagy az ekcéma jele lehet.
  • A rosszul táplálkozó, vitaminhiányos emberek egészségi állapotát a körmük is mutatja, amely vékonyabb, mint a normális és valószínűleg töredezik.
  • A körmön megjelenő vízszintes vonalak, a fizikai stresszel vannak kapcsolatban, de előfordulhat más betegségek, sérülések után, illetve a súlyos alultápláltság esetében is.
  • A függőleges vonalak általában nem jeleznek semmi különöset. Vannak, akik erre ,genetikailag sokkal hajlamosabbak.
  • Azoknak az embereknek egy részénél, akik vashiányosak, a körmök "kanálszerűen", azaz homorú formában kezdenek el növekedni.
  • Vese- és a májproblémák is jelentkezhetnek a körmökön, ekkor a köröm egyik része fehér, a másik pedig sötét, vagy rózsaszínű lehet.

A legtöbb körömbetegségnek sokszor lelki eredetű háttere van, a körömrágás oka is nagyon gyakran ilyen. Lelki sérüléseink körmünkre égnek, és nyomot hagynak. Azonban a megoldás kulcsa is, csak a mi kezünkben van.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.

Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései

Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.

Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké

Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.