Menü

Ne rágd a körmöd! - Avagy kézpanaszok

Ha már annyi millióm lenne, ahányszor ez a mondat elhagyta a számat! És mégis. Újra és újra rá kell, szóljak a kisgyerekeimre, mi több: a középiskolás diákjaimra is!

Nekem műkörmöm van, úgyhogy én könnyű helyzetben vagyok, mert azt véletlenül se akartam rágni soha, de, aki ezzel a rossz szokással küzd, vagy gyermekénél tapasztalja, hogy a keze folyton a szájában van, bizony érdemes elolvasnia, hogy miért kell leszokni a körömrágásról.

A körömrágásról nem csak azért fontos leszokni, mert csúnya viselkedésmód és illetlen, hanem, mert sokféle módon árthatunk vele magunknak. Sokan a köröm melletti bőrt is rágják, ezzel pedig a körömágy érzékeny bőre megsérülhet, teret engedve a baktériumoknak és egyéb kórokozóknak. A begyulladt, piros körömágy, igen fájdalmas tud lenni.

Köztudott, hogy kezünkre, bőrünkre rengeteg baktérium tapad, a gyakori kézmosás ellenére is. Ha rágjuk a körmünket, akkor ezeket a szánkba, majd a szervezetünkbe juttatjuk, ami akár komolyabb gyomorfertőzést is okozhat.

Gyakori probléma: a benőtt köröm. A rágás csak ront a helyzeten, hiszen ettől deformálódhat a körmünk, sokszor olyan mértékben, hogy már csak manikűrös tud rajta segíteni. Másik, elrettentő ok, hogy testünkön lévő pattanásainkat, szemölcseinket a körömrágással a testünk más részeire, akár arcunkra is eljuttathatjuk. Ez is egy újabb ok, hogy feladjuk ezt a rossz szokásunkat. Ugyanez vonatkozik a herpeszre is: az ajak herpesz a körömágy bőrét is megfertőzheti, sőt afféle ördögi kört is kialakíthatunk ezzel.

Jó hír azonban, hogy minderről néhány egyszerű trükkel leszokhatunk.

A gyógyszertárakban, bioboltokban kaphatók kifejezetten a körömrágásról leszoktató ecsetelők, lakkok, melyek színtelenek, azaz férfiak is bátran alkalmazhatják őket. A ragtapaszos módszer is beválhat: egyszerre egy ujjunkat ragtapaszozzuk le, és ha megnőtt alatta a köröm, akkor kell formára reszelni, szép színnel lelakkozni. Ilyenkor már sajnálja az ember lerágni.

Léteznek borzasztó ízű kézkrémek. Ha rendszeresen kenjük a kezünket, majd ezután vesszük a szánkba, biztosan elmegy a kedvünk a körömrágástól.

Sokaknak segít a rendszeres manikűr, a lakkozás és a műköröm, ezek is sikerrel leszoktatják viselőjét a rágásról. A stressz levezetésére - körömrágás helyett - pedig jót tehet a rágózás, vagy egy maroklabda.

Körmünk sokat elárul rólunk, ám ha nem is rágjuk a körmünket, akkor is érdemes megfigyelni az árulkodó jeleket. Ha laikusként ránézek a fiaim körmeire, legfeljebb annyit állapítok meg hangosan, hogy "Megint le kéne vágnom!", vagy, hogy "Megint a fél homokozót hazahoztuk az oviból!" a körmeik alatt ( a másik felét pedig a cipőikben). Azonban a körmeink állapotából sok minden kiolvasható, a rossz táplálkozástól a stresszen át a veseproblémákig.

Több mint 30 különböző jelet azonosítottak már, amelyek egészségügyi problémákra utalhatnak, nyolc jelre azonban feltétlenül érdemes figyelni, s orvosnak megmutatni.

  • A tüdőtágulás vagy pár egyéb tüdőbetegség esetében, gyakran alakulnak ki úgynevezett dobverőujjak. Ilyenkor a kéz- vagy lábujjak végei megnagyobbodnak.
  • Kis gödrök vagy bemélyedések a köröm felületén az ízületi gyulladás vagy az ekcéma jele lehet.
  • A rosszul táplálkozó, vitaminhiányos emberek egészségi állapotát a körmük is mutatja, amely vékonyabb, mint a normális és valószínűleg töredezik.
  • A körmön megjelenő vízszintes vonalak, a fizikai stresszel vannak kapcsolatban, de előfordulhat más betegségek, sérülések után, illetve a súlyos alultápláltság esetében is.
  • A függőleges vonalak általában nem jeleznek semmi különöset. Vannak, akik erre ,genetikailag sokkal hajlamosabbak.
  • Azoknak az embereknek egy részénél, akik vashiányosak, a körmök "kanálszerűen", azaz homorú formában kezdenek el növekedni.
  • Vese- és a májproblémák is jelentkezhetnek a körmökön, ekkor a köröm egyik része fehér, a másik pedig sötét, vagy rózsaszínű lehet.

A legtöbb körömbetegségnek sokszor lelki eredetű háttere van, a körömrágás oka is nagyon gyakran ilyen. Lelki sérüléseink körmünkre égnek, és nyomot hagynak. Azonban a megoldás kulcsa is, csak a mi kezünkben van.

Meghízás és a szociális szorongás kapcsolata

A meghízás nemcsak fizikai, hanem lelki és társas következményekkel is járhat. Bár önmagában a túlsúly nem okoz automatikusan szociális szorongást, sok embernél hozzájárulhat annak kialakulásához vagy felerősödéséhez. A testkép megváltozása, a negatív társadalmi visszajelzések és az önbizalom csökkenése egyaránt szerepet játszhatnak ebben.

A humor gyógyító ereje

A humor az emberi élet egyik legkülönlegesebb ajándéka. Egy őszinte nevetés képes feloldani a feszültséget, javítani a hangulatot, közelebb hozni egymáshoz az embereket, és még az egészségünkre is kedvező hatással lehet. Bár a humor nem helyettesíti az orvosi kezelést, egyre több kutatás igazolja, hogy fontos szerepet játszik a testi és lelki jóllét megőrzésében. Nem véletlen, hogy a nevetést gyakran a „legjobb gyógyszerként” emlegetik.

Diszfunkcionális család árnyékában

A család az első és legfontosabb közeg, amelyben az ember megtanulja a szeretet, a bizalom, a kommunikáció és az együttműködés alapjait. Ideális esetben a család biztonságot, elfogadást és érzelmi támaszt nyújt tagjai számára. Előfordul azonban, hogy a családi működés tartósan egészségtelenné válik, és nem képes megfelelően betölteni ezeket a feladatait. Ezt nevezzük diszfunkcionális családnak.

A belső béke nem luxus, hanem tudatos döntés

Sokáig azt hisszük, hogy akkor vagyunk jó emberek, ha mindig mindenki rendelkezésére állunk. Azonnal válaszolunk az üzenetekre, megpróbálunk minden konfliktust elsimítani, újabb és újabb esélyeket adunk azoknak, akik korábban már csalódást okoztak, és gyakran saját igényeinket tesszük az utolsó helyre.

Hogyan szabaduljunk ki a túlgondolás csapdájából?

A rohanó hétköznapokban sokan tapasztalják, hogy egy-egy döntés, beszélgetés vagy váratlan helyzet után órákig, sőt akár napokig is ugyanazokon a gondolatokon rágódnak. Vajon jól fogalmaztam? Mit gondolhatott rólam a másik? Mi lesz, ha rosszul döntök? Ezek az ismétlődő kérdések szinte észrevétlenül veszik át az irányítást a gondolataink felett.