Menü

Ne rágd a körmöd! - Avagy kézpanaszok

Ha már annyi millióm lenne, ahányszor ez a mondat elhagyta a számat! És mégis. Újra és újra rá kell, szóljak a kisgyerekeimre, mi több: a középiskolás diákjaimra is!

Nekem műkörmöm van, úgyhogy én könnyű helyzetben vagyok, mert azt véletlenül se akartam rágni soha, de, aki ezzel a rossz szokással küzd, vagy gyermekénél tapasztalja, hogy a keze folyton a szájában van, bizony érdemes elolvasnia, hogy miért kell leszokni a körömrágásról.

A körömrágásról nem csak azért fontos leszokni, mert csúnya viselkedésmód és illetlen, hanem, mert sokféle módon árthatunk vele magunknak. Sokan a köröm melletti bőrt is rágják, ezzel pedig a körömágy érzékeny bőre megsérülhet, teret engedve a baktériumoknak és egyéb kórokozóknak. A begyulladt, piros körömágy, igen fájdalmas tud lenni.

Köztudott, hogy kezünkre, bőrünkre rengeteg baktérium tapad, a gyakori kézmosás ellenére is. Ha rágjuk a körmünket, akkor ezeket a szánkba, majd a szervezetünkbe juttatjuk, ami akár komolyabb gyomorfertőzést is okozhat.

Gyakori probléma: a benőtt köröm. A rágás csak ront a helyzeten, hiszen ettől deformálódhat a körmünk, sokszor olyan mértékben, hogy már csak manikűrös tud rajta segíteni. Másik, elrettentő ok, hogy testünkön lévő pattanásainkat, szemölcseinket a körömrágással a testünk más részeire, akár arcunkra is eljuttathatjuk. Ez is egy újabb ok, hogy feladjuk ezt a rossz szokásunkat. Ugyanez vonatkozik a herpeszre is: az ajak herpesz a körömágy bőrét is megfertőzheti, sőt afféle ördögi kört is kialakíthatunk ezzel.

Jó hír azonban, hogy minderről néhány egyszerű trükkel leszokhatunk.

A gyógyszertárakban, bioboltokban kaphatók kifejezetten a körömrágásról leszoktató ecsetelők, lakkok, melyek színtelenek, azaz férfiak is bátran alkalmazhatják őket. A ragtapaszos módszer is beválhat: egyszerre egy ujjunkat ragtapaszozzuk le, és ha megnőtt alatta a köröm, akkor kell formára reszelni, szép színnel lelakkozni. Ilyenkor már sajnálja az ember lerágni.

Léteznek borzasztó ízű kézkrémek. Ha rendszeresen kenjük a kezünket, majd ezután vesszük a szánkba, biztosan elmegy a kedvünk a körömrágástól.

Sokaknak segít a rendszeres manikűr, a lakkozás és a műköröm, ezek is sikerrel leszoktatják viselőjét a rágásról. A stressz levezetésére - körömrágás helyett - pedig jót tehet a rágózás, vagy egy maroklabda.

Körmünk sokat elárul rólunk, ám ha nem is rágjuk a körmünket, akkor is érdemes megfigyelni az árulkodó jeleket. Ha laikusként ránézek a fiaim körmeire, legfeljebb annyit állapítok meg hangosan, hogy "Megint le kéne vágnom!", vagy, hogy "Megint a fél homokozót hazahoztuk az oviból!" a körmeik alatt ( a másik felét pedig a cipőikben). Azonban a körmeink állapotából sok minden kiolvasható, a rossz táplálkozástól a stresszen át a veseproblémákig.

Több mint 30 különböző jelet azonosítottak már, amelyek egészségügyi problémákra utalhatnak, nyolc jelre azonban feltétlenül érdemes figyelni, s orvosnak megmutatni.

  • A tüdőtágulás vagy pár egyéb tüdőbetegség esetében, gyakran alakulnak ki úgynevezett dobverőujjak. Ilyenkor a kéz- vagy lábujjak végei megnagyobbodnak.
  • Kis gödrök vagy bemélyedések a köröm felületén az ízületi gyulladás vagy az ekcéma jele lehet.
  • A rosszul táplálkozó, vitaminhiányos emberek egészségi állapotát a körmük is mutatja, amely vékonyabb, mint a normális és valószínűleg töredezik.
  • A körmön megjelenő vízszintes vonalak, a fizikai stresszel vannak kapcsolatban, de előfordulhat más betegségek, sérülések után, illetve a súlyos alultápláltság esetében is.
  • A függőleges vonalak általában nem jeleznek semmi különöset. Vannak, akik erre ,genetikailag sokkal hajlamosabbak.
  • Azoknak az embereknek egy részénél, akik vashiányosak, a körmök "kanálszerűen", azaz homorú formában kezdenek el növekedni.
  • Vese- és a májproblémák is jelentkezhetnek a körmökön, ekkor a köröm egyik része fehér, a másik pedig sötét, vagy rózsaszínű lehet.

A legtöbb körömbetegségnek sokszor lelki eredetű háttere van, a körömrágás oka is nagyon gyakran ilyen. Lelki sérüléseink körmünkre égnek, és nyomot hagynak. Azonban a megoldás kulcsa is, csak a mi kezünkben van.

Miért félünk mindattól, ami örömet hoz az életünkbe?

A legtöbbünk cipel valamilyen sérelmet, problémát a múltjából. Sokszor fel sem tűnik, hogy a döntéseinket egy régi, magunkban felépített élethelyzet irányítja, amely már ténylegesen nem rólunk szól. A mindennapi helyzetek során emiatt lépünk hátrébb mindattól, ami valaha boldoggá tett, csak hogy ne kelljen újra megélni azt a fájdalmat, amit a kudarc jelentett.

Az Asperger- szindróma jellemzői

Az Asperger-szindróma az autizmus spektrum egyik formája, amelyet hagyományosan a magasabb intellektuális képességek, a megőrzött nyelvi fejlődés és a szociális-kommunikációs nehézségek sajátos kombinációja jellemez. Bár a diagnosztikai rendszerek ma már hivatalosan nem különítik el az Asperger-szindrómát az autizmus spektrumzavar többi formájától, a fogalom tovább él a köztudatban, és sok ember számára fontos identitási és önértési keretet ad.

Természetes feszültségoldó technikák a mindennapokban

A modern élet állandó rohanása könnyen vezet krónikus feszültséghez, amely hosszú távon testi és lelki problémákat okozhat. A stressz önmagában nem ellenség, hiszen kis mennyiségben motiváló erőt jelenthet, ám ha tartósan fennáll, a szervezet kimerül. A feszültségoldás ezért nem luxus, hanem alapvető szükséglet.

Sajátszabályos gyerekek – hogyan értsük meg őket

Minden gyerek más, még a családon belüli gyermekek sem ugyanolyanok, hiába kapják ugyanazt a nevelést. Nézzük, milyenek a sajátszabályos gyerekek.

Alkalmazkodási zavar – a túlterheltség láthatatlan terhe

Az alkalmazkodási zavar olyan lelkiállapot, amely akkor jelentkezik, amikor az embert érő stressz meghaladja a megküzdési képességeit. Bár mindenki találkozik nehéz élethelyzetekkel, vannak időszakok, amikor a változások túl gyorsan, túl intenzíven vagy éppen túl hosszú ideig következnek be. Ilyenkor az érzelmek, a gondolkodás és a viselkedés is kibillenhet az egyensúlyából. A jelenséget gyakran félreértik, pedig nem gyengeség, hanem egy teljesen érthető emberi válasz a túlzott megterhelésre.