Nagyító alatt a tiltott gyümölcs: a tanár-diák viszonyok II. – A tanár
- Dátum: 2019.02.02., 08:25
- Varga Ágnes Kata
- barátság, büntetés, diák, elme, erkölcs, felnőtt, fiatal, fiatalkor, fiú, határ, jog, kamasz, kapcsolat, kérdés, lány, lélek, lélektan, önbecsülés, önértékelés, őszinteség, psziché, pszichológia, szándék, személy, szerelem, tanács, tanár, tekintély, tény, törvény, viszony, vonzalom
Ezt a bizonyos lélektani határt nem átlépni szinte lehetetlen, nem csupán a fiatal tanároknak, de az idősebbeknek is. Fontos a tanulókkal kialakított jó kapcsolat, és ezt sokan barátkozás révén érik el. De ki hibáztathatja a tanárokat ezért? Hiszen nem vagyunk gépek. Érzéseink vannak, amelyeket olykor a külső világ helytelennek tart. De mi van akkor, ha a lehető legsúlyosabb szabályt szegjük meg? Viszonyt vagy kapcsolatot folytatni bármilyen diákunkkal, akit rosszabb esetben értékelnünk, osztályoznunk is kell, ellenkezik bármilyen iskolai szabályzattal. Ezzel mindenki tisztában van. Akkor milyen okból vállaljuk be mégis?

Kalandvágyból? Hiszen kalandot bárhol találunk. Ahogy pozitív visszacsatolást is kaphatunk mástól. Csakhogy minden diák egy csiszolatlan gyémánt. Energiát fektetünk abba, hogy formáljuk, alakítsuk őket. És minden egyes mozzanatuk a mi munkánkat tükrözi egy kicsit. Ezért a viselkedésük a legjobb visszajelzés arra, hogy milyen munkát végzünk. És minél pozitívabb reakciókat kapunk tőlük, annál jobb lesz az önbecsülésünk. Ezért előfordulhat, hogy egy-egy tanulóban inkább önmagunk tükörképét szeretjük, és ez vezet a téves érzésekhez. Fontos tehát, hogy a helyes önértékelésünk meglegyen, így a félreértések elkerülhetőek.
De mi van akkor, ha valós szerelem jön létre köztünk és egy diák között? Leplezni kell? Titkolni? Vagy jobb felvállalni? Nos, egyik sem igazán jó megoldás. A leplezés olyan, mint önmagunk becsapása. A titkolózás pedig általában nem vezet semmi jóra. Előbb-utóbb kiderül, és csak még nagyobb baj lesz belőle. A felvállalás pedig azonnal magunkra vonja a külvilág figyelmét és rosszallását. Tehát kezdjük az elején.
Miért gondolod, hogy egy diákodtól megkaphatod azt az iskolán kívül, ami az életed egyensúlyához szükséges? Hiszen tudod, hogy ő még fiatal, és nem gyakorlott ilyen kérdésekben. A világ szemében viszont egyértelműen te leszel a vétkes fél. Elcsavarni egy kamasz fejét nem nagy dicsőség, legalábbis az emberek nagy része szerint. És a szerelmed szülei pont ugyanígy fogják gondolni. Azzal, hogy kapcsolatba kezdesz egy diákkal, a fiatal éveinek meghatározó alakja leszel, és ezzel egy életre tévútra viheted. És ez nemcsak őt veszélyezteti. A jó híredet, az állásodat és a megítélésedet is. És mégis mi a garancia arra, hogy egy jó pár évvel fiatalabb fiú vagy lány melletted marad azután is, hogy már nem leszel a szemében elérhetetlen, megközelíthetetlen, lenyűgöző és mindenható? Amint a párja leszel, a tanársággal járó vonzó tulajdonságok köddé válnak, és elveszíted a vonzerődet, amit a pedagógus mivoltod kölcsönzött neked. Mennyire lehetsz biztos abban, hogy még így is ugyanannyit érsz a diákod szemében?

Érdemes ezeket magadban, hosszabb időn keresztül végiggondolni. Ugyanis, ha egyszer lépsz, onnan nincs visszaút. Ha mégis mellette döntesz, tudnod kell, hogy akár jogi következményekben is érintett lehetsz, akkor is, ha teljesen ártatlan vagy. A törvény mindig a gyengébbet védi, aki ebben az esetben a tanuló lesz. A törvény olyannak látja a fiatalkorút, mint egy önálló döntésre nem képes, befolyásolható személy. És ebben az esetben te az vagy, aki kihasználja ezt a bizonytalanságot. A törvény szemében te kihasználod őt, és ezek a száraz tények. Mindegy a szándékod, mindegy, mit érzel, nem számítanak az ő szándékai és érzései sem. Nem vagytok egyenlők. Így, sajnálatos módon, nincs mit tenned, mint várni. Várni addig, míg mindez a törvény előtt is megállja a helyét. Míg kapcsolatba kezdhetsz úgy a kiválasztott személlyel, hogy az nem von maga után büntetést. A megbélyegzéstől magadat és őt is meg kell védened, de akár hiszed, akár nem, főképp magadat. Soha ne felejtsd el, hogy ebben az esetben te irányítasz, és ezt az irányítást NEM adhatod ki a kezedből! Az erkölcsök és szándékok ellenőrizhetetlenek, de a cselekedetek nem.
Ne feledd, a tanár-diák viszony mindig tilos lesz a külvilág szemében, még akkor is, ha ártalmatlan érzések alakítják azt ki. Ezért nagyon fontos, hogy következetes légy, őszintén beszélj a szerelmeddel, és szem előtt tartsd mindkettőtök érdekeit, bármilyen nehéz is.
Varga Ágnes Kata
A karácsony üzenete a rohanó világban
A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.
Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében
A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat
Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít
Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”
Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben
Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.
Fájnak a vállaid? – ezt üzeni a lelked!
A vállaink fájdalma gyakori panasz, sokszor csak egy rossz tartás okozhatja, de mi van akkor, ha más áll a háttérben? A lelki gondok sok esetben a vállainkon landolnak.