Nagyító alatt a tiltott gyümölcs: a tanár-diák viszonyok II. – A tanár
- Dátum: 2019.02.02., 08:25
- Varga Ágnes Kata
- barátság, büntetés, diák, elme, erkölcs, felnőtt, fiatal, fiatalkor, fiú, határ, jog, kamasz, kapcsolat, kérdés, lány, lélek, lélektan, önbecsülés, önértékelés, őszinteség, psziché, pszichológia, szándék, személy, szerelem, tanács, tanár, tekintély, tény, törvény, viszony, vonzalom
Ezt a bizonyos lélektani határt nem átlépni szinte lehetetlen, nem csupán a fiatal tanároknak, de az idősebbeknek is. Fontos a tanulókkal kialakított jó kapcsolat, és ezt sokan barátkozás révén érik el. De ki hibáztathatja a tanárokat ezért? Hiszen nem vagyunk gépek. Érzéseink vannak, amelyeket olykor a külső világ helytelennek tart. De mi van akkor, ha a lehető legsúlyosabb szabályt szegjük meg? Viszonyt vagy kapcsolatot folytatni bármilyen diákunkkal, akit rosszabb esetben értékelnünk, osztályoznunk is kell, ellenkezik bármilyen iskolai szabályzattal. Ezzel mindenki tisztában van. Akkor milyen okból vállaljuk be mégis?

Kalandvágyból? Hiszen kalandot bárhol találunk. Ahogy pozitív visszacsatolást is kaphatunk mástól. Csakhogy minden diák egy csiszolatlan gyémánt. Energiát fektetünk abba, hogy formáljuk, alakítsuk őket. És minden egyes mozzanatuk a mi munkánkat tükrözi egy kicsit. Ezért a viselkedésük a legjobb visszajelzés arra, hogy milyen munkát végzünk. És minél pozitívabb reakciókat kapunk tőlük, annál jobb lesz az önbecsülésünk. Ezért előfordulhat, hogy egy-egy tanulóban inkább önmagunk tükörképét szeretjük, és ez vezet a téves érzésekhez. Fontos tehát, hogy a helyes önértékelésünk meglegyen, így a félreértések elkerülhetőek.
De mi van akkor, ha valós szerelem jön létre köztünk és egy diák között? Leplezni kell? Titkolni? Vagy jobb felvállalni? Nos, egyik sem igazán jó megoldás. A leplezés olyan, mint önmagunk becsapása. A titkolózás pedig általában nem vezet semmi jóra. Előbb-utóbb kiderül, és csak még nagyobb baj lesz belőle. A felvállalás pedig azonnal magunkra vonja a külvilág figyelmét és rosszallását. Tehát kezdjük az elején.
Miért gondolod, hogy egy diákodtól megkaphatod azt az iskolán kívül, ami az életed egyensúlyához szükséges? Hiszen tudod, hogy ő még fiatal, és nem gyakorlott ilyen kérdésekben. A világ szemében viszont egyértelműen te leszel a vétkes fél. Elcsavarni egy kamasz fejét nem nagy dicsőség, legalábbis az emberek nagy része szerint. És a szerelmed szülei pont ugyanígy fogják gondolni. Azzal, hogy kapcsolatba kezdesz egy diákkal, a fiatal éveinek meghatározó alakja leszel, és ezzel egy életre tévútra viheted. És ez nemcsak őt veszélyezteti. A jó híredet, az állásodat és a megítélésedet is. És mégis mi a garancia arra, hogy egy jó pár évvel fiatalabb fiú vagy lány melletted marad azután is, hogy már nem leszel a szemében elérhetetlen, megközelíthetetlen, lenyűgöző és mindenható? Amint a párja leszel, a tanársággal járó vonzó tulajdonságok köddé válnak, és elveszíted a vonzerődet, amit a pedagógus mivoltod kölcsönzött neked. Mennyire lehetsz biztos abban, hogy még így is ugyanannyit érsz a diákod szemében?

Érdemes ezeket magadban, hosszabb időn keresztül végiggondolni. Ugyanis, ha egyszer lépsz, onnan nincs visszaút. Ha mégis mellette döntesz, tudnod kell, hogy akár jogi következményekben is érintett lehetsz, akkor is, ha teljesen ártatlan vagy. A törvény mindig a gyengébbet védi, aki ebben az esetben a tanuló lesz. A törvény olyannak látja a fiatalkorút, mint egy önálló döntésre nem képes, befolyásolható személy. És ebben az esetben te az vagy, aki kihasználja ezt a bizonytalanságot. A törvény szemében te kihasználod őt, és ezek a száraz tények. Mindegy a szándékod, mindegy, mit érzel, nem számítanak az ő szándékai és érzései sem. Nem vagytok egyenlők. Így, sajnálatos módon, nincs mit tenned, mint várni. Várni addig, míg mindez a törvény előtt is megállja a helyét. Míg kapcsolatba kezdhetsz úgy a kiválasztott személlyel, hogy az nem von maga után büntetést. A megbélyegzéstől magadat és őt is meg kell védened, de akár hiszed, akár nem, főképp magadat. Soha ne felejtsd el, hogy ebben az esetben te irányítasz, és ezt az irányítást NEM adhatod ki a kezedből! Az erkölcsök és szándékok ellenőrizhetetlenek, de a cselekedetek nem.
Ne feledd, a tanár-diák viszony mindig tilos lesz a külvilág szemében, még akkor is, ha ártalmatlan érzések alakítják azt ki. Ezért nagyon fontos, hogy következetes légy, őszintén beszélj a szerelmeddel, és szem előtt tartsd mindkettőtök érdekeit, bármilyen nehéz is.
Varga Ágnes Kata
Túl sok veszekedés egy párkapcsolatban – Mi áll az állandó konfliktusok hátterében?
A párkapcsolatok természetes velejárói a nézeteltérések, hiszen két különböző személyiség, eltérő szokásokkal, értékrenddel és érzelmi szükségletekkel próbál közös életet kialakítani. Azonban amikor a viták mindennapossá válnak, és már a legapróbb dolgokból is komoly veszekedés alakul ki, érdemes megvizsgálni, mi húzódhat meg a háttérben. A túl sok veszekedés gyakran nem maga a probléma, hanem egy mélyebb kapcsolati nehézség tünete.
A házimunka oroszlánrésze még mindig a nőkre hárul
Bár az elmúlt évtizedekben sokat változott a nők és a férfiak társadalmi szerepe, a háztartási feladatok megosztásában még mindig jelentős az egyenlőtlenség. A mosás, a főzés, a takarítás, a bevásárlás és a gyermekek körüli teendők nagyobb része továbbra is a nőkre hárul. Mindez akkor is jellemző, ha mindkét fél teljes munkaidőben dolgozik.
Miért bántjuk azokat, akiket a legjobban szeretünk?
Az emberi kapcsolatok egyik legkülönösebb ellentmondása, hogy sokszor éppen azoknak okozzuk a legnagyobb fájdalmat, akik a legtöbbet jelentik számunkra.
A birsalma titkos élete – ezért került régen a szekrény tetejére
Van egy különleges őszi illat, amely sokakban azonnal felidézi a nagyszülők házát, a régi tisztaszobát és a meghitt családi emlékeket. Ez nem más, mint a birsalma aromája. Néhány évtizeddel ezelőtt szinte természetes volt, hogy ősszel néhány szép, érett birsalmát helyeztek el a szekrény tetején vagy a polcon. Nem dísznek szánták csupán: a gyümölcsnek nagyon is praktikus szerepe volt a háztartásban.
Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van
Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?