Nagyító alatt a tiltott gyümölcs: a tanár-diák viszonyok II. – A tanár
- Dátum: 2019.02.02., 08:25
- Varga Ágnes Kata
- barátság, büntetés, diák, elme, erkölcs, felnőtt, fiatal, fiatalkor, fiú, határ, jog, kamasz, kapcsolat, kérdés, lány, lélek, lélektan, önbecsülés, önértékelés, őszinteség, psziché, pszichológia, szándék, személy, szerelem, tanács, tanár, tekintély, tény, törvény, viszony, vonzalom
Ezt a bizonyos lélektani határt nem átlépni szinte lehetetlen, nem csupán a fiatal tanároknak, de az idősebbeknek is. Fontos a tanulókkal kialakított jó kapcsolat, és ezt sokan barátkozás révén érik el. De ki hibáztathatja a tanárokat ezért? Hiszen nem vagyunk gépek. Érzéseink vannak, amelyeket olykor a külső világ helytelennek tart. De mi van akkor, ha a lehető legsúlyosabb szabályt szegjük meg? Viszonyt vagy kapcsolatot folytatni bármilyen diákunkkal, akit rosszabb esetben értékelnünk, osztályoznunk is kell, ellenkezik bármilyen iskolai szabályzattal. Ezzel mindenki tisztában van. Akkor milyen okból vállaljuk be mégis?

Kalandvágyból? Hiszen kalandot bárhol találunk. Ahogy pozitív visszacsatolást is kaphatunk mástól. Csakhogy minden diák egy csiszolatlan gyémánt. Energiát fektetünk abba, hogy formáljuk, alakítsuk őket. És minden egyes mozzanatuk a mi munkánkat tükrözi egy kicsit. Ezért a viselkedésük a legjobb visszajelzés arra, hogy milyen munkát végzünk. És minél pozitívabb reakciókat kapunk tőlük, annál jobb lesz az önbecsülésünk. Ezért előfordulhat, hogy egy-egy tanulóban inkább önmagunk tükörképét szeretjük, és ez vezet a téves érzésekhez. Fontos tehát, hogy a helyes önértékelésünk meglegyen, így a félreértések elkerülhetőek.
De mi van akkor, ha valós szerelem jön létre köztünk és egy diák között? Leplezni kell? Titkolni? Vagy jobb felvállalni? Nos, egyik sem igazán jó megoldás. A leplezés olyan, mint önmagunk becsapása. A titkolózás pedig általában nem vezet semmi jóra. Előbb-utóbb kiderül, és csak még nagyobb baj lesz belőle. A felvállalás pedig azonnal magunkra vonja a külvilág figyelmét és rosszallását. Tehát kezdjük az elején.
Miért gondolod, hogy egy diákodtól megkaphatod azt az iskolán kívül, ami az életed egyensúlyához szükséges? Hiszen tudod, hogy ő még fiatal, és nem gyakorlott ilyen kérdésekben. A világ szemében viszont egyértelműen te leszel a vétkes fél. Elcsavarni egy kamasz fejét nem nagy dicsőség, legalábbis az emberek nagy része szerint. És a szerelmed szülei pont ugyanígy fogják gondolni. Azzal, hogy kapcsolatba kezdesz egy diákkal, a fiatal éveinek meghatározó alakja leszel, és ezzel egy életre tévútra viheted. És ez nemcsak őt veszélyezteti. A jó híredet, az állásodat és a megítélésedet is. És mégis mi a garancia arra, hogy egy jó pár évvel fiatalabb fiú vagy lány melletted marad azután is, hogy már nem leszel a szemében elérhetetlen, megközelíthetetlen, lenyűgöző és mindenható? Amint a párja leszel, a tanársággal járó vonzó tulajdonságok köddé válnak, és elveszíted a vonzerődet, amit a pedagógus mivoltod kölcsönzött neked. Mennyire lehetsz biztos abban, hogy még így is ugyanannyit érsz a diákod szemében?

Érdemes ezeket magadban, hosszabb időn keresztül végiggondolni. Ugyanis, ha egyszer lépsz, onnan nincs visszaút. Ha mégis mellette döntesz, tudnod kell, hogy akár jogi következményekben is érintett lehetsz, akkor is, ha teljesen ártatlan vagy. A törvény mindig a gyengébbet védi, aki ebben az esetben a tanuló lesz. A törvény olyannak látja a fiatalkorút, mint egy önálló döntésre nem képes, befolyásolható személy. És ebben az esetben te az vagy, aki kihasználja ezt a bizonytalanságot. A törvény szemében te kihasználod őt, és ezek a száraz tények. Mindegy a szándékod, mindegy, mit érzel, nem számítanak az ő szándékai és érzései sem. Nem vagytok egyenlők. Így, sajnálatos módon, nincs mit tenned, mint várni. Várni addig, míg mindez a törvény előtt is megállja a helyét. Míg kapcsolatba kezdhetsz úgy a kiválasztott személlyel, hogy az nem von maga után büntetést. A megbélyegzéstől magadat és őt is meg kell védened, de akár hiszed, akár nem, főképp magadat. Soha ne felejtsd el, hogy ebben az esetben te irányítasz, és ezt az irányítást NEM adhatod ki a kezedből! Az erkölcsök és szándékok ellenőrizhetetlenek, de a cselekedetek nem.
Ne feledd, a tanár-diák viszony mindig tilos lesz a külvilág szemében, még akkor is, ha ártalmatlan érzések alakítják azt ki. Ezért nagyon fontos, hogy következetes légy, őszintén beszélj a szerelmeddel, és szem előtt tartsd mindkettőtök érdekeit, bármilyen nehéz is.
Varga Ágnes Kata
Amikor a munkahelyen születik szerelmi kapcsolat
A legtöbben a munkahelyükön töltik napjuk nagy részét. Itt szocializálódnak, idegeskednek és oldanak meg problémákat olyan emberekkel, akiket nap mint nap látnak. Nem meglepő, hogy időnként a közös munka többé válik puszta alkalmi kapcsolódásnál. A határ a szakmaiság és a vonzalom között sokszor átjárható, ez bizonyos esetekben nagyon rosszul sül el, néha viszont egy életre szóló szerelem születik belőle.
A hála ereje, a mindennapok gyógyítója
Gondoltál már arra, hogy nem minden alapvető és hogy sokszor csak a negatív dolgokat veszed észre, pedig vannak jó dolgok is? Mennyire vagy a hálás azokért a dolgokért, amik történnek veled?
A csend, amely összeköt – Mindenszentek és Halottak napja
Ahogy az ősz lassan átszínezi a tájat, és a hűvös levegőben megjelenik a füst és a gyertyák illata, elérkezik az évnek az az időszaka, amikor megállunk egy pillanatra. November elején nem a rohanásé, nem a zajé a főszerep. A temetők fényei, a mécsesek pislákolása, a virágok halk üzenete mind-mind arról mesél, hogy az emlékezésben ott van az élet legmélyebb szeretete.
A rágógumizás titkai: stresszoldás vagy csak rossz szokás?
A rágógumizás napjaink mindennapjainak szerves része, és sokan úgy vélik, hogy nemcsak az éhség csillapítására szolgál, hanem a stressz csökkentésében is hatékony lehet. De vajon tényleg olyan jótékony hatású a rágózás, mint ahogy a közvélekedés tartja?
Hétköznap vagy mindennap? A munkarendek harca a 21. században
A modern multi cégek korszakában egyre több vita bontakozik ki arról, hogy melyik beosztás szolgálja jobban az ember és a gazdaság érdekeit. A klasszikus, állandó 8–4 és 9–5 rendszer, vagy a rugalmasabb, akár hétvégi műszakokat is magába foglaló struktúra. Bár mindkettő ugyanarra a 8 órára épül, a különbség nemcsak az órák számában, hanem az életstílusban és a mentális hatásokban is rejlik.