Ne segíts neki!

Helikopterszülőnek nevezte Vekerdy Tamás a túlgondoskodó szülőket, akik helikopterként köröznek a gyerekeik körül minden pillanatban. A helikopterszülők nem olyan túlféltő, túlgondoskodó szülők, akik még a fiatal felnőttkorba átnyúlóan is szeretnék irányítani gyermekük minden percét, ügyes-bajos dolgait. Mindent megcsinálnak helyettük. Mindenre figyelnek helyettük.

Az a szülő, aki, ha kell, ha nem, segít, az sajnos a jó szándék ellenére is fékezheti a fejlődésében a gyereket. Csak addig segítsünk nekik, ameddig valóban szükségük van ránk. Egy gyerek általában türelmetlen, felbosszantja magát azon, ha valami nem megy egyedül, a szülők többsége pedig azonnal ugrik és segít, vagyis elvégzi helyette.

Én is ilyen vagyok néha. Gyakran. Sokszor.

Egy hat éves gyereknek már nem kell kinyomni a fogkeféjére a fogkrémet, én reggel mégis megteszem, hogy siessünk, haladjunk, egy kilenc évesnek sem kell felhúzni a kabátján a cipzárt, vagy bekötni a cipőjét. Jogos. Az, hogy kijelenti a gyermek, hogy nem tudja megcsinálni, egyáltalán nem elfogadható kifogás.

El tudja pakolni a játékait egyedül, be tudja tenni a kis legokat a dobozba, a kisautókat a kosárba. Fel is tud öltözni egyedül, az már más kérdés, hogy a sietős hétköznapi reggeleken ezt van-e idő (és türelem) kivárni.

Azonban sajnos az a szülő, aki mindig besegít, el is hiteti a gyerekkel, hogy még nem elég önálló, vagy nem elég ügyes egyedül, pedig előbb-utóbb egyedül kell helytállnia.

Egyszerű a megoldás: akkor nem kell segíteni, ha a gyerek már maga is meg tudja csinálni, vagy, ha közel jár hozzá, hogy végre sikerüljön. Abban nyújtsunk segítséget, amiről tudjuk, hogy meghaladja a képességeit.

Szüksége van-e egy 8 éves gyermeknek az öltöztetésre? Ugye, hogy nem.

Az önálló cselekvés nagyon fontos a gyerek fejlődése szempontjából. Hagyjuk többször a gyereket önállóan cselekedni, s mindent, amire képes, végezze el ő saját maga, mert meg tudja csinálni. Ehhez az kell, hogy ne oldjunk meg mindent mi szülők helyettük.

Még én sem tudom, hogy fogom megtanulni, de a fejembe véstem a tanácsot, hogy ne vigyem túlzásba a túlságosan óvó, féltő gondoskodást, mert ez gátja lehet a gyermek egészséges szellemi fejlődésének. Ha pedig tanítjuk, gyakorlunk vele, leckét írunk, tanítás közben kerüljük el, hogy eláruljuk a megoldásokat, engedjük, hogy a gyerek jöjjön rá a probléma megoldására. Hagyjunk számára időt a próbálkozásra.

Ha mindig ottvagyunk mellettük, sikeresen elérjük, hogy még 10 évesen is képtelen lesz egy nyári táborban figyelni a ruháira, dolgaira.

Egy gyerek csak akkor lesz önálló, ha adunk neki esélyt és lehetőséget gyakorolni azt. Ha engedjük rántottát készíteni, muffin tésztát keverni, felöltözni, táskáját összepakolni. Abból fog tanulni, ami nem sikerül, s így lassan önálló lesz és büszke. Aki nem fog megijedni a kihívásoktól.