Menü

A középső gyerek szindróma

Azokban a családokban, ahol legalább három gyerkőc van, ismerős lehet a kérdés, hogy a középső gyermek viselkedése a többiekéhez képest renitens, ennek a hátterében pedig egy a köztudatba is beivódott felismerés áll, a középső gyerek szindróma.

Sokszor, még többször említettem már, hogy három fiúgyermek anyukájaként írom cikkeimet, ami sokat nyom a latba a stílusom és a témáim körében. A legnagyobb épp 10, középső 5, és a legkisebb fiam 2 éves. Szerencsém van, mert mozaik családként élve is szeretik egymást a testvérek, de a középső mindig különcebb viselkedésű, mint a másik kettő. Ennek oka van, mégpedig az, hogy nem találja a helyét a gyerekek között.

A nagy már kiskamasz, a picike pedig még olyan kicsi, hogy szociálisan nem érett a közös játék megélésére. Ezzel a középső nem találja a partnert a játékhoz. Többnyire ebből fakadnak a viták, mivel képtelenek a közös játékra. Nem arról van szó, hogy nincs közös program, de nagyon nehéz megtalálni azt a közös pontot, amit mindenki élvez és nem lesz belőle valamilyen veszekedés.

Egy ismerősöm, aki szintén három gyermeket nevel, egyszer azt mondta a gyerekeire, hogy a legnagyobb első, minden figyelmet megkapott, a legkisebb még picik, így minden figyelem rá irányul, de a középső, na igen, ő a meg nem értett. Sokáig nem értettem, de most már teljesen átlátom a problémát. A középsőre jut a legkevesebb idő, energia, ez pedig kihatással van a lelkére, a viselkedésére és innentől az egész család életére is. Pedig ezt egy szülő sem szeretné így alakítani, sokunk minden erejükkel azon vannak, hogy mind a három, vagy több lurkó ugyanabban részesüljön, de ez nagyon nehéz.

Ez a dolog kihathat a gyermek későbbi személyiségére is, ebből alakulhatnak ki a figyelemért harcoló, megfelelési kényszerrel küzdő, szeretethiányos felnőtt emberekre jellemző viselkedésformák. Sokszor valóságos falat építenek maguk köré, hiszen már gyerekként is magányos elfoglaltságokat keres a már említett szülői figyelemhiány miatt, mert vele senki sem akar játszani.

A szülők rendszeresen olyan feladatokat szabnak ki rájuk, amik inkább a nagyobb tesó dolga lehetne, hiszen már őt is nagynak tekintik a legkisebb mellett, ez pedig nemhogy erősítené az önbizalmukat, hanem próbálják magukat kihúzni a felelősség alól. Sikerorientáltság jellemzi őket, amiből kialakulhat egy tanulási vágy, amivel kvázi fitogtathatja tudását egy kis elismerésért cserébe.

A szülők legfontosabb feladata az, hogy segítsen feloldani ezt a belső feszültséget, hogy a csemete ne zárkózzon magába, ne keresse a veszélyt, hogy ebben élje meg önmegvalósítási vágyát. Tudatosan oda kell figyelni arra, hogy vele is töltsünk közös időt, amikor tényleg csak vele vagyunk, ezzel erősítve, hogy nem szeretjük kevésbé, mint a többieket. Az elismerés, a testi közelség, mint ölelés, koncentrált figyelem, mind olyan dolgok, amikkel könnyíthetjük és súrlódásmentesebbé tehetjük a mindennapokat, de ügyelnünk kell arra, hogy ne essünk át a ló túlsó oldalára azzal, hogy túl engedékenyek vagyunk. Állítsunk fel szabályokat, de ne kössük ehhez szeretetünket, vagyis ne kelljen kiérdemelnie a gyermeknek a szülői szeretetet.

Középső gyermeknek nehéz lenni, kevés figyelem jut rá a családban, de kellő odafigyeléssel könnyebbé lehet tenni a mindennapokat, de mindig figyeljünk oda szülőként az intő jelekre, és egy biztos, nem vagyunk egyedül. Üdv, egy háromgyermekes anyuka.

Mi alapján rangsoroljuk az emlékeinket?

Az emberi tudat és a korábban történt események tömkelege leginkább egy állandóan változó hálóra hasonlít. Ebben bizonyos csomópontok erősebben, mások halványabban kapcsolódnak. Az, hogy miért maradnak meg egyes élmények kristálytisztán emlékezetünkben, míg mások szinte azonnal elhalványulnak, számos tényező együttes hatásának eredménye, melyek az életünk során alakulnak ki.

Túlélők a frontvonalon: amikor a szülők visszaszámolnak az iskolakezdésig

A nyár a gyerekeknek a szabadságról, a fagylaltról és a késő estig tartó játékokról szól – a szülőknek és nagyszülőknek viszont gyakran inkább egy maratoni túlélőtúrára hasonlít. Bár imádjuk a gyerekeinket és a nagyszülők is az unokákat meg a közös programokat, augusztus végére sok családban felhangzik a jól ismert mondat: „Mikor kezdődik már a suli?”

SQ – azaz a szociális intelligencia

Ismerjük az intelligenciát és az érzelmi intelligenciát, de mi a helyzet a szociális intelligenciával? Nézzük, mit takar ez a kifejezés.

Fesztiválszezon introvertáltként – így élvezheted te is!

A fesztiválszezon sokak számára a nyár csúcspontja, ám az introvertált embereknek gyakran inkább kimerítő, mint feltöltő élményt jelent. Tényleg ki kell maradniuk a bulikból, ha nem bírják a tömeget és a zajt? Nem! Néhány tudatos lépéssel és saját határaink tiszteletben tartásával a fesztiválok számukra is igazi élménnyé válhatnak.

Félek a gyermekvállalástól – Társadalmi nyomás és bizonytalanság

Sokan eljutunk életük egy olyan pontjára, amikor felmerül a kérdés a szülőséggel kapcsolatban. Lehet, hogy még nem érzed magad felkészültnek, vagy épp a párod sürget, miközben te egyre bizonytalanabb vagy. Az elköteleződéstől való rémület gyakoribb, mint hinnénk és ez a kétely gyakran a családalapítással is összefügg. Viszont nem jelenti azt, hogy veled bármi baj lenne, ha nem akarsz azonnal csemetéket magad köré.