Menü

Gondolatok a továbblépéshez

Amikor a szíved apró darabokra törik, úgy tűnhet, még a világ legerősebb ragasztója sem lenne képes összeilleszteni a részeit. A szakításnak megvannak a maga szakaszai, akárcsak a gyászolásnak: eleinte nem tudod elhinni, hogy ez az egész tényleg megtörténik. Aztán csalódottnak érzed magad, azt gondolva, bárcsak másképp tettél volna néhány dolgot. Ezek után dühös leszel, és hitegeted magad: „ha kapnál még egy esélyt, biztosan minden máshogy lenne”.

Majd ezt követi a szomorúság, hiszen elvesztettél valami számodra fontosat. De végül mindig elérkezik a továbblépés pillanata – most ahhoz adunk néhány tanácsot, hogy sokkal könnyebben tudd magad mögött hagyni a múltadat!

Amikor egy kapcsolat véget ér, hajlamosak vagyunk folyamatosan a múlton rágódni; milyen hibát követtünk el, vagy mit csinálnánk másképp, hogy ne így alakuljanak a dolgok. Úgy tűnhet, mintha ezáltal képesek lennénk elkerülni a fájdalmas befejezést – pedig valójában nincs így.

Ráadásul ez a módszer szép lassan szenvedéshez vezet – elvégre amikor visszatekintesz a múltadba, belerántod magad abba az időszakba. És így nem túl könnyű továbblépni, igaz? Ehelyett fókuszálj a mostani helyzetedben lévő pozitív dolgokra!

Szintén jó ötlet elhatározni, hogy naponta csak 10 percet engedsz meg magadnak a múltadon szomorkodni; ezzel a módszerrel szabadon kifejezheted az érzéseidet, de mégsem hagyod, hogy teljesen magukkal rántsanak a mélybe.

Szintén gyakori, hogy úgy érezzük, életünk legnagyobb hibáját követtük el valamikor a kapcsolatban, és ha azt nem tettük volna meg, most nem lennénk ennyire magunk alatt.

Nehogy elindulj ezen az úton – ebből semmi jó nem jöhet ki! Elvégre mindenki követ el hibákat, és tudod, mit mondanak; ezekből tudunk a leginkább tanulni.

Szóval ha a jövőben szeretnél ismét szerelembe esni, egy dolgot meg kell tanulnod. Ahhoz, hogy képes legyél viszonozni mások érzelmeit, saját magaddal is békében kell lenned – ez pedig csak úgy lehetséges, ha előtte megbocsátasz önmagadnak a múltbeli hibáidért!

Sose érezd úgy, hogy az a néhány hónap (vagy év), amit az előző kapcsolatodban töltöttél, elvesztegetett idő volt.

Ha így tennél, azzal alábecsülnél minden szuper dolgot, amit ekkor tettél meg, legyen az egy új barátság kialakítása, vagy egy előléptetés.

Ha a pozitív dolgokat igyekszel kiemelni, sokkal könnyebben tudsz majd továbblépni, hiszen nem érzed gyengének magad, hanem épp ellenkezőleg – minden, ami akkor történt, megerősített, és felkészített a mostani életedre, tele lehetőségekkel, békével, és boldogsággal.

Agykutatók felfedezték, hogy az emberek közel 20%-a szenved a „komplikált gyásztól”. Ez azt jelenti, hogy nagy vágunk a volt szerelmünkre, de főleg azért, mert a kapcsolat emlékei sokkal tökéletesebbnek és boldogabbnak tűnnek számunkra a szakítás után.

Szakértők szerint ez a biológiai jelenség, ez a fajta vágyakozás kicsit olyan, mint egy függőség, ami valójában az agyunk kémiájából fakad. Emiatt úgy emlékszünk mindenre a kapcsolatunkból, mintha gondtalan lett volna. Pedig valójában mindkettőtöknek vannak erősségei és gyengeségei a kapcsolatban, ezekre kell igazán emlékezned!

A túlkompenzálás jelei

A túlkompenzálás olyan pszichológiai működésmód, amely során az ember egy számára kellemetlen bizonytalanságot, hiányérzetet vagy gyengeséget úgy próbál elfedni, hogy az ellenkező irányba túlzott viselkedést mutat. Sok esetben ez nem tudatos. Az érintett személy valóban úgy érezheti, hogy határozott, erős vagy magabiztos, miközben viselkedésének hátterében valójában félelem, kisebbrendűségi érzés vagy az elutasítástól való szorongás áll.

„Bocsi, nem tehetem, a vallásom nem engedi”

Létezik egy vallás, ami azért jött létre, hogy végre könnyebben tudjunk nemet mondani.

Diszfunkcionális család árnyékában

A család az első és legfontosabb közeg, amelyben az ember megtanulja a szeretet, a bizalom, a kommunikáció és az együttműködés alapjait. Ideális esetben a család biztonságot, elfogadást és érzelmi támaszt nyújt tagjai számára. Előfordul azonban, hogy a családi működés tartósan egészségtelenné válik, és nem képes megfelelően betölteni ezeket a feladatait. Ezt nevezzük diszfunkcionális családnak.

A belső béke nem luxus, hanem tudatos döntés

Sokáig azt hisszük, hogy akkor vagyunk jó emberek, ha mindig mindenki rendelkezésére állunk. Azonnal válaszolunk az üzenetekre, megpróbálunk minden konfliktust elsimítani, újabb és újabb esélyeket adunk azoknak, akik korábban már csalódást okoztak, és gyakran saját igényeinket tesszük az utolsó helyre.

Hogyan szabaduljunk ki a túlgondolás csapdájából?

A rohanó hétköznapokban sokan tapasztalják, hogy egy-egy döntés, beszélgetés vagy váratlan helyzet után órákig, sőt akár napokig is ugyanazokon a gondolatokon rágódnak. Vajon jól fogalmaztam? Mit gondolhatott rólam a másik? Mi lesz, ha rosszul döntök? Ezek az ismétlődő kérdések szinte észrevétlenül veszik át az irányítást a gondolataink felett.