Menü

A munkahelyi változások érzelmi oldala

Egy elbocsátás, egy átszervezés, egy sikertelen előléptetés vagy akár egy jól működő csapat felbomlása is komoly érzelmi megterheléssel járhat. Ezek feldolgozása tudatosságot igényel, a megfelelő támogatás pedig sokat segíthet abban, hogy egy nehéz időszak után ismét stabilitást teremtsünk magunk körül.

A munkahely életünk jelentős részét tölti ki, ezért természetes, hogy az ottani történések hatnak ránk. A kollégákhoz, a vezetőkhöz, a feladatokhoz és magához a szervezethez is szoros kötődés alakulhat ki, miközben a megszokott rutin biztonságot és kiszámíthatóságot ad. Amikor ezek közül valami hirtelen megváltozik vagy megszűnik, könnyen megjelenhet a csalódottság és a lehangoltság érzése.

Mit veszíthetünk el a munkahelyen?

Egy elbocsátás vagy felmondás erős átalakulást jelent, különösen akkor, ha váratlanul következik be. Hasonlóan megterhelő lehet egy átszervezés, egy vezetőváltás, egy iroda bezárása vagy egy korábban megszokott munkakör átalakítása is. Egy új főnök teljesen más stílust és elvárásokat hozhat magával, miközben a korábban kialakított kapcsolatok és rutinok háttérbe szorulnak. Az átalakulás során megszűnhet a szeretett feladatkör, megváltozhat a csapat összetétele, vagy éppen olyan kollégák távozhatnak, akikhez szoros kötődés fűzött minket. A kiábrándultság pedig még akkor is jelen lehet, ha a folyamat közben új lehetőségek nyílnak előttünk.

Veszteségélményt jelenthet egy elmaradt előléptetés vagy egy sikertelen projekt is. Ilyenkor gyakran azt a szakmai fejlődési lehetőséget vagy elismerést kell elengednünk, amelyre hosszabb ideje készültünk. Ugyanígy fájdalmas a bizalom megrendülése egy kollégában vagy egy vezetőben, illetve az érzés, hogy egy korábban fontosnak tartott vállalati érték már kevésbé érvényesül. A munkahelyi gyász egyik sajátossága, hogy sokszor láthatatlan – egy kívülálló csupán vezetőcserét vagy általános változásokat lát, miközben az érintettek számára a biztonságot adó közeg egyik napról a másikra átalakulhat. Éppen ezért érdemes komolyan venni azokat a történéseket, amelyek első pillantásra jelentéktelennek tűnhetnek.

Ne siessük el a továbblépést

Van, aki gyorsan megbékél az új körülményekkel, másnak hosszabb időre van szüksége ahhoz, hogy feldolgozza a történteket. Az is előfordulhat, hogy egyszerre érzünk dühöt, csalódottságot és megkönnyebbülést. Az első fontos lépés annak felismerése, hogy valóban veszteséget éltünk át. Ha egy átszervezés után ingerlékenyebbé válunk, nehezebben koncentrálunk vagy kevésbé érezzük magunkénak azt, amit csinálunk, érdemes elgondolkodni azon, milyen változás állhat a háttérben. A bennünk zajló folyamatok tudatosítása hozzájárulhat ahhoz, hogy megértsük saját reakcióinkat és könnyebben ráleljünk azokra a kapaszkodókra, amelyekkel tovább tudunk lépni.

Egy megbízható kolléga, barát vagy családtag figyelmes jelenléte már önmagában megkönnyebbülést hozhat. Ilyenkor arra van szükség, hogy lehetőségünk legyen kimondani, mi zajlik bennünk. A másik félnek sem kell mindenáron megoldást keresnie vagy azonnal pozitív oldalról megközelítenie a helyzetet. Egy őszinte kérdés – például az, hogy hogyan érzed magad a történtekkel kapcsolatban – sokkal többet adhat, mint egy közhely. A cégek és vállalatok is sokat tehetnek azért, hogy segítsék az alkalmazkodást. Egy nagyobb átalakulás vagy létszámleépítés esetén elsődleges a transzparens kommunikáció, a munkatársak kérdéseinek meghallgatása és a kiszámíthatóság megteremtése.

Lezárás után jöhet az újrakezdés

Egy szakmai nehézség feldolgozása lehetőséget teremt arra is, hogy újragondoljuk saját céljainkat és prioritásainkat. A kudarc rámutat arra, hogy milyen irányban kell fejlődnünk, egy munkahelyváltás pedig új környezetet és ismeretségeket hozhat. Ráadásul a megváltozott körülmények olyan új módszerek kialakítására is lehetőséget teremtenek, amelyek hosszabb távon jobban illenek hozzánk. Ehhez azonban előbb időre van szükségünk, hogy megértsük és feldolgozzuk a történteket. A pozitív szemlélet valójában a nehéz érzések elfogadását, illetve a továbblépés lehetőségének keresését jelenti.

Ha egy probléma tartósan megnehezíti a munkavégzésünket vagy hatással van a szakmai kapcsolatainkra, érdemes erről beszélnünk a közvetlen felettesünkkel. A megfelelő kapaszkodók keresése ilyenkor tudatos döntés lehet a továbblépés felé. A veszteségek az élet természetes velejárói, és bár egy-egy változás komoly kihívást jelenthet, idővel új egyensúly alakulhat ki. Ha felismerjük és elfogadjuk a saját érzéseinket, könnyebb lezárni egy korszakot. A mindennapi problémákról való beszélgetés és a megfelelő támogatás keresése segíthet abban, hogy nyitottabban tekintsünk az előttünk álló időszakra.

Így teszi tönkre a sok mobilozás a nyaki gerincet

Egy üzenet, egy gyors videó, néhány perc közösségi média – aztán máris eltelt fél óra. A telefon ma már szinte mindenhová velünk tart, sokan pedig naponta több órán keresztül nézik a kijelzőt. Ennek azonban nemcsak a szemünk és a figyelmünk láthatja kárát. A helytelen testtartás miatt a nyaki gerincünk is komoly terhelésnek lehet kitéve.

Watson-coaching

A coach szó a mai világban már teljesen mindennapos, de nem mindegy, hogy melyik fajtájáról beszélünk.

Amikor nincs kinek elmondani – a magyarok kétharmada egyedül küzd a lelki nehézségekkel

Van, amikor nem történik semmi különös, mégis azt érezzük, hogy elfáradtunk. Túl sok a feladat, kevés az idő, állandóan ott motoszkál bennünk a pénzügyi bizonytalanság, a munkahelyi elvárás vagy éppen a családért érzett felelősség. Beszélnénk róla, de sokszor nincs kinek. Egy friss felmérés szerint a magyarok jelentős része éppen így éli meg a lelki nehézségeit.

Mit tehetünk a demencia ellen? A megelőzés már jóval idősebb kor előtt elkezdődhet

A demencia sok család számára már nem egy távoli, ismeretlen betegség. Elég csak egy idős hozzátartozóra gondolni, aki korábban mindenre emlékezett, pontosan tudta, mikor kinek van a születésnapja, vagy éppen ugyanazt a történetet mesélte el újra és újra – aztán egyszer csak bizonytalanná váltak ezek az emlékek. Ilyenkor az ember óhatatlanul elgondolkodik azon, vajon lehetett volna-e bármit tenni korábban, és mi az, amit mi magunk megtehetünk azért, hogy minél tovább megőrizzük szellemi frissességünket.

Művészetterápia, a felszabadító alkotás

Egyes tevékenységek kikapcsolnak a mindennapos mókuskerékből, vagy előhozzák a belső énünket, ilyen a művészetterápia is.