Feltört profil – tapasztalatból

Nagyon sokan megtapasztalták már sajnos, hogy milyen rossz érzés, amikor valaki belenyúl a magánéletünkbe, rosszabb esetben még le is nyúlja azt. Nem gondolunk rá minden nap, hogy megvédjük online értékeinket, pedig igen is meg kell. Egy feltört profil hátteréről.

Lássuk be, a többség online intézi az ügyeit, így fizetünk csekket, így kommunikálunk az iskolával, tudjuk meg a gyerek aznapi jegyeit, na és persze sokan így tartjuk a kapcsolatot a családtagokkal, barátokkal. Igen, a személyes kapcsolat nagyon fontos, nem lehet eléggé hangsúlyozni, de én is messze lakom a családtagjaimtól, könnyebben beszélünk, látjuk egymást egy video telefonálás alkalmával.

Gondoljunk csak arra, hogy a nagy covid járvány idején nem is tehettünk máshogy és én alapvetően szerencsésnek tartom magam abból a szempontból, hogy olyan korban élek, amikor láthatjuk egymást online is, nem kell a mai üzemanyag árak mellett több száz kilométert autózni, vagy zötykölődni a buszon. A közösségi oldalakon megmondhatjuk véleményünket mindenről, leckét küldhetünk a beteg osztálytársnak, képeket tölthetünk fel az élményeinkről és ennek a másik oldala, hogy mi is látjuk másokét. Mi mindenre nem jó az online tér, ugye?

Nézzük meg ennek a másik oldalát. Mit látunk a legnépszerűbb közösségi oldalon? Az emberek igen nagy része nagyjából minden információt megoszt magáról. Hol dolgozik, mit eszik, merre volt nyaralni, hol lakik, mit kapott karácsonyra. Aztán meg kell, hogy említsem, hogy mint háromgyerekes anyuka, benne vagyok az iskolai osztály és az óvodai csoportok belső, zárt csevegőcsoportjaiban, hiszen így látom, hogy mikor és hogyan ünnepelték meg a gyerekeim szülinapjait, milyen programokon vettek részt, hogy sikerült egy meccs. Sokan magukra ismernek a sorokban, gondolom én…

Elmondom, hogy én hogyan éltem meg a „fekete leves” részét ennek a dolognak. A héten egyik reggel vidáman olvastam, hogy gratulálnak egyik gyermekem születésnapja alkalmából. A rá következő pillanatban pedig közölte az applikáció, hogy lejárt a munkamenetem és jelentkezzek be újra a felületre. Először fel sem fogtam, de mivel többször láttam már furcsa dolgokat, bekapcsoltam a laptopot és onnan próbáltam bejelentkezni, de akkor sem ment. Itt realizáltam, hogy valaki kidobott a saját online teremből, kvázi lenyúlta az oldalam, megváltoztatta a jelszavam és e regisztrált e-mail címem.

Levert a víz. Őszinte leszek, nem osztok meg olyan dolgokat ezen az oldalon, amit féltenék elveszteni, szóval maga az oldal nem is érdekelt, viszont a hozzá kapcsolódó chat applikáció annál jobban. Nem kell rosszra gondolni, ott sem osztok meg felnőtt tartalmakat vagy államtitkokat, csupán sajnáltam elveszni a beszélgetéseket, a baráti fotókat, amiket nem mentettem le. Na, itt jött a következő gondolatom, ami sokkal jobban arcon vágott, az pedig a közösségi felelősségem. Egyrészt adminisztrátor vagyok a munkahelyem közösségi oldalán, ami még nem is baj, mert más is, letiltjuk, kész. Ez szép, de mi a helyzet az iskolai, óvodai csoportokkal, amikben a gyerekekről és az intézmények keretein belül folyó életükről osztunk meg a csoport tagjaival, egy zárt térben képeket, információkat.

Azonnal elkezdtem kora reggel telefonálni óvó néniknek, barátoknak, hogy azonnal töröljenek a csoportokból, mint tagot. Mi van akkor, ha az én felelőtlenségem miatt valaki olyan jut be ezekre az oldalakra, aki később felhasználja a képeket, információkat más gyerekéről? Szerencsére nagyon gyorsan reagáltunk, mindenhonnan gyorsan kidobtak, de felmerült bennem a kérdés, hogy vajon másnak is eszébe jut e ez, amikor hagyja elveszni a profilját, mert tehetetlen? -mert igen, sok esetben tehetetlen. Nagyon szerencsés vagyok, mivel van affinitásom a dologhoz és tudtam rá időt szánni, addig mentem a dolog után még melegében, hogy sikerült visszaszereznem az oldalam, kiütve a másik a hamis felet, de meg kell mondjam, nem volt egyszerű és abban sem vagyok biztos, hogy másnak ez így működött volna.

A kis történetem lényege igen tanulságos szerintem. Először is, nagyon gondoljuk át, hogy mit osztunk meg másokkal az életünkből, mert egy pillanat alatt kikerülhet a kezünk alól. Másodszorra pedig figyeljünk oda, hogy a lehető legjobban megnehezítsük az adatlopásban tevékenykedők dolgát, vagyis állítsunk be kétlépcsős beléptetést, rendszeresen ellenőrizzük -email fiókunkat, hogy nem kaptunk-e értesítést a közösségi oldalainkról, hogy valaki, valamilyen módon belépett volna a megszokott eszközökön kívüli helyről. Nekem pont egy ilyen értesítő levél mentette meg a helyzetet.

Harmadszorra pedig figyeljünk oda arra, hogy legyen kit értesíteni, ha mégis betörnek az online, személyes szféránkba, hogy gyorsan cselekedjen és tiltson minden olyan fórumról, ahonnan másnak baja származhat.

Az online közösségi oldalak remek lehetőséget nyújtanak a kapcsolattartásra, életünk fontos pontjainak másokkal való megosztására, de nagyon fontos odafigyelnünk ezek okos használatára, hogy se magunkat, se másokat ne hozzunk kellemetlen helyzetbe.