Egy alma, nálunk idén tizenhárom szelet – egy régi magyar szokás üzenete

A karácsony előtti napokban sok családban kerül elő újra egy-egy régi magyar szokás, amely talán egyszerűnek tűnik, mégis mély jelentéstartalommal bír. Ilyen a szenteste felszeletelt alma hagyománya is, amely generációkon átívelve őrizte meg helyét az ünnepi asztalon.

A szokás szerint szenteste vacsorájának kezdetén egy egész, ép almát vágnak fel annyi szeletre, ahányan az asztal körül ülnek. Mindenki kap belőle egy darabot, mégpedig ugyanabból az almából.

Ez a gesztus a magyar néphitben a család egységét, összetartozását jelképezi: ahogyan az alma egy volt, úgy maradjon egyben a család is az elkövetkező esztendőben. Az alma nem véletlenül kapott kiemelt szerepet. A népi gondolkodásban az egészség, az élet és a termékenység szimbóluma volt.

Úgy tartották, hogy aki eszik a közösen felszeletelt almából, azt elkerüli a betegség, és a család tagjai nem sodródnak el egymástól. Sok helyen a magházat is megfigyelték: ha szép, csillag alakú volt, az jó jelnek számított az új évre nézve.

A szokás egyszerre hordoz mágikus és keresztény jelentéstartalmat. A közös étkezés, az alma megosztása a békét, az egymás iránti felelősséget és a megbékélést is kifejezi.

Nem véletlen, hogy szenteste, az ünnep legcsendesebb és legmeghittebb estéjén került sor erre a rítusra, amikor a család végre leült egymás mellé, és az év terhei egy időre háttérbe szorultak. Napjainkban sok hagyomány kikopott a mindennapokból, mégis egyre többen érzik úgy, hogy ezek az apró szokások segítenek valódi tartalommal megtölteni az ünnepet.

Egy alma felszeletelése nem igényel különleges előkészületet, mégis alkalmat ad arra, hogy megálljunk egy pillanatra, körbenézzünk az asztalnál, és tudatosítsuk, kik ülnek mellettünk. Amikor idén is felszeleteltük az almát annyi felé, ahányan körül ültük az asztalt, nemcsak egy régi magyar hagyományt elevenítettünk fel, hanem kimondatlanul is reményt fogalmaztunk meg: hogy együtt maradjunk, egészségben, békében. És talán ez a szokás legnagyobb ereje ma is – emlékeztetni arra, hogy az ünnep lényege nem a bőségben, hanem az együttlétben rejlik.