Bodzabogyó, a lila kincs

A bodzát mindenki ismeri, hiszen remek szörp, szép virág, kellemes illat, ámde van bogyója is, ami szintén hasznos kis része a növénynek.

A bodzabogyó apró, sötétlila-fekete termése sokaknak a nyár végét jelentheti. A közönséges vagy fekete bodza, latin nevén Sambucus nigra, Európában őshonos növény, ami ma már Észak-Amerika, Nyugat-Ázsia és Észak-Afrika bizonyos területein is megtalálható. A bodza régóta része a népi gyógyászatnak és a konyhának, terméséből szörpöt, lekvárt, zselét és más készítményeket is készítenek.

A bodzabogyó egyik legértékesebb tulajdonsága a magas polifenol-tartalma. Ezek közé tartoznak az antociánok, amelyek a bogyó jellegzetes sötét színét adják. A legfontosabbak között található a cianidin-3-glükozid és a cianidin-3-szambubiozid. Mindezek mellett flavonoidokat, például rutint és kvercetint, illetve fenolsavakat, köztük klorogénsavat is tartalmaz. Az antociánok és más polifenolok antioxidáns tulajdonságú növényi vegyületek. Ezek az antioxidánsok segítenek a szervezetben zajló oxidatív folyamatok elleni védekezésben. A kvercetin segít erősíteni az immunrendszert, a rutin támogatja a hajszálerek és az érfalak megfelelő működését.

A klorogénsav pedig segítheti fenntartani a normális vércukorszintet, és legyűrni a gyulladásos folyamatokat. Laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy a bodzabogyó vegyületei egyes vírusos folyamatokra is hatással lehetnek. A bodzabogyó legismertebb felhasználási területe a megfázás és az influenza. A népi gyógyászatban évszázadok óta alkalmazzák ilyen panaszok idején, napjainkban pedig számos bodzakivonatot tartalmazó étrend-kiegészítő is kapható. A bogyóból készített főzetet, levet vagy szirupot ősanyáink a náthával és légúti panaszokkal járó időszakokban fogyasztották már a régi időkben is.

A bodza különböző részeihez más-más hagyományos felhasználási módok kapcsolódnak, például a virágból ízletes teát is lehet készíteni, de szörpnek, vagy limonádé ízesítésére is remek alapanyag. A bodzabogyó esetében különösen fontos, hogy nyersen vagy éretlenül ne fogyasszuk. A növény levele, szára, valamint a nyers és éretlen termés olyan cianogén vegyületeket tartalmazhat, amelyek hányingert, hányást és hasmenést okozhatnak, nagyobb mennyiségben pedig komoly mérgezést is előidézhetnek.

,

A megfelelő hőkezelés ezeket a mérgező vegyületeket jelentősen csökkenti vagy megszünteti, ezért a bodzabogyót fogyasztás előtt megfelelően fel kell dolgozni. Ehhez arra van szükség, hogy a bogyókat szétválogatjuk a levelektől és száras részektől, majd egy mosás után alaposan megfőzzük. Fontos, hogy nem elég csak enyhén átmelegíteni. Ebből is készülhet szörp, lekvár, főzött gyümölcslé, vagy akár egy jó kis mártás is.

A bodzabogyó a népi gyógyászatban elsősorban a megfázásos, influenzás időszakokban használjak előszeretettel, azonban fogyasztásánál a megfelelő feldolgozás és a mértékletesség egyaránt fontos.