Apanapló 7. rész – A végső visszaszámlálás
- Dátum: 2014.04.10., 15:59
Május közepére várjuk gyermekünket és most már TÉNYLEG eljön az az időszak, az utolsó visszaszámlálás időszaka, amelynek lezárultával minden véget ér, és minden elkezdődik.
Igen, megkezdődött az utolsó visszaszámlálás, aminek a végén bizonyára már testünkben és lelkünkben is könyörögni fogunk azért, hogy valaki nyomja már meg odafent azt a gombot. Egy új élet nyomógombját.
Nem, nem a gyerekét, hiszen ő itt él már velünk hónapok óta, hanem a várandóságnak véget vető, posztterhességi-pregyermeknevelési korszakot nyitó kis gombot. A sors most megfordítja életünk kazettáját, B oldal, hehe... Play. Üssön rá, vágjon rá, jöjjön, aminek jönnie kell! Lássuk a medvét!
Nem vagyunk idegesek, hiszen az elmúlt kilenc hónap szerzetesi türelemre nevelt (vicsorogva kacsintunk a sorsra), de a bennünk felgyülemlett hatalmas várakozás olyan, mint amikor teli pakolt bőrönd ólomsúlyként húzza a vállad és a kezed. Alig várod, hogy feldobd a szalagra, aztán uzsgyi, kezdődik az utazás.
Ami nem akármilyen lesz, ez már az utazási irodában (nőgyógyászati rendelő) korán kiderült, a prospektusok (ultrahang kép) nagyon szépek voltak, a felvázolt program (a gyermekvállalás napfényben csillogó ideológiai háttere) pedig varázslatos. Akciós családi út rendel: két felnőtt, egy gyerek, számtalan (álmatlan) éjszaka. Tudjuk, a túra kezdete nem akadálymentes, de elvégeztük a megfelelő előkészületeket (orvosi vizsgálatok), megkötöttük a biztosítást (legfőképpen egymás között), ráhangolódtunk (legfőképpen lelkileg), bevásároltunk (bevásároltunk), aztán becsekkoltunk, most pedig beszíjazzuk magunkat. Mehet a menet:)
Most már tényleg csak az utazás van hátra, de még előtte tekintsünk egy picit távirati stílusban vissza, s nézzük, hogy telt az elmúlt kilenc hónap.
- észlelt, de agyilag még fel nem fogott magzat jelenléte – pipa
- terhesség eleji rosszullét - pipa
- majdnem teljesen felfogott magzat – pipa
- gratulációk elfogadása - pipa
- rácsodálkozás a kismama-pocakra – pipa
- rácsodálkozás a kismama-pocak egyre erőteljesebb mozgására – pipa
- orvosi vizsgálatok – sokszoros pipa
- babaruhák, sapkák, kesztyűk, kütyük – atompipa
- lánynév kiválasztása – pipa
- fiúnévre cserélés, nagy nehezen, de kiváló eredménnyel – pipa
- némi maradék para – pipa:)
folyt. köv.
Fotó:
pixabay.com
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.