Menü

Útban a tudatosság felé: kipróbáltam a kineziológiát

Két hete összefoglaltuk, mit jelent „tudatosnak lenni”, múlt héten pedig azt tárgyaltuk, hogy mindez pénzbe kerül, de megéri az anyagi ráfordítás. Cikksorozatunkat folytatjuk, és a következő hetekben kipróbáljuk a különböző módszereket. Hátha ezek a beszámolók Önnek is segítenek megtalálni a szimpatikus módszereket. Egyéni beszámoló következik.

- Elsőként a kineziológiát próbáltam ki – ugorjunk rögtön fejest az ismeretlenbe! Nem sokat tudtam erről a módszerről, annak ellenére, hogy az ismerőseim meséltek róla. Valahogy nem tudtam elképzelni az egészet, mégis ellenállást éreztem a módszerrel szemben. Hiszen itt nemcsak a lelkemre kíváncsiak, nem csupán azt hallgatják, amit mondok, hanem megkérdezik a testem reakcióit is. Nálam ez egy kissé tabu – a masszázst sem igazán szeretem egy teljesen idegentől. Barátságos vagyok, de azért nem engedek bárkit az aurámba.

Nos, ezt kb. abban a pillanatban felejtettem el, amikor átléptem a küszöböt. Ki tudja, miért, de így volt… Lehet, hogy kellett el kellett jutni addig a pontig, amikor igazán szükségem van egy kis testi-lelki wellnessre! Egy nagyon fárasztó időszakon voltam túl: projektindítás, rendezvényszervezés. Fáradtan estem be tehát az ajtón, de lehet, hogy éppen ez segített megnyitni a lelki ajtókat is.

Ami a legjobban tetszik ennél a módszernél, hogy a jó kineziológus nem dobja ki az ember 50 perc – 1 óra múlva az ajtón, ha „lejár az idő”, mint mondjuk egy pszichológusnál. A kineziológusom rám szánta a délelőttjét, és addig voltam ott, amíg úgy nem éreztük, hogy kimerítettük a lehetőségeket az adott napra.

És hogy mi történik egy kineziológusnál? Először csak beszélgettünk. Ha szűken fogalmazok, akkor is elmeséltem az egész életemet (mivelhogy ez egy bizonyos első alkalom volt). Szülők, korábbi kapcsolatok, munkahelyek, lakhelyek… Minden fontosabb momentumot. Aztán a jelen helyzetet vázoltuk pontosan, valamint az esetleges elakadásokat. Ezután következett a testi reakciók vizsgálata, például arról, hogy hány éves korban volt a legfelhőtlenebb időszak (amihez esetleg gondolatban vissza lehetne térni), mikor voltak fordulópontok, nehézségek, vagy olyan momentumok, amelyek a jelenre is hatással lehetnek. És még sok minden volt, amire nem kellett nekem válaszolnom: a testem elmondta helyettem. Végül pedig következett a célkitűzés. Még néhány vizuális és tornagyakorlatot is kaptam útravalónak azzal a céllal, hogy a jobb és bal agyféltekét képes legyek összehangolni, és ezáltal harmóniába kerülni.

Minden kineziológus más- és más, és más minden ember és helyzet is. Ettől függ, hogy milyen gyakoriak lehetnek, vagy ajánlottak a találkozások. Lehet ez hetente, vagy félévente is akár. A módszer arra is kiváló, hogy ne csak a környezetünkből eredő problémákat ismerjük fel, hanem találkozhassunk a belőlünk eredő disszonanciákkal is, és azok hatásával az életünkre. Igaz, magunkat még nehezebb lehet megváltoztatni, mint a környezetet, de hosszú távon mégiscsak önmagunk kell hogy legyünk a boldogságunk kulcsa, az öngondolkodás nélkül pedig bizonyosan nem lehet tartós harmóniát elérni. De ehhez a módszerhez, ahogy a többihez sem elég csak a szakember – kell hozzá maga a kliens, az alany is. Ha elmondják, min ajánlott gondolkodni, változtatni, mik a lehetséges irányok, de nem teszünk semmit – az már nem a módszer és szakember hiányossága. De az önfejlesztő módok mindegyike erőt adhat, és inspirálhat a változásra.

Fotó:
pixabay.com

Mennyire fontos a súly az ismerkedésnél?

Ez talán az egyik legfontosabb kérdés – és a válasz az, hogy nem, vagy legalábbis nem kellene. Az, hogy valaki ennyire konkrét számokhoz köti a vonzalmat, egyfajta filterezés, ami persze praktikus lehet egy ismerkedős oldalon vagy csoportban – de veszélyesen leszűkítheti a valódi kapcsolódások esélyét. A szerelem ugyanis legtöbbször nem mérhető centiben, kilóban, vagy bicepszméretben. Az első benyomás talán igen, de az érzelmi kötődés, a mély szeretet és a társas harmónia teljesen más síkon mozog.

A biztonság illúziója: Mire fókuszáljunk a bizonytalan világban?

A mindennapok kiszámíthatatlansága óhatatlanul ránk telepszik. Egy járvány, egy hirtelen élethelyzet vagy éppen egy múltbéli esemény következménye elég ahhoz, hogy összeomoljon az a lét, amit addig megkérdőjelezhetetlennek hittünk. Munkahelyek, kapcsolatok és tervek hullhatnak szét egyik napról a másikra, és ilyenkor válik világossá, hogy sokszor nem valódi biztonságban, hanem annak illúziójában éltünk.

Generációk találkozása a munkahelyen

A modern multinacionális vállalatok sokszor válnak különböző életkorú személyek találkozóhelyévé. Ma már nem ritka, hogy egy irodában X, Y és Z generációs munkavállalók dolgoznak együtt, akik mindannyian más elvárásokkal, értékekkel és kommunikációs szokásokkal rendelkeznek. Ez a sokszínűség gazdagíthatja a szervezeti kultúrát, de komoly próbatételt is tartogathat a dolgozók részére.

A felnőttkori barátságok kihívásai és lehetőségei

A gyermekkori és a serdülőkori haverságok gyakran a spontaneitásról és a gondtalan időtöltésről szólnak. Az iskola vagy a szomszédság automatikusan biztosítják a folyamatos interakciót, amelyből mély kötelékek születhetnek. Felnőttkorba lépve azonban a viszonyok természete átalakul, és mind az újak építése, mind a régiek megtartása nehezebbé válik.

A féltékenység pszichológiája: okok, következmények és megoldási lehetőségek

A féltékenység egy rendkívül összetett érzelem, amely egyszerre tartalmazhat félelmet, dühöt, szomorúságot és szorongást. Lényege az, hogy valaki veszélyben érzi a kapcsolatát vagy a helyét egy számára fontos ember életében. Bár gyakran a párkapcsolatokban jelenik meg, nem kizárólag ezekre korlátozódik: testvérek, barátok, kollégák között is előfordulhat.