Útban a tudatosság felé: kipróbáltam a kineziológiát
- Dátum: 2014.10.07., 20:18
- család, disszonancia, elakadás, fordulópont, gyermekkor, harmónia, inspiráció, kezelés, kineziológia, környezet, lélek, lélekerő, lelki fejlődés, módszer, önfejlesztés, párkapcsolat, személyiségfejlesztés, találkozás, tudatosság
Két hete összefoglaltuk, mit jelent „tudatosnak lenni”, múlt héten pedig azt tárgyaltuk, hogy mindez pénzbe kerül, de megéri az anyagi ráfordítás. Cikksorozatunkat folytatjuk, és a következő hetekben kipróbáljuk a különböző módszereket. Hátha ezek a beszámolók Önnek is segítenek megtalálni a szimpatikus módszereket. Egyéni beszámoló következik.
- Elsőként a kineziológiát próbáltam ki – ugorjunk rögtön fejest az ismeretlenbe! Nem sokat tudtam erről a módszerről, annak ellenére, hogy az ismerőseim meséltek róla. Valahogy nem tudtam elképzelni az egészet, mégis ellenállást éreztem a módszerrel szemben. Hiszen itt nemcsak a lelkemre kíváncsiak, nem csupán azt hallgatják, amit mondok, hanem megkérdezik a testem reakcióit is. Nálam ez egy kissé tabu – a masszázst sem igazán szeretem egy teljesen idegentől. Barátságos vagyok, de azért nem engedek bárkit az aurámba.
Nos, ezt kb. abban a pillanatban felejtettem el, amikor átléptem a küszöböt. Ki tudja, miért, de így volt… Lehet, hogy kellett el kellett jutni addig a pontig, amikor igazán szükségem van egy kis testi-lelki wellnessre! Egy nagyon fárasztó időszakon voltam túl: projektindítás, rendezvényszervezés. Fáradtan estem be tehát az ajtón, de lehet, hogy éppen ez segített megnyitni a lelki ajtókat is.

Ami a legjobban tetszik ennél a módszernél, hogy a jó kineziológus nem dobja ki az ember 50 perc – 1 óra múlva az ajtón, ha „lejár az idő”, mint mondjuk egy pszichológusnál. A kineziológusom rám szánta a délelőttjét, és addig voltam ott, amíg úgy nem éreztük, hogy kimerítettük a lehetőségeket az adott napra.
És hogy mi történik egy kineziológusnál? Először csak beszélgettünk. Ha szűken fogalmazok, akkor is elmeséltem az egész életemet (mivelhogy ez egy bizonyos első alkalom volt). Szülők, korábbi kapcsolatok, munkahelyek, lakhelyek… Minden fontosabb momentumot. Aztán a jelen helyzetet vázoltuk pontosan, valamint az esetleges elakadásokat. Ezután következett a testi reakciók vizsgálata, például arról, hogy hány éves korban volt a legfelhőtlenebb időszak (amihez esetleg gondolatban vissza lehetne térni), mikor voltak fordulópontok, nehézségek, vagy olyan momentumok, amelyek a jelenre is hatással lehetnek. És még sok minden volt, amire nem kellett nekem válaszolnom: a testem elmondta helyettem. Végül pedig következett a célkitűzés. Még néhány vizuális és tornagyakorlatot is kaptam útravalónak azzal a céllal, hogy a jobb és bal agyféltekét képes legyek összehangolni, és ezáltal harmóniába kerülni.
Minden kineziológus más- és más, és más minden ember és helyzet is. Ettől függ, hogy milyen gyakoriak lehetnek, vagy ajánlottak a találkozások. Lehet ez hetente, vagy félévente is akár. A módszer arra is kiváló, hogy ne csak a környezetünkből eredő problémákat ismerjük fel, hanem találkozhassunk a belőlünk eredő disszonanciákkal is, és azok hatásával az életünkre. Igaz, magunkat még nehezebb lehet megváltoztatni, mint a környezetet, de hosszú távon mégiscsak önmagunk kell hogy legyünk a boldogságunk kulcsa, az öngondolkodás nélkül pedig bizonyosan nem lehet tartós harmóniát elérni. De ehhez a módszerhez, ahogy a többihez sem elég csak a szakember – kell hozzá maga a kliens, az alany is. Ha elmondják, min ajánlott gondolkodni, változtatni, mik a lehetséges irányok, de nem teszünk semmit – az már nem a módszer és szakember hiányossága. De az önfejlesztő módok mindegyike erőt adhat, és inspirálhat a változásra.
Fotó:
pixabay.com
Mi az a hatodik érzék? Létezik egyáltalán a megérzés?
Ki ne érezte volna már azt, vagy használta a kifejezést, hogy „van egy megérzésem”. Mi is az a hatodik érzék?
Április 2. Az autizmus világnapja
Április 2-a világszerte az autizmus világnapja, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet az autizmus spektrumzavarral élő emberek helyzetére, elfogadására és támogatására. Ez a nap nemcsak az érintettekről szól, hanem a családtagokról, pedagógusokról és szakemberekről is, akik nap mint nap azon dolgoznak, hogy az autista emberek teljesebb életet élhessenek.
A nonverbális jelek pszichológiája a randevúkon
A párkeresés és az ismerkedés folyamatában gyakran hangoztatjuk, hogy az első benyomás döntő jelentőségű, ám azt kevesebben tudatosítják, hogy ez a benyomás ritkán a kimondott szavakon alapul. Bizonyos kontextusokban akár 90 százaléka is – nem verbális csatornákon zajlik. Egy randevún a testbeszéd, a tekintet iránya, a hangszín és a gesztusok egy olyan „néma nyelvet” beszélnek, amely gyakran sokkal őszintébb és árulkodóbb, mint bármilyen gondosan megfogalmazott, tudatosan kontrollált mondat.
Mit tehet a család, ha túlságosan érzékeny a gyerek?
Sok szülő tapasztalja, hogy gyermeke az átlagnál érzékenyebben reagál a világ történéseire. Egy hangos szó, egy kritika vagy akár egy apró kudarc is mély nyomot hagy benne. Fontos megérteni, hogy az érzékenység önmagában nem probléma, hanem egy veleszületett temperamentumjegy, amely megfelelő támogatással erősséggé is válhat.
Amikor az olvasás már nem élmény – A szövegértés válsága a mai fiatalok körében
Az utóbbi években egyre több pedagógus, szülő és szakember hívja fel a figyelmet arra a jelenségre, hogy a mai gyerekek jelentős része még rövid híreket, egyszerűbb írásokat sem képes megfelelően értelmezni.